Hogyan jutnak el a nők a válásig?
Ma Magyarországon évente húszezer körüli válás van. A válásokat az esetek többségében a nők kezdeményezik. Pedig a nőknek nem kevésbé fontos a házasság, mint a férfiaknak. Sőt. Gyakran a nők azok, akik kislány koruktól az esküvőről álmodoznak, és szintén ők azok, akik erősebb gazdasági függésben vannak a házastársuktól - persze mindez alól van kivétel. Akkor miért a nők akarnak válni?
A válások nagyobb részét a nők kezdeményezik
Michelle Weiner-Davis gyakorló párteraputaként azt a missziót tűzte maga elé, hogy megmentse a házasságokat. Nem vallási vagy erkölcsi okokból, hanem azért, mert azt látta, hogy a legtöbb válással végződő konfliktus megoldható (lenne). Az évek során sok majdnem szétment házasságot sikerült is új pályára állítania, de mint írja, a válást kezdeményező feleség esete a legkeményebb dió.
A válások több mint kétharmadát a feleség kezdeményezi. Azért mert számukra nem fontos a házasság? Mert nem voltak elkötelezettek, amikor igent mondtak? Egyáltalán nem. A legtöbb nő azt gondolja, mindent megpróbált, ami emberileg lehetséges, hogy megjavítsa a házasságát. Mégis a nők tömegei döntenek a válás mellett. És van ennek egy tipikus forgatókönyve.
A házasság elején általában a nők gondoskodnak arról, hogy a házasság első helyen legyen a fontossági listán. Elérik, megszervezik, hogy sok minőségi időt töltsenek együtt, mély és bensőséges beszélgetéseket folytassanak, közös programjaik legyenek. Ha egy nő közel érzi magát a férjéhez, minden rendben van. Aztán idővel a munka, a gyerekek és egyéb kötelességek miatt a rangsorban lejjebb sorolódik a házasság.
A nők észlelni is szokták ezt a kedvezőtlen változást, és kezdeményezik, hogybeszéljék meg a dolgokat. Ha jól sikerülnek ezek a mély beszélgetések, akkor minden oké. Ha nem, akkor a női panaszok túlterjednek azon, hogy nem vagyunk eleget együtt, nem érzem, hogy fontos lennék neked. Elkezdik észrevenni az egyéb hiányosságokat, és beindulnak a megjegyzések, hogy „nem igaz, hogy nem tudod betenni a szennyesbe a zoknidat”, „már megint nem foglalkoztál a gyerekekkel, amíg nem voltam itthon, csak a tévét bámulták”. Nem meglepő módon, a férfiakat ez a fajta kommunikáció nem arra sarkallja, hogy minél több időt együtt töltsenek a feleségükkel.
A titkos tervezés szakasza
Hosszabb-rövidebb őrlődés után a feleség csendben elkezdi tervezgetni a házasságból való kiszállást. Ilyeneket mond magának: „Ha a gyerekek egyetemre mennek, elhagyom.” „Amint látom, hogy meg tudunk élni a keresete nélkül, beadom a válópert”. Ez a tervezgetés, a kilépéshez szükséges feltételek megteremtése néha évekig tart. Ez idő alatt a feleség arra fókuszál, hogy összerakja a váláshoz szükséges erőforrásait, és már nem foglalkozik azzal, hogy javítson a házasságon. A panaszai, a mély beszélgetések megszűnnek, a férj pedig azt gondolja, hogy megjavultak a dolgok. Jó hír, ha nincs hír –gondolják a férjek, és megnyugszanak, hogy újra minden rendben. Aztán derült égből érkezik a bejelentés: el akarok válni! Ez pedig sok esetben sokkolja, kétségbe ejti a férfit. Miért nem szóltál, hogy nem vagy boldog? Rájönnek, hogy mennyire fontos nekik a család, a gyerekek, és elkeseredetten elkezdenek dolgozni a házasság megmentésén.
A férj rájön, hogy nagy a baj
A válás fenyegető jelenléte Weiner-Davis tapasztalatai szerint alapjában rázza meg a férfiakat, és ők valódi erőfeszítéseket tesznek, hogy megváltozzanak. Terápiába mennek, önsegítő könyveket vásárolnak, elkezdenek őszintébben és sebezhetőségüket kimutatón az érzéseikről beszélni a barátiakkal és a családjukkal. Szép lassan olyanná válnak, amire a feleségük vágyott.
Sajnos ez a változás a feleségeknek gyakran túl későn jön. Nem hisznek benne, hogy a férjük tényleg máshogy áll a kapcsolathoz, azt gondolják, ez csak időszakos igyekezet. Ami szomorú, mert valaha szerették egymást, és mert a párterapeuta szerint ezek a változások hosszantartók szoktak lenni, tényleg igaziak. (És általában a következő házasságukban a férfiak olyan „férj-viselkedést” hoznak, amivel a társuk elégedett.)
Töltsetek együtt időt!
Weiner-Davis azt mondja, hogy amikor ilyen válásban eltökélt nő, vagy a férje jelentkezik nála, akkor leginkább arra törekszik, hogy az asszony szemét és szívét megnyissa, hogy képes legyen látni azt a valós változást, amit a férfi tesz. De ez sokszor nem sikerül, ami szintén érthető.
Éppen ezért lenne nagyon fontos a házasságra, boldog együttélésre való felkészítés, oktatás. Mert szerelembe esni a kisebb kaland, megtartani, az a kihívás. Legfontosabb üzenete pedig az lenne ezen a felkészítésen, hogy az együtt töltött idő, a közös élmények számítanak a legtöbbet, mert a zsémbelés, panaszkodás általában fordítva sül el.
(divany.hu)
