3 szülői reakció, ami többet árt, mint használ
Ha időben megtanulja a gyerek, hogy a gerilla harcmodor nem vezet sikerre, gyorsan le is mond majd róla, hogy kitartó hisztizéssel próbálja elérni a célját. Számos olyan szülői stratégia létezik, ami segíthet megerősíteni azokat a pozitív viselkedési formákat, amelyek elsajátítására esélye sincs a hisztivel célt érő gyerekeknek. A hosszú távon nem túl kifizetődő reakciókról és a bátorítandó alternatívákról a Motherly írt.
Érthető persze, ha egy kimerült szülő beadja a derekát és megpróbál a teljesen irracionális kívánságok kielégítésével véget vetni egy elhúzódó hisztinek. Ez azonban a nap végén azt jelenti a gyerekek szempontjából, hogy a hisztizés megint csak sikerre vezetett, úgy érzik, működőképes taktikáról van szó, amelyet máskor is érdemes lehet előhúzni a tarsolyukból. Éppen ezért tanácsos inkább figyelmen kívül hagyni a hisztit és elkerülni a hosszas tárgyalásokat.
Hiszti
A folyton nyafogó és hisztiző gyerekek pontosan tudják, mit csinálnak. Ha elég kitartók és sikeresen megtörik a szülők ellenállását, gyorsan megtanulják, mennyire hatékony tud lenne a nyafogás és azonnal felveszik a repertoárba. Elejét lehet ugyanakkor venni mindennek, ha egyszerűen ignorálja valaki a megállás nélkül nyafogó csemetéjét: ha soha nem vezet sikerre, gyorsan pont kerül a dologra.
Alkudozás
Ugyanez a helyzet az alkudozással is. Ha már az első alkalommal megszokja a gyerek, hogy a nem az valóban nemet jelent, nem próbálja majd meg lealkudni az elfogyasztandó borsók számát. Ellenkező esetben soha véget nem érő, végeláthatatlan tárgyalások kezdődnek, amelyek során tényleg minden áruba bocsáthatóvá válik majd.
Provokáció
Az elégedetlen gyerekek sokszor rátámadnak persze a szülőkre, és mindenféle sértő dolgot a fejükhöz vágnak. Bármit, ami használ és valamilyen reakciót vált ki a célpontból. A legegyszerűbb megoldás ebben az esetben is az, ha a másik orcáját is a gyerek felé fordítja valaki. Így hamar belátják majd a kicsik, hogy fölöslegesen ilyesmivel próbálkozniuk.
Ami viszont segíthet
Vannak viszont olyan viselkedési formák is, amelyeket nem árt aktívan bátorítani, hogy minél előbb szokássá válhassanak. Ha például tényleg odafigyelnek a gyerekek a szüleikre, nem árt minél lelkesebben és minél részletesebben fogalmazva megdicsérni őket. Egy kisebb feladat elvégzése után különösen sokat számít, ha legalább egy kedves mondattal jelzi anya vagy apa, hogy hálás a kicsi munkájáért.
Ehhez hasonlóan arra is érdemes odafigyelni, ha kifejezetten kedvesen viselkedik egy gyerek, vagy (a végeredménytől függetlenül) tényleg keményen dolgozott valamin. A dicséret és a gyerek megjutalmazása ebben az esetben is segíthet abban, hogy magától értetődővé váljon számára, hogy ezek a dolgok bizony értéket képviselnek.
(divany.hu)
