Hány csoda történik Lourdes-ban? – Az eseteket vizsgáló orvos válaszol
Alessandro De Franciscis 2009 óta vezeti a lourdes-i szentélyben azt a hivatalt, amely a csodák orvosi felülvizsgálatával foglalkozik. Az olasz Famiglia Cristiana családi hetilapnak elmondta, milyen út vezet a csodák elismeréséhez.
A lourdes-i kegyhelyen 1858-ban jelent meg először Szűz Mária Soubirous Szent Bernadettnek. Azóta hetven elismert csodát tartanak nyilván. Az első csoda 1858. március elsején, tizenegy nappal azután történt, hogy Szűz Mária először megjelent a tizennégy éves, írástudatlan Bernadettnek. A hat kilométerrel távolabb lakó, harmincnyolc éves, alkarbénulásban szenvedő Catherine Latapie-nek február 28-ról március 1-jére virradó éjszakán álmában egy hang azt parancsolta: „Fuss a barlanghoz, és meggyógyulsz.” Az utolsó előtti csoda 1989. május 4-én történt, az olasz Danila Castelli, akinek hét évvel azelőtt daganatot találtak a méhében, és azóta egyre rosszabbul volt, meggyógyult. A hetvenedik csodát idén február 11-én, a Lourdes-i Szűzanya ünnepén ismerték el: egy francia apáca, Bernadette Moriau több éve tartó súlyos bénulásos betegségéből gyógyult meg 2008. július 11-én.
Az Egyház csodának nevezi a gyógyulásokat. „Tudományos ismereteink jelenlegi állása szerint nem megmagyarázott gyógyulások” – mondja a 62 esztendős Alessandro De Franciscis, aki jelenlegi megbízatása előtt politikai tevékenységet is folytatott, Caserta tartományi elnöke volt. 2009 óta vezeti azt az orvosi véleményező hivatalt, amely a kereszténység legnépszerűbb szentélyétől mintegy kétszáz méterre fekszik. Ilyen jellegű hivatal egyedül Lourdes-ban van. 1883-ban alapította Georges-Fernand Dunot de Saint-Maclou orvos a szentély akkori igazgatója, Rémi Sempé kérésére, hogy féken tartsa a számtalan gyógyulás körül kialakult óriási hírverést, és senki ne távozhasson úgy Lourdes-ból, hogy gyógyultnak mondja magát anélkül, hogy szigorú orvosi ellenőrzésen esett volna át. „A legfurcsább orvos vagyok ezen a bolygón: az emberek nem azért jönnek hozzám, mert rosszul vannak, hanem hogy elmondják, meggyógyultak” – mondja.
– Hányan jelzik évente, hogy meggyógyultak?
– Ha belevesszük a leveleket, e-maileket és a személyes jelzéseket is, akkor kicsit több mint százan. Ezek közül évente körülbelül harminc olyan van, amely érdekes lehet, érdemes körültekintően megvizsgálni. Az a baj, hogy egyedül nem tehetek semmit, ha az érdekeltek nem működnek együtt.
– Nem működnek együtt?
– Évente csak néhányan. Régebben a betegek szervezett csoportokkal érkeztek. Most inkább egyedül jönnek. A legutóbbi elismert csoda Danila Castellivel történt, aki a férjével jött.
– Mi a különbség?
– Ha valaki egy szervezett, esetleg püspök által vezetett zarándoklat során gyógyul meg, a közösség a következő években segíti a hivatalt, hogy alaposan megvizsgálja az esetet. Ma azonban inkább egyénileg jönnek, sokszor csak végigrohannak a kegyhelyen. Sokan nem is tudják, hogy létezik ez a hivatal. Régen a kollégáim a francia kórházaktól is sok segítséget kaptak, még ha antiklerikális vagy szabadkőműves vezetésű intézmények voltak is. Ez ma már nem lehetséges. Csak a beteg maga adhatja át a kórházi dokumentációját.
– Kilenc év alatt körülbelül 270 esetet vizsgált meg. Mind lehetséges csodák voltak?
– Egyáltalán nem. Jelenleg egy tucatnyi iratanyag van, amelyet vizsgálunk, a gyógyult emberek együttműködésének köszönhetően. Le kell ásni a páciens múltjában orvosi szempontból, ehhez évek kellenek.
– Miért nem akarja a „megmagyarázhatatlan” szót használni?
– Önteltség lenne részemről.
– Miért Önt választották a hivatal élére?
– 2008 júniusában kaptam egy levelet Jacques Perrier-től, a tarbes-lourdes-i egyházmegye püspökétől, akit személyesen nem ismertem. Valaki más javaslatára kért meg engem, hogy vegyem át a hivatal vezetését. Azt hittem, ez valami vicc.
– Miért?
– Meglehetősen valószínűtlennek tűnt, hogy a lourdes-i püspök egy számára ismeretlen olasz embernek írjon, aki ráadásul politikai szerepet tölt be.
– Mivel foglalkozott?
– Caserta tartomány elnöke voltam, előtte pedig 2001-től 2006-ig képviselő. Gondolkodási időt kértem a püspöktől, és 2008 szeptemberében, nem sokkal XVI. Benedek pápa lourdes-i látogatása után felhívtam, hogy elfogadom a megbízatást. 2009. március 5-án lemondtam a tartományi elnökségről, hogy teljesen Lourdes-nak szenteljem magam.
– A hivatalnak benyújtott eseteknél nem hívő orvosok is közreműködnek?
– Igen, mi szigorúan tudományos munkát végzünk. Vannak agnosztikusok, néhányan kifejezetten antiklerikálisok. Senkitől nem kérünk keresztlevelet. Bárki, aki orvos, bejöhet az irodába, vizsgálhatja a folyamatban lévő ügyeket és kifejezheti véleményét. Tavaly 4500 orvost fogadtam a hivatalban.
– Megszámolta őket?
– Naponta frissül az adatbázis, benne van a nevük és a szálloda címe, ahol megszálltak.
– Melyek a legfontosabb állomások addig, amíg csodának nyilvánítanak egy gyógyulást?
– A diagnózisban egy pontosan körülírt, súlyos, de nem feltétlenül halálos betegség kell hogy szerepeljen. Csak hogy jobban értsük: ha valaki megfázással érkezik Lourdes-ba, iszik egy pohárral a barlang vizéből, és elmúlik a megfázása, azt nem dokumentáljuk.
– Melyek a feltételek?
– Amelyeket az 1700-as évek elején Prospero Lambertini bíboros felállított. Ezeket használja a Szentek Ügyeinek Kongregációja is. A gyógyulás legyen váratlan, előjelek nélküli, hirtelen, teljes és időben tartós.
– Milyen betegségből való gyógyulást jeleznek a legtöbben?
– Rákból.
– 1883-tól napjainkig hány esetet vizsgált a hivatal?
– Az irattárban 7500 orvosilag megmagyarázatlan gyógyulás iratait őrizzük.
– Nem mindet nyilvánították csodának.
– Nem, a hivatal a megmagyarázatlannak nyilvánított gyógyulásokat a Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottság (Comité Médical International de Lourdes – CMIL) ítéletének veti alá, amely 1954 óta létezik, évente egyszer ülésezik, 27 orvos a tagja, köztük a püspök által kinevezettek és különböző szakorvosok. Vannak neurológusok, belgyógyászok, sebészek, pszichiáterek, gyerekorvosok…
– Ők mit tesznek?
– Újra megvizsgálják az eseteket, és titkosan szavaznak, maximálisan szabadon. Ahhoz, hogy egy eset megmagyarázatlannak minősüljön, legalább kétharmados többségre van szükség. A bizottság orvosai soha nem használják a csoda szót, ez a szóban forgó gyógyult megyéspüspökének a feladata.
– Amióta itt dolgozik, hány esetben nyilvánították megmagyarázatlannak a gyógyulást?
– Kettőben. Mindkettő olasz nővel történt: a Novi Liguréból való Luigina Traverso nővér 1965. július 23-án gyógyult meg isiász okozta bénulásából. A másik Danila Castelli esete volt.
– Mi történik, miután a bizottság szabad utat ad?
– A lourdes-i püspök levelet ír a gyógyult ember megyéspüspökének. Ő az, aki csodának ismerheti el a megmagyarázatlan gyógyulást, amelyet Isten végzett el a Lourdes-i Szűzanya közbenjárására, és ezzel felhatalmazza a gyógyult embert, hogy tanúságot tegyen a közösség előtt az isteni gondviselésről. Sok püspök nem tesz semmit, miután megkapta a jelzést Lourdes-ból.
– Ön mikor járt először Lourdes-ban?
– 1973 júniusában. Önkéntes ápolóként mentem el a nápolyi Unitalsi beteggondozó szervezettel. Negyedikes gimnazista voltam, és teljesen magával ragadott. Azt hittem, csak én érzem ezt, de aztán láttam, hogy sok zarándok érez hasonlóképpen. Lourdes megváltoztatta az életemet. Elhatároztam, hogy orvosira megyek, gyerekorvos leszek.
– Miért éppen gyerekorvos?
– Ahhoz a medencéhez küldtek, amelyben a gyerekeket merítették meg. Annyi mindent láttam! Egyik este, amikor egy születésétől fogva vak kamasznak segítettem, elsírtam magam. Miért engedi meg Isten mindezt? – tettem fel a kérdést magamban.
– És mi volt a válasz?
– Lourdes. Ez a hely a gyógyulás helye. Érdekes, hogy a tizennyolc jelenés során Szűz Mária nem beszélt Bernadettnek csodákról, beteg emberekről. Három nappal azután, hogy a barlang mellett felfedezték a forrást, a kilencedik jelenés idején, február 25-én kezdődtek a meglehetősen egyértelmű gyógyulások, amelyeket a korabeli orvosok nem tudtak megmagyarázni. A jelenések végére, július 16-ára már húsz gyógyulás történt, nyár végéig negyven, év végéig ötvennyolc. Látható, váratlan csodák, amelynek következtében Lourdes a test és a lélek gyógyulásának helye lett.
– Az Egyház elismeri a jelenéseket, a gyógyulásokat.
– A pápáknak különleges kapcsolatuk volt Lourdes-dal. 1957-ben XII. Piusz egy enciklikát is szentelt neki, ez az egyetlen zarándokhely, amellyel ez megtörtént. Lourdes lelkületének igazi értője azonban II. János Pál volt, aki tanítóhivatali megszólalásaiban többször a gyógyítás helyének nevezte, az Egyház gyógyítása helyének. 1984. február 11-én, Lourdes-i Szűz Mária emléknapján írta alá Salvifici doloris kezdetű apostoli levelét a szenvedés keresztény értelméről. 1985. február 11-én hozta létre egy motu proprióval a Betegek és Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsát. 1992. február 11-én nyilvánította február 11-ét a betegek világnapjává. 1994. február 11-én a bioetikai kérdések vizsgálatára megalapította a Pápai Életvédő Akadémiát.
Forrás és fotó: Famiglia Cristiana
Magyar Kurír
(tzs)
