A panaszkodás ördögi köre
Időnként mindenki szokott panaszkodni, de vannak, akik megállás nélkül elégedetlenkednek vagy sajnáltatják magukat. Hogyan lesz valakiből krónikus méltatlankodó? És mit tehet azért, hogy leszokjon a non-stop panaszkodásról?
A panaszkodás neuronok ezreit aktiválja az agyban és pillanatok alatt megváltoztatja az ideghálózatot. Az elégedetlenkedés, az önkritikus, önsajnáltató gondolatok megismétlődése miatt pedig agyunk hamar megtanulja, hogy egy-egy hasonló helyzetben mindig ugyanazokat a neuronokat izzítsa be. Ez a jelenség az úgynevezett tapasztalatfüggő neuroplaszticitás, ami bizony, nem csak a gyermekkor sajátossága; agyunk folyamatos változásának képessége felnőttkorban is velünk marad, vagyis olyanná alakul, amilyen élményekben része van. A képlet egyszerű: a pozitív idegi jellegzetességek pozitív mentális állapotokból, a negatív idegi jellegzetességek pedig negatív lelkiállapotokból épülnek fel. Így válik az optimista vagy a pesszimista gondolkodásmód alapértelmezetté.
Tépőzár és teflon
Dr. Rick Hanson idegtudós szerint a gond az, hogy agyunk tépőzárként tapad a negatívhoz és teflonként taszítja a jó gondolatokat. Ez a negatív irányú elfogultság pedig azt jelenti, hogy sokkal inkább tanulunk a fájdalomból, mint az örömből; az erős ellenszenv gyorsabban alakul ki, mint az erős rokonszenv; sőt kutatások bizonyítják, hogy egy tartós párkapcsolatban öt pozitív dolog kell egy negatív dolog semlegesítéséhez, ami érthető is, ha belegondolunk, hogy milyen könnyű elveszíteni valakinek a bizalmát, és mennyire nehéz visszaszerezni azt.
Robin Kowalski, a Clemson Egyetem pszichológia professzora a panaszkodók három típusát különbözteti meg:
- Vannak az örök elégedetlenkedők, akik nem akarnak megoldást találni a problémájukra és nem fogadják el a kívülállók segítségét, akármilyen megváltó ötlettel is rukkol elő valaki. Inkább tovább ventilálnak, kibeszélik a gondjaikat, ezzel azonban nemcsak magukat merítik le, hanem azokat is, akiknek végig kell hallgatniuk őket.
- És vannak a szimpátiakereső pesszimista személyek akik meg vannak róla győződve, hogy a világon minden rossz, és hogy az ő sorsuk mindenki másénál sanyarúbb. Ennek megerősítéséhez keresnek olyan empatikus embereket, akik hajlandóak meghallgatni őket és közben megértően bólogatnak is.
- Krónikus panaszkodóknak pedig az olyan embereket nevezzük, akik mindig ugyanazon a problémán rágódnak. Ahelyett, hogy egy-egy panaszáradat után megkönnyebbülnének és jobban éreznék magukat, az ismétlődő jajgatás csak megerősíti az aggodalmaikat és a szorongás mértékét.
A negatív dolgok iránti fogékonyság miatt tehát nagyon nehezen tanulunk a pozitív tapasztalatokból (gyakran észre sem vesszük a jót, csak elmegyünk mellette), amelyek így soha nem is tudnak az agyi struktúrába épített belső erősségekké válni. A jó hír az, hogy az agyban kialakult negatív áramköröket egy kis gyakorlással meg lehet változtatni.
Mi segíthet? Például: az élet apró örömeinek tudatos átélése, "begyakorlása", sport, ima és hálaadás...
(divany.hu nyomán)
