Német katolikus missziós nyilatkozat
Német nyelvterületen a misszióban aktív katolikusok egy csoportja megfogalmazott egy missziós kiáltványt. Nagyon fontos mérföldkőnek tartom, különösen a tartalma miatt, amit lentebb olvashattok magyarul. Miután olvastátok, akkor válik érdekessé, hogy ki mindenki írta már alá. Augsburgban január 5-én a MEHR konferencián mutatták be (kiáltották ki?) és megtelt a színpad az aláírókkal, köztük püspökökkel és különböző egyházi szervezetekkel. A kiáltvány:
Preambulum
— Emberi számítás szerint az egyház Németországban Ausztriában és Svájcban néhány éven belül alig fog a társadalomban észrevehető szerepet játszani. Ez kevésbé az egyháznak rossz, sokkal inkább az embereknek, akik elveszítik Istent vagy sosem ismerik meg Jézust. Mi olyan katolikus keresztények vagyunk Németországban, Ausztriában és Svájcban akik szenvedünk a “hit eróziójától”, amiről Ferenc pápa beszél. Tudjuk, hogy a szülőföldünk missziós területté vált. Készen állunk a misszióra. Akarjuk, hogy országaink Jézushoz találjanak. Mindenkit hívunk, aki velünk szövetségben egy imahullámba be akar kapcsolódni. Azokat akarjuk összegyűjteni, akik elég bátrak hozzá, hogy szokatlan lépéseket tegyenek. “Az óra parancsa”, mondja még Ferenc pápa “hogy a lelkipásztori irány új legyen, mégpedig hogy minden egyházi struktúra egyre inkább missziós legyen, a szokásos lelkigondozás, annak minden területén egyre expanzívabb és nyitottabb legyen, hogy a lelkigondozást végzők “ugrásra készekké” váljanak mindazok pozitív válaszát elősegíteni, akiknek Jézus a barátságát felkínálja”. Sok püspök követte ezt a felhívást és meg is erősítette. Ők szeretnék az alulról jövő kezdeményezésünket támogatni.
1. TÉZIS
— Az a vágy hajt bennünket, hogy Jézus Krisztushoz térjenek az emberek. Többé már nem elég katolikusként szocializálódni. Az egyháznak ismét akarnia kell, hogy az emberek egy világos és egyértelmű döntéssel átadják az életüket Jézus Krisztusnak. Hiszen maga az egyház nem annyira egy intézmény vagy egy kultúra, hanem egy közösség Jézussal a központban. Aki Jézus Krisztust úgy követi, mint saját személyes Urát az másokban is meggyújtja Jézus szenvedélyes követésének lángját.
2. TÉZIS
— Azt akarjuk, hogy a misszió első helyre kerüljön a prioritások között. Mégpedig olymódon, hogy az egyház az anyagi és személyi erőforrásait az evangelizációra összpontosítja. »Az egyház lényegéből fakad a misszió!« Jézus végső megbízása a barátai számára így hangzik: »Menjetek el minden néphez és tegyetek minden embert tanítványaimmá « (Mt 28,19 – németből). Egy olyan egyháznak, amelyik nem tud örömmel és meggyőző erővel mindenkit megszólítani, nincs missziója; elveszíti a célját és értelmét. A semmiért létezik. Zsugorodik ahelyett, hogy növekedne. Az országaink számára ez azt jelenti: “The church will send or the church will end.” – Az egyház vagy küld (misszióba), vagy véget ér.
3. TÉZIS
— Hisszük, hogy a lehetőségek sosem voltak jobbak, mint most. A remény hiánya egyéni és közösségi szinten napról napra nagyobb lesz. Sokan vannak a keresők és kénytelenek túl kicsi válaszokkal beérni. Mindemellett az elképzelhető legnagyobb remény már a világban van. Az evangélium semmit sem vesztett a vonzerejéből. Mi keresztények azért vagyunk, hogy ezt a reményt továbbadjuk, ahelyett hogy magunknak megtartanánk. Ahol ez megtörténik, ott vonzóvá válik a kor embere számára kereszténynek lenni. Világszerte 200 millió keresztény tűr el üldöztetést, mert Jézusról, az egyetlen reményükről nem tudnak lemondani.
4. TÉZIS
— Minden embert megszólítunk országainkban, különbségtétel nélkül (ahogy Jézus sem tett semmi különbséget). Odamegyünk keresztényekhez, nem keresztényekhez, más vallásúakhoz és olyanokhoz akik már nem hisznek. Nincs olyan ember, akiért Jézus ne halt volna meg és akinek ne kéne Jézust megismernie. Isten “a szeretet” (1 Ján 4,16) és “azt akarja, hogy minden ember megmeneküljön és az igazság ismeretére jusson.”
(1 Tim 2,4 – németből) Mi is ezt akarjuk.
5. TÉZIS
— Hisszük, hogy a missziónk olyan erős lesz, mint amilyen erősek az imáink. A misszió új “kitörése” nem kezdődhet máshogy, mint az ima és böjt új kitörésével. Isten, aki minden embert szenvedélyesen szeret, már eddig is cselekedett, és ezután is fog, ha személyesen és fenntartások nélkül hívjuk őt erre. Csodák fognak történni. Isten fogja az embereket az útra terelni akár álmok és belső megérzések által is. »Nem vagyunk félénkek Istentől akár a legnehezebb dolgokat sem kérni, mint nagy bűnösök vagy egész népek megtérése.« (Charles de Foucauld).
6. TÉZIS
— Köszönetet mondunk minden kereszténynek a katolikus egyházon kívül, akik már most is odaadóan misszionálnak, keresztelnek és Jézushoz vezetnek embereket. Mi katolikus keresztények látjuk hűségüket a szentíráshoz és elkötelezett közelségüket Jézushoz. Értéknek tartjuk a reformáció pozitív impulzusait. Akarunk alázatosan tanulni – a szabadegyházaktól is és különösen tőlük – és minden testvérünkkel az ökumenében együttműködni, hogy magunk is missziósabbá váljunk. Tudjuk, hogy a világ csak akkor talál Jézushoz, ha az egységet újra megtaláljuk és már most begyakoroljuk az imában és a misszióban (vö. Jn 17,21)
7. TÉZIS
— Újra fel kell fedeznünk a hit tartalmát és azt tisztán és bátran hirdetnünk, legyen alkalmas vagy alkalmatlan (2 Tim 2,4). Isten kinyilatkoztatása által kaptuk, megtaláljuk megfogalmazva a szentírásban és élő módon áthagyományozva az egyház értelmezésében, ahogy a katekizmus tanítja. A hit titkait teljes mértékben, hiánytalanul, racionális világossággal és a megváltottak örömével kell hirdetni. Ragyogniuk kell. Aki a hitet hirdetni akarja másoknak, nem teheti dilettáns módon; először saját magán kell dolgoznia – a saját életén, saját szeretetén, saját tudásán. A misszió kitörése megkívánja a hit tanulásának egy új mozgalmát, mert elfelejtettük, mit jelent missziósnak lenni.
8. TÉZIS
— Misszionálni akarunk, nem pedig doktrinákat másokra erőltetni. A Jézusi misszió teljesítésének mindig meghívás jellege van; a misszió a vágy, hogy a saját örömünket megosszuk másokkal; egy szabad, tiszteletteljes ajánlat szabad embereknek. A misszió azt jelenti, hogy megmossuk az emberek lábát, nem pedig a fejét. A misszió nem rábeszélés, nem gyakorol nyomást és összeegyeztethetetlen a kényszerrel és az erőszakkal. A keresztények nem csak toleránsak a másképp gondolkodókkal, hanem aktívan elkötelezettek a vallásszabadság mellett. A keresztény hit igazságra való igényét minden agresszió nélkül képviseljük. Lehetetlen hallgatnunk arról a reményről, ami bennünket betölt (1 Pét 3,15).
9. TÉZIS
— Szükség van a misszió »Demokratizálására«. Sehol nem olvasunk olyant, hogy a misszió, amit Jézus nekünk adott, korlátozva lenne specialistákra, professzionális igehirdetőkre, teológusokra, papokra vagy szerzetesekre. Krisztus minden megkereszteltnek adja a misszió feladatát. A misszió nincs bekorlátozva bizonyos (»nemkeresztény«) országokra, kultúrákra és/vagy vallásokra sem. A misszió minden időben, mindenhol van. A misszió a nagy, gyakran elfeledett átfogó feladat – feladata minden kereszténynek, minden országban és kultúrában
10. TÉZIS
— Nekünk magunknak is meg kell térnünk az evangélium öröméhez, hogy másokat Jézushoz tudjunk vezetni.
Ott, ahol gondolkozásunkban, cselekvésünkben, érzéseinkben a humanista fősodorhoz igazodtunk, szükséges, hogy határozott erőfeszítéseket tegyünk azért, hogy, mint XVI. Benedek pápa mondta, »a világ világiasságától megszabaduljunk«. Csak lélekkel telt »új emberként« van missziós profilunk. Mindazonáltal számolnunk kell azzal, hogy a vágyott hitbeli kitörés nem mindig lesz sikertörténet. Mégis, a hűséges és örömteli tanúságtétel Jézusról még szenvedés és ellenállás közepette is szépséget sugároz, ami előbb utóbb gyümölcsöző lesz.
(levélben kaptam)
