Öröm, ima, hálaadás
December 17-én, advent harmadik vasárnapján a déli Mária-imádság elimádkozásakor a Szentatya arra biztatta a hívőket, hogy örömmel, imával és hálaadással készüljenek karácsonyra. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Az elmúlt vasárnapokon a liturgia arra irányította figyelmünket, hogy mit jelent felvenni a virrasztás magatartását, és konkrétan mit foglal magában készíteni az utat az Úrnak. Ma, advent harmadik vasárnapján, melyet „az öröm vasárnapjának” neveznek, a liturgia annak a lelkületnek a megragadására hív minket, amellyel mindezt megéljük: ez pedig az öröm. Szent Pál arra biztat minket, hogy az Úr érkezésére három magatartásforma felvételével készüljünk. Figyeljetek jól: három magatartásforma! Az első az állandó öröm, a második az állhatatos ima, a harmadik a folytonos hálaadás. Állandó öröm, állhatatos ima, folytonos hálaadás!
Az első magatartás az állandó öröm: „Legyetek mindig derűsek” (1Tessz 5,16), mondja Szent Pál. Vagyis maradjunk meg mindig az örömben, akkor is, amikor nem kedvünk szerint alakulnak a dolgok; akkor is ott lehet bennünk a mély öröm, a béke, mely egyben öröm is, „talajszinten”, de mégis öröm. Mindnyájunk életét átszövik a gondok, a nehézségek, a szenvedések, mindnyájan ismerjük ezeket; és a bennünket övező valóság sokszor ridegnek és száraznak tűnik, a pusztához hasonlónak, amelyben felhangzik Keresztelő János szava, amint emlékeztet a mai evangélium (vö. Jn 1,23). De épp a Keresztelő szavai világítanak rá arra, hogy örömünk azon a bizonyosságon alapszik, hogy ez a puszta nem lakatlan: „Köztetek áll az – mondja –, akit nem ismertek” (Jn 1,26). Jézusról van szó, az Atya küldöttéről, aki azért jön – hangsúlyozza Izajás –, „hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, meggyógyítsa a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, szabadságot a börtönök lakóinak, hogy hirdesse az Úr kegyelmének esztendejét” (Iz 61,1–2). E szavak, melyeket Jézus magáévá tesz a názáreti zsinagógában (vö. Lk 4,16–19), világossá teszik, hogy küldetése a világban az, hogy kiszabadítson a bűnből és annak következményeiből, a személyes és társadalmi rabságokból. Ő azért jött a földre, hogy visszaadja az embereknek Isten gyermekeinek méltóságát és szabadságát, amelyet egyedül ő tud megadni, és hogy megajándékozzon az istengyermekség örömével.
A Messiás várását jellemző öröm az állhatatos imádságon alapszik: ez a második magatartás. Azt mondja Szent Pál: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz 5,17). Az imán keresztül tudunk tartós kapcsolatot kialakítani Istennel, aki az igazi öröm forrása. A keresztény ember nem vásárolja az örömét, nem lehet azt megvenni; a hitből és a Jézus Krisztussal való találkozásból fakad. Ő a mi boldogságunk oka. Minél mélyebben belegyökerezünk Krisztusba, minél szorosabban kapcsolódunk Jézushoz, annál könnyebben rálelünk belső békénkre, a mindennapi élet viszontagságai közepette is. Ezért a keresztény, mivel rátalált Jézusra, nem lehet vészpróféta, hanem az öröm tanújának és hírnökének kell lennie. Ezt az örömet meg kell osztania másokkal; „fertőző” öröm ez, mely kevésbé nehézzé teszi az élet útját.
A Pál által javasolt harmadik magatartás a folytonos hálaadás, vagyis szerető elismerése Istennek. Ő ugyanis rendkívül nagylelkű hozzánk, nekünk pedig mindig el kell ismernünk jótéteményeit, irgalmas szeretetét, türelmes, jóságát, és így, szüntelen hálaadásban kell élnünk.
Öröm, ima és hála – ez a három magatartásforma készít fel minket, hogy hitelesen éljük meg a karácsonyt. Öröm, ima és hála! Mondjuk mindnyájan együtt: öröm, ima és hála. [A téren levők megismétlik.] Még egyszer! [Megismétlik.] Az adventnek ebben az utolsó időszakában bízzuk magunkat Szűz Mária anyai közbenjárására! Ő „örömünk oka”, nemcsak azért, mert világra szülte Jézust, hanem mert állandóan hozzá küld minket.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
