Mária - neki nehezebb volt
2010-ben tartottam egy három részből álló előadás-sorozatot, aminek ezt a címet adtuk: Mária titka. Nem mintha a Szűzanya titkolni akarna előlünk bármit is, épp ellenkezőleg! Azonban azt gondolom, hogy mi időnként teljesen félreértjük őt és ebben szerepe van azoknak az egyébként helyes teológiai, dogmatikai igazságoknak is, amit egyházunk vall Jézus Krisztus édesanyjáról.
Így például hitigazságként valljuk, hogy Máriát Isten megóvta az áteredő bűntől – én is hiszem és vallom ezt. De milyen követ-keztetést von le ebből a hívő katolikus ember? Ezt mondja: könnyű volt Máriának bűn nélkül valónak lenni, hiszen Isten megóvta őt, még az áteredő bűntől is.
Tényleg könnyű volt neki? Gondoljuk csak végig: hiszen amikor minket kisbabaként megkereszteltek, a keresztség szentsége rólunk is lemosta az áteredő bűnt! (Micsoda nagy kegyelem ez, születésünktől fogva Istennek elpecsételtnek lenni, Isten kegyelmeiben részesülni – és mennyire nem értik ezt még az Egyház tagjai sem! Pio atya viszont azt mondta, hogy nem tud elég hálás lenni azért, hogy születése után néhány perccel már megkeresztelték…)
Tehát a keresztség szentsége után nekünk is megvan minden lehetőségünk arra, hogy bűn nélkül éljünk. És még ennél is több! Ha vétkezünk, elmehetünk gyónni, és a bűn-bocsánat szentsége által teljesen meg-tisztulhatunk. (Ez az oldás és kötés hatalma, amivel Jézus az apostolait felruházta: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Mk 10, 18)
Ezek szerint akkor nekünk több lehetőség áll a rendelkezésünkre, mint bármely Jézus-korabeli embernek, beleértve a Szűzanyát is, hiszen ők ebből a kegyelemből még nem részesülhettek! (A tökéletes bűnbánat persze akkor is megindította Isten szívét, ebben nem kételkedhetünk. Az ószövetségi engesztelő áldozatok rendje is lehetőséget adott valamiféle tisztulásra, de nyilvánvaló, hogy a bűnbocsánat és szabadulás teljessége csak Jézus Krisztus keresztáldozatában valósult meg és csak Őáltala, Ővele és Őbenne lehet a miénk.)
Lehetnénk mi is kegyelemmel teljesek? Elméletileg ennek semmi akadálya. Aztán mégis itt bukdácsolunk. Mária ezzel szemben megmaradt bűn nélkül valónak. Természetesen ez Isten kegyelme, de egyben Mária hatalmas küzdelme is a tisztaság és szentség meg-tartásáért. Nehogy azt higgyük, hogy ő megúszhatta a küzdelmeket! Hiszen Jézusról is azt olvassuk, hogy Ő „nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.” (Zsid 4, 15)
Ha ez igaz Jézusra – márpedig igaz -, akkor igaz az édesanyjára is. Mária is együttérző szívű, és éppen azért tud az lenni, mert ő is kísértést szenvedett – tehát megismerte a minket érő megpróbáltatásokat is -, de velünk szemben ő sohasem követett el bűnt, mindig meg tudott maradni a Szeretet oldalán.
Láthatjuk, hogy Máriának nem könnyebb, hanem inkább nehezebb dolga volt, mint nekünk. Bármilyen elrejtett életet is élt, korszakának kihívásai, megpróbáltatásai őt sem kímélték, és ehhez még hozzá tehetjük mindazt, ami abból a felelősségéből fakadt, hogy Isten Fiát hordozta a szíve alatt, majd óvta és nevelte és kísérte végig. Ezért amikor végigelmélkedjük Szűz Mária életének eseményeit – ahogy azt a Szentírásban olvas-hatjuk -, akkor olyan „titkokat” fedezhetünk fel, amik eddig talán rejtve voltak előttünk. De nem csak a felfedezés öröme vezet minket, hanem annak a hatalmas erőnek és segítségnek a reménye is, amit így, a Szűzanyán keresztül megkaphatunk életünkbe.
A Sípos (S) Gyula: Mária titka című könyv bevezetője. (Megrendelhető az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímen. Ára: 900 Ft)
