Céljaik vannak, nem feladataik – A Máltai Szeretetszolgálat felkészült a krízisidőszakra
A fővárosi hajléktalan-ellátásban dolgozó szociális munkások számára szervezett szakmai napot a téli krízisidőszak kezdetén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Budapesten, a Bem rakparton fekvő központi épületében.
Az eseményen azokra a lehetőségekre és módszerekre hívták fel a szociális munkások figyelmét, amelyek a következő hónapokban várható intenzív és folyamatos munka mindennapos ellátásához segítséget jelenthetnek. Délelőtt előadások hangzottak el, a szeretetszolgálat munkatársai osztották meg egymással tapasztalataikat.
Az évente megrendezett szakmai napon rendszerint nem szakmabeli vendég is előadást tart, idén Lackfi János Kossuth-díjas költő vállalkozott arra, hogy gondolatait megosztja a hajléktalanok ellátásáért felelős szakemberekkel. A gyengeségben, törékenységben rejlő értéket saját családjának történetével hozta párhuzamba: amikor eladták a házukat és az építkezés idejére albérletbe költöztek, erejét vesztve leroskadt, miközben a lakás tele volt dobozokkal. A mélypontról az akkor nyolcéves kislánya húzta ki: odaszaladt hozzá, adott egy puszit és annyit mondott: „Apa szeretlek”. Nem ő volt a legerősebb a családban, mégis ő indította el felfelé.
Akkor vagyunk a helyünkön, hogy ha nincs más, aki megcsinálja helyettünk azt, amit csinálunk – Schönberg példáját a költő, hogy kiemelje ennek a gondolatnak a valóságos voltát. Schönberg, amikor az első világháború idején a sorozóbizottságnál megkérdezték tőle, miért zeneszerző lett, miért nem valami rendes szakmát választott, azt válaszolta: „Nem volt, aki megcsinálja helyettem.”
Lackfi János a Hajlékkészítés zsoltárát éppen a Máltai Szeretetszolgálat felkérésére írta meg, ez alkalommal egy másik zsoltárt, majd néhány történetet olvasott fel. Végezetül a költő sok erőt kívánt a szociális munkásoknak az idei krízisidőszakhoz.
Ebéd után csoportfoglalkozásokkal, kvízjátékkal folytatódott a rendezvény, majd a Máltai Szeretetszolgálat épületének emeletén festménykiállítást nyitottak meg. Juhász Dávid Csavargók című sorozatának olajfestményei „az élettől megmart emberi sorsokat” mutatnak be, ahogyan a művész fogalmazott. Elmondta, hogy tanárként tíz éven keresztül járt tanítványaival Budapest utcáira, hogy ételt vigyenek a hajléktalanoknak, ismeri az élettörténetét a képein szereplőknek.
Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat észak-magyarországi régiójának felelőse a sajtónak elmondta, hogy öt éve rendezik meg a krízisnyitó szakmai napot, hogy lelkesítsék, bátorítsák kollégáikat. Arra buzdítják őket, hogy céljaik legyenek, ne feladataik. Megtisztelő, nagy alázatot kívánó feladat olyanokról gondoskodni, akik a leginkább elesett állapotukban tőlük kérnek segítséget. A legfontosabb bizalmi kapcsolatot kiépíteni a mindenét elveszített emberrel, hogy újra elhiggye, van számára holnap, van jövő.
Megtudtuk, hogy a téli krízisidőszak beköszöntével nem annyira takaróból, még csak nem is fedélből van hiány, hanem olyan emberekből, akik odaállnak a bajbajutottak mellé. Budapesten mindenki számára van hely a szállókon – ami nehéz, az a súlyos mozgáskorlátozottak, a párok, illetve a pszichiátriai betegek elhelyezése.
A Máltai Szeretetszolgálat a fővárosban 100-120 szociális munkással dolgozik, a krízisidőszakban 150-re emelkedik a számuk. Szerencsésnek mondják magukat, kipróbált, régi csapattal dolgoznak és sok önkéntesük is van. Morva Emília azt is elmondta, hogy az önkéntesek jelenléte a konkrét segítségen túl is fontos: a kötelező önkéntes szolgálatot végző gimnazisták és általában a fiatalok optimizmust, derűt hoznak magukkal. A Máltai Szeretetszolgálat két alapelve a hit védelme és a rászorulók segítsége, munkájukban az előbbi ugyanolyan fontos. Ez azt is jelenti, hogy az itt dolgozók számára a szeretetszolgálat közösséget is ad: a szakmai napokon túl szerveznek kirándulásokat, lelkigyakorlatokat, tartanak szupervíziót.
A szeretetszolgálat hajléktalan-ellátásának budapesti vezetője azt is elmondta, hogy az évek során sokat tanultak, a krízisidőszakok során például egyre fontosabbnak tartják, hogy megfelelő szállást próbáljanak biztosítani mindenkinek. A szociális munkások jóval többet tesznek, mint ami a kötelességük lenne, a legnagyobb hidegben nem az órájukat nézik, hanem a problémákat szeretnék megoldani. Vannak sikertörténeteik, de mint mondta, a siker óvatos mértékegység náluk, sok idő és energia befektetése után is törékeny lehet az eredmény.
Mit tegyen a civil járókelő, ha azt látja, hogy valaki nagyon rossz állapotban van az utcán? Ránk fér, mindannyiunkra, hogy az elesettekkel kapcsolatba lépjünk – hangsúlyozta Morva Emília. Azt tanácsolta, a józan eszünket használjuk, először is mérlegeljük, egészségügyi, vagy szociális problémáról van-e szó, eszerint hívjunk mentőt vagy a diszpécserszolgálatot (télen egy órán belül kijönnek), illetve ha mentőt hívtunk, akkor is hívjuk a diszpécserszolgálatot. Azt javasolta, hogy a nagy hidegben igyekezzünk szállóra juttatni a hajléktalan embert.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával idén három budapesti aluljáróban (Blaha Lujza, Kálvin és Deák tér) több szervezet együttműködésével megpróbálják elérni, hogy az erőiket összerakva hatékonyabban tudjanak segíteni. Közös adminisztrációs felületen dolgoznak, amelynek segítségével el tudják érni, hogy a különböző szervezetek az egyes emberek estében egy célért dolgozzanak.
Fotó: Lambert Attila
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
