Meggyógyult és nyelveken szólt - Páduai Szent Antal közbenjárására
Egy huszonöt éves katolikus hitre tért fiatalember, aki bizonyos páduau apácák (ciszterciek) szolgálatában állt, születése óta süketnéma volt. A nyelve olyan rövid volt, hogy alig tudta kidugni a szájából és össze is volt tekeredve, mint egy csavaros szőlőlevél. Ránézésre száraznak s ráncosnak tűnt.
Kétszer támadt ugyanaz a látomása, mely azt sugallta neki, hogy kérje bizalommal Antal segítségét. A szerencsétlen faragatlan és együgyű ember azonban nem értette a látomás jelentését, és először a kolostorban, majd a város terein kereste Antalt.
Miután egy harmadik jelenés végre felébresztette értelmét, elindult Antal templomába. Az egész éjszakát ott töltötte, képességei szerint imádkozva és buzgón fohászkodva a Szent támogatásáért. Délután lelkében isteni fény áradt szét, testét pedig verejték borította el, és tetőtől talpig minden porcikája hevesen rángatózni kezdett. Nyelve azon nyomban a megfelelő méretűre nőtt és a fiatalember megkapta a beszéd és a hallás ajándékát. Ajka megnyílt és áldani kezdte Istent és Antalt a tőlük elnyert különös kegyért.
És valóban csodálatra méltó dolog, hogy az ifjú mintha új nyelven szólalt volna meg. Tökéletesen érteni lehetett szavait, bár a nyelv, amit beszélt, nem hasonlított egyetlen ismert nyelvre sem. Csupán néhány szót tudott, amelyeket Isten sugalmazott neki, s amelyek elengedhetetlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy megértesse magát. Olyan szavakat használt, amelyeket nem tanulhatott embertől. Mindez csodálkozást váltott ki azok körében, akik születésétől fogva mint süketnémát ismerték. A különös csodatétel hírére összegyűlt tömeg úgy határozott, hogy e pillanattól kezdve Antalnak nevezik a fiút, akit azelőtt Péternek hívtak.
(Páduai Szent Antal - csodák könyve, Etalon Kiadó, 2008)
