Mikortól válik az ivás alkoholizmussá?
Az alkohollal az a legnagyobb gond, hogy az emberek nem kábítószerként gondolnak rá. Pedig az élettani hatásokat tekintve az alkohol az egyik legveszélyesebb drog, és szinte az egyetlen, aminek az elvonásába bele lehet halni. Ünnepélyes koccintások vagy jó hangulatú baráti iszogatások alkalmával nyilván nem gondolunk a szövődményekre, de jó tudni: az alkohol kábítószer, és igen könnyen rászokhatunk, anélkül, hogy észrevennénk.
Az Egyesült Államokban jóval több alkoholt fogyasztanak manapság, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az emelkedés mértéke – ha hihetünk a JAMA Psychiatry legfrissebb számában megjelent tanulmánynak – csupán 11,2 százalékos, de a magasabb kockázati csoportba tartozó fogyasztók aránya 30 százalékkal nőtt. A diagnosztizálható alkoholistáknál 49,4 százalékos az emelkedés.
A tanulmányában 36 ezer személyt vizsgáltak 2001 és 2002, illetve 2012 és 2013 között. Az érintetteket az ivási szokásaikról kérdezték. A legmagasabb növekedést a nők, az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetűek, az idősebb felnőttek, illetve a faji-etnikai kisebbségek körében figyelték meg. A szerzők szerint ezekben a csoportokban akkora a növekedés, hogy az közegészségügyi válsághoz vezethet. (A kérdéses tanulmány az Egyesült Államokban készült, de ezen a téren Magyarország sincs jobb helyzetben. A Központi Statisztikai Hivatal 475 ezerre teszi a magyarországi alkoholisták számát.)
Az alkohol társadalmi elfogadottsága nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sokan azt hiszik: őket nem érintheti az alkoholizmus. Másokat, azokat igen – de őt nem. Ennek megállapításához ismernünk kell a problémás ivás kritériumait, és hogy milyen magas a függőség kialakulásának kockázata.
Az alkoholizmus kialakulási kockázatának több mint 50 százaléka örökölhető, így ha egy közeli rokonunk – különösen az egyik vagy mindkét szülőnk – alkoholproblémákkal küszködik, nagyobb esélyünk van rá, hogy a mi rizikófaktorunk is magasabb lehet az átlagosnál. A depresszió és a mentális rendellenességek szintén súlyosbíthatják a helyzetet, akárcsak az alkoholproblémákkal küszködő partnerek vagy barátok.
Hány pohárral ihatunk meg?
Az alkoholfüggőség igen komplex rendellenesség, így nehéz meghatározni, hogy hetente hány ital számít normálisnak. Olyan ez, mintha azt próbálnánk meghatározni, hogy mennyi vizet engedhetünk egy kádba, hogy a testünk ne nyomja ki belőle a vizet: ez függ a testmagasságunktól és a tömegünktől is. De tessék, itt egy iránymutató:
Egy átlagos testalkatú férfi egy este ne igyon négy pohárnál többet, és a heti maximum adagja 14 ital legyen.
Egy átlagos testalkatú nőnél ez esténként három pohár ital, és heti hét pohár.
Ha ezeket a határokat rendszeresen túllépjük, érdemes elgondolkozni rajta, hogy alkoholproblémáink vannak. De fontosak a nüansznyi különbségek is. Megeshet, hogy időnként kikérünk öt-hat pohár tömény italt egy este, de ettől még nem leszünk alkoholisták.
Orvosi értelemben mi az alkoholfüggőség?
A pszichiátriában nem az elfogyasztott italok, hanem viselkedésminták alapján határozzák meg, hogy kinél mennyire súlyos problémákat okoz a szeszfogyasztás. A Diagnostics and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM), a mentális rendellenességeket listázó kézikönyv az alkoholizmus teljes spektrumát lefedi. Ez alapján egy alkoholfogyasztónak a következő kérdésekkel kell szembenéznie:
1. Előfordult, hogy többet vagy tovább ivott, mint tervezte?
2. Előfordult már egynél többször, hogy próbálta mérsékelni vagy abbahagyni az ivást, de nem sikerült?
3. Volt olyan, hogy túl sok időt töltött ivással, illetve azzal, hogy a mellékhatásoktól szenvedett?
4. Kívánt már annyira egy pohár italt, hogy nem tudott másra gondolni?
5. Megesett már, hogy az ivás, vagy az ivás okozta rosszullét miatt nem tudta ellátni az otthoni és családi teendőit, esetleg iskolai vagy munkahelyi problémákat okozott?
6. Folytatta az ivást, még akkor is, amikor látta, hogy ez gondokat okoz a családi vagy baráti körben?
7. Felhagyott olyan tevékenységekkel, amiket fontosnak vagy érdekesnek tartott, csak hogy ihasson?
8. Került már olyan helyzetbe, hogy ivás miatt vagy ivás közben az egészségét vagy az életét kockáztatta? (Gyors példák: ittas vezetés, részegen dolgozás, védekezés nélküli szex.)
9. Akkor is folytatta az ivást, ha depressziósnak érezte magát tőle, szorongott, vagy más egészégügyi problémákat, esetleg filmszakadást tapasztalt?
10. Volt, hogy sokkal többet kellett innia, hogy elérje a kívánt hatást, illetve tapasztalta, hogy az átlagos mennyiség már meg sem kottyan?
11. Észlelt már olyan elvonási tüneteket, mint az álmatlanság, kézremegés, nyugtalanság, hányinger, izzadás, szívdobogás vagy hallucináció?
Ha a fenti 11 pontból kettőre vagy háromra igennel válaszolt, az enyhe alkoholbetegséget (mild alcohol use disorder) jelent. Hat vagy több igen már súlyosabb problémákra utal (severe alcohol use disorder). Ez persze csak iránymutató: semmiképpen se a fenti listával próbálja meghatározni a saját alkoholizmusát. Erre csak szakember képes.
De ha a lista számos pontja riasztóan ismerősnek tűnik, jobban teszi, ha konzultál egy orvossal. Ez nem jelenti azt, hogy alkoholista lenne – csak azt, hogy sikerült szembenéznie egy problémával.
(A cikk a Popular Science írása alapján készült.)
(index.hu)
