Tíz jó szülői szokás
aura Markham családterapeuta szülői szokásokról szóló listáján látszik, hogy a szerző figyelembe vette a mai szülők időhiányát. Olyan apró viselkedéseket mond, amik beleférnek a mindennapokba, megjegyezhetők, megvalósíthatók, és talán valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy mélyüljön, javuljon a szülők és gyerekeik kapcsolata.
12 ölelés (vagy egyéb pozitív érintés) egy nap
Virginia Satir, az egyik leghíresebb és zseniális terapeuta mondása, hogy „A túléléshez napi négy ölelésre van szükségünk. Napi nyolc ölelés a szintentartásra elég. Napi tizenkét ölelés kell a növekedéshez.”
Bújjatok össze reggel, felébredés után, és este lefekvés után. Öleld meg amikor elbúcsúztok egymástól, és amikor újra találkoztok. Aztán néha csak úgy. Borzold fel a haját, veregesd meg a vállát, simogasd meg a hátát. Nézz a szemébe és mosolyogj. Nagyobb gyerekekkel, kamaszokkal ez már nehezebb lehet. Lehet, hogy neki több időre van szüksége, hogy feloldódjon, nem fog hazaérve a nyakadba ugrani. Őt ültesd le egy pohár hideg ital mellé. Beszélgessetek, közben veregesd meg a lábát.
A játék és a nevetés úgy tart össze a gyerekeddel, hogy közben mindkettőtökben endorfin és oxitocin termelődik. Ha mindennapi rutinotok a nevetés, akkor lehetőséget adsz a gyerekednek, hogy „kinevesse magából” azokat az aggodalmait és félelmeit, amik miatt egyébként inkább bezárkózna (vagy hisztisen, dühösen viselkedne.) A játék a gyerekek együttműködési kedvét is meghozza. Melyik hangzik jobban:
Gyere már reggelizni! vagy Hé, kis gorilla, reggeli! Nézd, milyen guszta bogarak és banán van a zabpelyhedben!
Kapcsold ki a kütyüidet, mikor a gyerekeddel vagy!
Manapság az ember alig tudja megállni, hogy tízpercenként rá ne nézzen a telefonjára. Pedig a gyerekednek azt szeretnéd megtanítani, hogy ő volt a szüleinek a legfontosabb, nem pedig azt, hogy nem tudott figyelmet kapni a telefon mellett. Lehet, hogy az a legegyszerűbb megoldás, ha tényleg kikapcsolod, vagy otthon hagyod. A kocsiban a rádiót sem árt lekapcsolni, mikor hazafelé viszed a gyereked az edzésről. Az autóban a szemkontaktus hiánya segíti az embereket a megnyílásban, jó alkalom lehet, hogy megtudd, mi történt vele aznap.
Tevékenységváltás előtt kapcsolódj!
Szülőként biztosan tudod, hogy nehéz a gyerekeknek átváltani egyik tevékenységből a másikba. Mielőtt megkísérled őket a játékból átvezényelni az öltözködésbe nézz a szemébe, mondd ki a nevét, vedd fel vele a kapcsolatot, esetleg kuncogtasd meg. Máris meglesz a belső erőforrása ahhoz, hogy a tevékenységváltás nehéz műveletét végrehajtsa.
Negyed óra kettesben minden nap
Ezt a tanácsot kicsit nehéznek látom, különösen ha sok a gyerek, és kevés a szülő, nagyszülő. De hiszek abban, hogy fontos. Szóval legalább napi tizenöt perc jusson arra, hogy a gyereked kettesben legyen veled. Ezalatt csinálhatjátok a te dolgodat is, lényeg a kettesben lét. Laura Markham azt javasolja, hogy egyik nap te mondd meg, hogy mit csináltok, másik nap pedig ő. Mindenesetre ne akard túlstrukturálni, és kontrollálni az időt, jusson neki is az irányításból.
Fogadd el, hogy vannak érzelmei
A gyerekeknek elég szélsőséges érzelemkifejezései vannak, vagy az erős negatív érzelmek a viselkedésük mögött bújnak meg. Ez néha nagyon kellemetlen. Kontrollálatlan haraggal vagy támadással reagálhatnak dolgokra. Borzasztó nehéz ezeket elviselni, elfogadni. De ha elfogadod, és nem visszakiabálsz rá, akkor esélyt kapsz arra, hogy segíts neki megküzdeni ezekkel az érzésekkel, félelmekkel, szorongásokkal. A harag mögött mindig könnyek bújnak meg, vagy félelmek állnak. Ne megszüntetni akard az érzést, hanem fogadd el, jelezd, hogy érzed, hogy kínban van. Ez segít a gyerekeknek ellazulni, és nyitottabbá válni valamilyen megoldásra. Ebben az a legnehezebb, hogy ezek az érzések a szülőben is tükröződnek, a gyerek haragja benned is haragot kelt. Nehéz, de meg kell próbálni, hogy a saját érzéseid félretedd és tudj az ő érzéseivel foglalkozni.
Hallgasd meg és legyél empatikus!
A kapcsolat a meghallgatással kezdődik. Ha kell, harapj a nyelvedbe, és ne mondj többet, mint hogy
Hú… értem…tényleg?… Hogy érezted magad?... Mesélj erről többet…
Ha gyakran helyezkedsz a gyereked helyébe, megtanulod az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Jobban megérted azokat a viselkedéseit, amik egyébként az őrületbe kergetnének. Abban is segít ez, hogy saját érzéseidet kezeld. Ha sűrűn lépsz az ő cipőjébe, akkor kevésbé látod őt ellenségnek akkor, mikor azokat a dolgokat csinálja, amitől általában idegbajt kapsz.
Lassíts, éld át a pillanatot!
Ha nem sürgeted a gyereked át a napi teendőkön, akkor minden egyes cselekvés a nap során lehetőséget ad a kapcsolódásra. Szagoljátok meg a gyümölcsöt, amit megvesztek. Tartsd te is a kezed a csap alá, amikor kezet mos, érezzétek közösen a hűvös víz érintését. Szagolgasd meg. Nézz a szemébe, és érezd azt a bizalmat és szeretetet, ami belőle jön. Hallgasd a nevetését. Sokaknak ez a pillanat átélése segít abban is, hogy válaszoljon az ezerszer feltett kérdésekre, vagy végigjátssza újra ugyanazt a játékot.
Beszélgessetek elalvás előtt!
Tervezzétek kicsit korábbra a lefekvést, hogy jusson idő a sötétben összebújni, beszélgetni, kuncogni. Ezek a békés, biztonságos, barátságos percek előhívják a gyerekben azokat a dolgokat, amik mélyen foglalkoztatják. Itt kiderülhet, mi volt aznap az iskolában, hogy tart a másnapi utazástól, és hogy kibe szerelmes. Nem kell megoldani a problémákat, elmagyarázni a megoldást, egyszerűen csak hallgatni, és mellette lenni. Másnap pedig kérdezz rá, kövesd nyomon, mi történt. A kapcsolat mélyülni fog. A nagyobb gyerekekkel is meg kell tartani ezt a szokást, a tinédzserek néha csak éjszaka képesek megnyílni.
Légy jelen!
A gyerek összesen 900 hetet tölt veled, mielőtt kirepül. Mire kettőt pislogsz, már nem lesz ott. Ne hagyd, hogy elmenjen ez az idő azzal, hogy nem vagy vele. Próbáld ki: 100%-ban legyél vele, amikor vele vagy. Ne járjon a fejed máson, ne telefonálj és e-mailezz, ne gondolj másra! Biztos, hogy ez nem fog mindig sikerülni. De ha elég sűrűn próbálod, akkor egyre inkább képes leszel a jelenben élni, és vele lenni.
(Szalay Ágnes, divany.hu)
