Gyorsuló gleccserek bizonyítják a globális felmelegedést
El tudjuk képzelni, hogy víz alá kerülhet Róma?
Az alig-alig mozgó gleccserek világában roppant gyorsnak számít, hogy az Antarktisz belső vidékein néhol évi 240 méteres sebességgel mozog a jég a tenger felé. Egyre-másra töredeznek, olvadnak fel a parti jégmezők, így egy idő után nem lesz, ami útját állja a belső tájak roppant jégtömegének. Ha pedig ez mind elolvad, akkor a világtenger szintje akár 60 méterrel is emelkedhet. Két magyar Antarktisz-expedíció vezetője szerint azért érdemes a fagyott földrészt kutatni, mert vannak olyan fontos információk, amelyeket csak így tudhatunk meg a Földről.
Olyan erős volt a márciusi japán földrengés, hogy a cunami több nagyméretű jéghegyet szakított le az Antarktiszról, a Sulzberger selfjégről. A szökőár a március 11-i földrengés után tizennyolc órával, 13 600 kilométer megtétele után a érte el az antarktiszi partokat.
Noha a szökőár okozta hullám magassága addigra már 30 centiméteresre csökkent, a hullámverés így is erős volt ahhoz, hogy a selfjég töredezni kezdjen miatta. A leszakadt jégtömbök vastagsága nyolcvan méter volt. A Sulzberger jégmező egyébként az utóbbi negyvenhat évben teljesen stabil volt volt, nem töredezett. A márciusban leszakadt darabok összfelülete 125 négyzetkilométerre rúg - jelentette be a NASA.
"Korábban is láttunk leválásokat, de az volt a módszer, hogy utólag utánanéztünk, hogyan történtek" - mondta a Kelly Brunt, a NASA Goddard Űrközpont munkatársa. "Ez alkalommal fordítva volt, rögtön tudtuk, hogy a japán szökőár a közelmúlt egyik legfontosabb eseménye volt, és nagy hullámokat generál, így ezúttal a forrás volt meg, ami lehetővé tette a következmények megfigyelését" - mondta. A NASA kutatói a Journal of Glaciology című tudományos folyóiratban ismertették az eseményt.
"A cunami miatti leváltás elsősorban érdekesség, egyedi eset volt" - mondta a történtekről dr. Nagy Balázs geográfus, a Magyar Antarktisz Program vezető kutatója. "A jégleválás fő oka a vízszint napszakos ingadozása, vagyis az árapályjelenség, valamint a hullámverés és a tengeráramlások. A vízbe csúszó jeget a víz felhajtóereje megemeli, így következik be a leválás. Bő tíz éve dolgozom kutatóként ezen a területen, és eddig az a legnagyobb tanulság számomra, hogy az Antarktisz sokkal változatosabb, mozaikosabb földrész, mint korábban gondoltuk. Körülbelül annyira nem egységes földrajzi szempontból, mint Észak-Amerika" - mondta az ELTE kutatója.
Ha elolvad a parti jég, a többi akadálytalanul csúszhat a tengerbe
A cunami hatása tudományos érdekesség volt, az antarktiszi jégtömegek változásainak fő oka azonban a globális felmelegedés. A jeges földrész kétharmada, a Kelet-Antarktisz magas, hideg jégsivatag. Az antarktiszi szárazföld nagysága nagyjából Ausztráliáénak felel meg. A plató magassága mintegy kétezer métrer, ezen terül el a szintén kétezer méter vastagságúra becsült jégréteg, ami azonban helyenként eléri a négyezer méteres vastagságot is. Ha ez a roppant jégmennyiség mind elolvadna, akkor a világtenger szintje becslések szerint hatvan méterrel is emelkedhetne. Ilyen katasztrófa esetén a modellszámítások szerint víz alá kerülne Róma, Avignon, Sevilla, Bordeaux, London, egész Hollandia, Koppenhága, Tallin és Helsinki, de New York is. 2010-es adatok szerint ugyan a partokon csökkent a jégtakaró kiterjedése, de ezt jórészt ellensúlyozza az, hogy a szárazföld belsejében több hó gyűl fel, mert a globális felmelegedés miatt több a csapadék.
A nagy kérdés, hogy a belső jégtömegek stabil helyzetben vannak-e. A belső (kelet-antarktiszi) jégtakaró a Nyugat-Antarktisz jégtömegére támaszkodik. A nyugat-antarktiszi jégmező (West Antarctic Ice Sheet, WAIS) részben szigetekre, részben a tenger felszínére települt, pontosabban a vastagsága miatt 1,7 kilométerrel nyúlik a tengerszint alá. Amennyiben csak a WAIS olvadna fel a klímaváltozás miatt, akkor a világtenger szintje öt-hét méterrel emelkedne meg a jelenlegihez képest.
"Ha elolvadnak a parti jégmezők, akkor az olyan, mintha kihúztuk volna a dugót a kádból: nem lesz, ami útját állja a belső jégtömegek mozgásának"- mondta Thomas Wagner, a NASA krioszférakutatási programjának kutatója (a krioszféra a nagy tömegű hó és jégtakaró összessége).
Az utóbbi években számos olyan terepi és műholdas megfigyelés született, amelynek alapján a tengerbe nyúló, úgynevezett selfjég több helyen is megroggyant, töredezni kezdett. Ennek fényében különösen érdekes az az átfogó digitális térkép, amelyet most állítottak össze amerikai kutatók az eddig gyéren dokumentált kelet-antarktiszi jégmozgásokról. A térképen az látható, hogy a jégmozgás sebessége széles skálán változik: van olyan helyszín, amely évente néhány centiméterrel mozog, de akad olyan térség is, amely évi 240 méteres sebességgel halad a tenger felé. Az ekkora távolságot megtevő jégárakat "száguldó gleccsereknek" is nevezik.
"A térkép ezentúl azzal az alapvető információval szolgált, hogy a jég olvadás nélkül is mozog a szárazföld felületén, a csúszás miatt. Ez a várható tengerszint-emelkedés előrejelzése miatt fontos, mert "Ez olyan, mintha először készült volna térkép az összes tengeráramlatról. Eddig teljesen ismeretlen jégmozgásokat azonosítottunk a kontinens belsejében" - mondta Eric Rignot, a NASA kaliforniai Jet Propulsion Laboratóriumának munkatársa, a kutatás vezetője. A több ezer európai, japán és kanadai műholdas radarfelvétel összesítésével többek között egy új gerincet is azonosítottak, amely kelet-nyugat irányban szeli ketté a 14 millió négyzetkilométeres kelet-antarktiszi térséget - számolt be a Science tudományos folyóirat.
"Húsz-harminc éve valahogy úgy gondoltunk erre a földrészre, mint valami nagy fehérségre ott délen. Most a radaros megfigyeléseknek köszönhetően sokkal árnyaltabb a kép" - mondta Nagy Balázs. A kutató szerint viszont azért nehéz meghatározni, pontosan milyen ütemben töredezik és olvad az Antarktisz jégtakarója, mert csak az utóbbi tizenöt évben követik módszeresen űrfelvételek révén a jelenséget. Ebből pedig nem lehet arra következtetni, hogy hosszú távon, vagyis a korábbi száz-kétszáz évben hogyan változott a tengert borító jégfelület nagysága, vastagsága az Antarktiszon. Az egyes jégleválások megfigyeléséből, elemzéséből egyébként csak az érintett környék dinamikájára lehet következtetni, vagyis ha a Sulzberger vagy a Ross-selfjégről válik le egy darab, akkor azt csak azzal lehet összevetni, amit ott korábban megfigyeltek.
Tilos nehézolajjal pöfögni az Antarktisz körül
Augusztus elsejétől többé nem hajózhatnak antarktiszi vizeken nehézolajjal üzemelő járművek, a 60. szélességi foktól délre járó hajóknak más üzemanyagra kell áttérniük. Nehézolajat még csak szállítani sem lehet az antarktiszi régióban. A szabályozás a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv (MARPOL 1973/1978) kiegészítése. A tiltást az ENSZ szakosított intézményeként működő Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) jelentette be Londonban.
Harc az energiahordozókért
Nagy Balázs szerint az antarktiszi olvadást vizsgálva nem lehet eltekinteni a mikroklímától, a helyi sajátosságoktól, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egy globális folyamat, a klímaváltozás regionális hatásairól van szó, ami nagyon hosszú távon kihat a világtenger szintemelkedésére is. Azért fontos kutatni ezt a földrészt, mert vannak olyan alapvető információk, amelyeket csak így tudhatunk meg a Földről - mondja a kutató. A Fagyos Oázis magyar kutatócsoport 2003-ban és 2005-ben a nyugat-antarktiszi King George-szigeten végzett alapkutatásokat annak felmérésére, melyek a sajátosságai annak a gyors környezeti változásoknak, amelyek az érzékeny antarktiszi partvidéken zajlanak. A magyar kutatók azt is vizsgálják, a köves tundrafelszínen hogyan enged fel lassan a permafroszt, vagyis az örökfagyott talaj.
"Ha valóban nagy mennyiségben olvad el a jég az Antarktiszon, akkor valószínűleg megindul a harc az ott elérhető nyersanyagokért, a kőolajért vagy akár a ritkaföldfémek kitermeléséért. Jelenleg tilos ilyen tevékenységet folytatni ezen a nemzetközi földrészen, de érdemes előre gondolkodni és kitalálni, hogyan szabályozzuk az energiaforrások kiaknázást akkor, amikor a szokásos lelőhelyeken már elfogyóban vannak. Ebbe pedig csak azoknak az országoknak lesz beleszólásuk, amelyek nem csak aláírták az Antarktisz-egyezményt, hanem ennek keretein belül tanácskozási joguk is van" - mondta az ELTE kutatója. Az 1959-es nemzetközi egyezmény a földrészt tudományos, védett területként ismeri el, ahol a kutatás szabadságot élvez, a gazdasági és katonai tevékenység tilos. Magyarország 1984-ben írta alá a nemzetközi szerződést, de tanácskozási jogot nem szerzett.
Nagy Balázs szerint fontos figyelni arra, hogy az utóbbi tíz-tizenkét évben a környező államok, Csehország, Románia, Bulgária és Ukrajna is kutatóbázist létesített az Antarktiszon, a lengyel bázis pedig még korábbi. "Ezt úgy érdemes felfogni, mintha nagykövetséget létesítenénk, és mivel ez a nemzetközi tudomány földrésze, nem diplomaták, hanem kutatók dolgoznak ott. Egy bázis nem is kerülne többe, mint egy új követség" - mondta a geográfus.
Magyarok a fagyott kontinensen
A Magyar Antarktisz Program keretében eddig két expedíciót bonyolítottak le a King George-szigeten 2003-ban és a 2005-ben - közülük a korábbi volt az első önálló, magyar szervezésű expedíció a jeges kontinensen. A kutatást az antarktiszi élet fő színterét jelentő, már jégmentes felszínű partvidéki "oázisokban", a King George-szigetet borító gleccserek pereme mentén folytatták, innen származik a Fagyos Oázis név. A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány egyik kiemelt célja, hogy öt-tíz éven belül állandó magyar kutatóbázis létesüljön a térségben.
(Origo)
