Ferenc pápa: A korrupció rákbetegség, amely megöli az embert és a társadalmat
"...a korrupt ember egy bomlásban lévő szív rossz szagát árasztja. Ez a kizsákmányoláshoz, a pusztuláshoz, a társadalmi igazságtalansághoz, az érdemek megalázásához vezet. A korrupció a rabszolgaság, a városok, a közjó, a természet elhanyagolásának a gyökere is egyben..."
Peter Turkson bíboros „Korrózió” című, olasz nyelvű interjúkötetéhez írt előszót Ferenc pápa, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a megvesztegetés elpusztítja a megvesztegetőt is. A korrupció témájára összpontosított június 15-én az a nemzetközi vitanap is, amelyet a Vatikánban tartottak.
A vitanapot a Peter Turkson által vezetett Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdítása Dikasztériumának szervezésében, a Pápai Társadalomtudományi Akadémia együttműködésével rendezték meg.
A szentatya szerint a korrupció összetört szívet jelent (az olasz corrotto ’korrupt’ szó a cuore rotto ’összetört szív’ kifejezésre emlékeztet), amelyet valami beszennyezett, megrontott, mint egy bomlásnak indult testet. A pápa péteri szolgálatában számtalanszor visszatért erre a társadalmi problémára, legutóbb az interjúkötethez írt előszavában.
A korrupció jelensége – áttételes volta miatt – megtámadja az ember legbensőbb lényét, ugyanakkor „társadalmi tényezővé” válik. Ferenc pápa számára a kiindulási pont az a három kapcsolat, amely az emberi életet jellemzi: kapcsolat Istennel, felebarátainkkal és a környezettel. Amikor valaki becsületes, akkor mind a három kapcsolatot felelősen éli meg a közjó javára. Amikor ezzel szemben az ember hagyja, hogy megvesztegessék, akkor antiszociális magatartása, amelyre a korrupció indítja, végül megszünteti a kapcsolatok érvényességét. Darabokra törnek a személyek közötti együttélés pillérei, az egyéni érdek méregként fertőz meg minden általános érvényű perspektívát.
A korrupció bűzlik – kiáltott fel néhány évvel ezelőtt a pápa Nápoly Scampia negyedében. A szentatya most is visszatér ehhez az értelmezéshez: a korrupt ember egy bomlásban lévő szív rossz szagát árasztja. Ez a kizsákmányoláshoz, a pusztuláshoz, a társadalmi igazságtalansághoz, az érdemek megalázásához vezet. A korrupció a rabszolgaság, a városok, a közjó, a természet elhanyagolásának a gyökere is egyben.
Ferenc pápa erőteljes szavakkal ábrázolja a korrupciót, amely a káromkodás egy formája, a maffiák fegyvere és hétköznapi nyelvezete, a halál folyamata, amely életnedvet szolgáltat a halál kultúrájának, ez pedig elindítja a bűnözést.
Ma, amikor a jövőnek még az elképzelése is rendkívül nehéz feladat, a korrupció aláássa a reményt, hogy lehetséges egy jobb jövő.
A pápa elismeréssel szól Turkson bíborosnak a jelenségről végzett elemzéséről. Ismét óva inti az Egyházat a korrupció legveszélyesebb formájától, amely a nagyvilági lelkiség, a langyosság, az álszentség, a triumfalizmus, a közöny érzése.
Ferenc pápa a Vatikán „abszolút szépségű” helyeinek kapcsán, ahol az előszót írta, hangsúlyozza: a szépség nem egy kozmetikai kellék, hanem olyan valami, amely az embert helyezi a középpontba. Ez a szépség párosuljon az igazságossággal. A korrupciót tehát fel kell ismerni és el kell ítélni, hogy az irgalmasság győzzön a zsugoriság felett, a kiváncsiság és a kreativitás kerüljön a belenyugvó fásultság helyébe. A korrupt ember elfelejt bocsánatot kérni, mert fáradt és megcsömörlött, közömbös és öntelt. Az Egyház és a keresztények, de a nem keresztények is, egyesülhetnek, mint hópelyhek, egy új humanizmus lavináját megteremtve – írja Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
