Ferenc pápa: Az irgalom megtapasztalása is valódi megismerési forma
Április 23-án, fehérvasárnap, az irgalmasság vasárnapján a szentatya arról elmélkedett, hogy az irgalmasság megnyitja elménk és szívünk ajtaját, és új fogékonysággal ajándékoz meg minket.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Tudjuk, hogy minden vasárnap megemlékezünk az Úr Jézus feltámadásáról, de ebben a húsvét utáni időszakban a vasárnap még ragyogóbb jelentést kap. Az Egyház hagyományában ezt a húsvét utáni első vasárnapot „in albis”-nak, vagyis fehérvasárnapnak nevezik. Mit jelent ez? A kifejezés azoknak a rítusára utal, akik húsvét vigíliáján kapták meg a keresztséget. Valamennyiüknek fehér ruhát – albát – adtak, hogy az kifejezze új, istengyermeki méltóságukat. Ma is él ez a szokás: a csecsemőknek egy jelképes ruhácskát adnak, a felnőttek viszont igazi fehér ruhába öltöznek, ahogyan húsvét vigíliáján láthattuk. A fehér ruhát a múltban egy teljes hétig hordták, egészen eddig a vasárnapig, innen származik az in albis deponendis kifejezés, melynek jelentése: a fehér ruha levételének vasárnapja. Az új keresztények a fehér ruha levételével megkezdték új életüket Krisztusban és az Egyházban.
Van itt azonban egy másik dolog is. A 2000-es szentévben Szent II. János Pál elrendelte, hogy ezt a vasárnapot az isteni irgalmasságnak szenteljük. Valóban nagyszerű ötlet volt: a Szentlélek indította erre! Néhány hónapja fejeztük be az irgalmasság rendkívüli szentévét, és a mai vasárnap arra hív minket, hogy ismét ráleljünk az Isten irgalmasságából fakadó kegyelemre. A mai evangélium azt beszéli el, hogy a feltámadt Krisztus megjelenik az imateremben egybegyűlt tanítványoknak (vö. Jn 20,19–31). Szent János azt írja, hogy Jézus, miután köszöntötte tanítványait, azt mondta nekik: „Ahogyan az Atya elküldött engem, úgy én is elküldelek titeket.” Ezután pedig rájuk lehelt, és hozzátette: „Fogadjátok a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek”(Jn 20,21–23). Láthatjuk hát az irgalmasság jelentését Jézus feltámadásának napján: ez a bűnök bocsánata. A feltámadt Jézus átadta Egyházának első feladatként önnön küldetését, azt, hogy mindenkinek elvigye a megbocsátás konkrét hírét. Ez az első feladat: hirdetni a bocsánatot! Irgalmasságának ez a látható jele magával hozza a szív békéjét és az Úrral való ismételt találkozás örömét.
A húsvét fényében az irgalmasságot a megismerés valódi formájaként tudjuk megragadni. És ez fontos: az irgalmasság valódi megismerési forma! Tudjuk, hogy a megismerés többféle formában zajlik: az érzékeinken keresztül, intuícióval, az értelmünkkel és egyéb módokon. De hozzá kell tennünk: az irgalmasság megtapasztalásán keresztül is szerzünk ismereteket! Mert az irgalom megnyitja az elme ajtaját, hogy jobban megértsük Istennek és saját létezésünknek a misztériumát. Az irgalom megérteti velünk, hogy az erőszaknak, a haragnak, a bosszúnak semmi értelme sincs, és az első áldozat éppen az, akit ilyen érzések töltenek el, mert így megfosztja magát saját méltóságától. Az irgalom megnyitja a szív ajtaját is, és lehetővé teszi, hogy kifejezzük közelségünket főleg azokhoz, akik magányosak és kirekesztettek, mert megérezteti velük, hogy testvérek és ugyanazon Atya gyermekei vagyunk. Segít, hogy felismerjük, ki szorul vigasztalásra, és hogy megfelelő szavakat találjunk ahhoz, hogy lelket öntsünk beléjük.
Testvéreim, az irgalmasság felmelegíti a szívet, és fogékonnyá teszi a testvérek szükségletei iránt azáltal, hogy osztozásra és részvételre indít. Az irgalmasság végeredményben arra késztet mindenkit, hogy az igazságosság, a kiengesztelődés és a béke eszköze legyen. Sose felejtsük el, hogy az irgalmasság a zárókő hitéletünkön, valamint az a konkrét forma, amellyel láthatóságot adunk Jézus feltámadásának!
Mária, az irgalom anyja, segítsen minket, hogy örömmel tudjuk hinni és megélni mindezt!
