Vizes hírek
A felszín alatti vizek is gyorsabban fogynak az élelemtermelés miatt, mint ahogy újra pótlódnak. Eközben az Északi-sarkon ami van, az is bezöldül...
Fogynak a felszín alatti vizek
Gyorsabban apasztja a felszín alatti vizeket az élelemtermelés a világ sok táján, mint amilyen ütemben a természet azt pótolni tudná, írja az MTI egy, a Nature friss számában megjelent tanulmányra hivatkozva.
A talajvizet főként a rizs-, búza- és kukoricaföldek, valamint gyapotültetvények öntözésére használják. A világon Pakisztán, az Amerikai Egyesült Államok és India exportálja a legtöbb, gyorsan apadó felszín alatti vízkészlettel öntözött élelmiszert. A londoni University College kutatói szerint az élelemellátás veszélybe kerül, ha nem védik meg a talajvizet.
Az öntözésre használt víz mintegy 43 százaléka felszín alatti vízrétegekből származik, tehát nem folyókból és tavakból. A felszín alatti rétegek közül soknak a vizét olyan gyorsan elhasználja a gazdaság, hogy azt az esők nem tudják pótolni.
A 2000-es években a szakértők úgy vélték, hogy az öntözés a nem megújuló vízforrások 20 százalékát veszi igénybe. A 2010-es években ez több mint ötödével nőtt. A tudósok régóta tisztában vannak a talajvíz mennyiségének csökkenésével, az új tanulmány azonban azt kutatta, hogyan befolyásolja a mezőgazdasági termények kereskedelme a vízellátást.
A világ lakosságának túlnyomó többsége olyan országokban él, amelyeknek szinte a teljes alapvetőélelmiszer-importja a nagyrészt talajvízzel öntöző országokból érkezik. A kutatók azt találták, hogy az öntözésre használt, nem megújuló felszín alatti vizek mintegy 11 százaléka függ össze a világ élelmiszer-kereskedelmével. Ennek kétharmada három ország, Pakisztán, az Egyesült Államok és India között oszlik meg.
A kétezres évek eleje óta egy évtized alatt Kína megduplázta a nem megújuló felszín alatti vizek használatát, de India és az Egyesült Államok is jelentősen megnövelte azt.
Az Egyesült Államok, Mexikó, Szaúd-Arábia és Kína a nem megújuló vízforrások tíz legnagyobb mezőgazdasági felhasználói között vannak, azonban ezek az országok a fogyó felszíni vízkészlettel öntözött termények fő importőrei is.
*
Lassan bezöldül az Északi-sark
Hat évvel ezelőtt, 2011-ben figyeltek fel kutatók arra, hogy az Északi-sark jege alatt a lehetségesnek gondoltnál jóval nagyobb mértékben szaporodtak el a különféle fitoplanktonok. Mivel azt gondolták, hogy az ott uralkodó sötétségben nincsenek meg a megfelelő körülmények a fotoszintézishez, és mégis vígan éltek és szaporodtak az algák és egyéb rokon mikroorganizmusok, elkezdték az okokat keresni, írja a Phys.org egy friss tanulmányt ismertetve.
A Harvard, az Oxford és a Readingi Egyetem kutatói matematikai modelleket használva arra jutottak, hogy a jégréteg vékonyodása okozhatja a sarkköri táplálékláncra is hatással lévő jelenséget.
Elvileg a sarki jég alatti sötétségben a fitoplanktonok nem képesek szaporodni, mivel a megfelelő vastagságú fagyott víz teljesen visszatükrözi a napfényt, ami nem képes elérni a jég alatti vízrétegeket. Az utóbbi évtizedekben azonban az Északi-sark jege sötétebb és vékonyabb is lett, az emelkedő átlag hőmérsékletek következtében (a több árnyalatnyi sötétedést a jégtakaró felszínén összegyűlő olvadt víz okozza).
Mindebből az adódik, hogy az egyre vékonyodó sarki jég egyre több napfényt nyel el és enged át. “A legnagyobb kérdés az volt, hogy mennyi napfény jut át a jégen, a csökkenő vastagság és a növekvő olvadt vizes pocsolyák függvényében” - magyarázta Christopher Horvat, a Harvard végzős alkalmazott matematikusa, a tanulmány egyik szerzője. “Azt találtuk, hogy most olyan helyeken is elszaporodtak a fitoplanktonok, ahol korábban nem volt számukra alkalmas a környezet.”
A matematikai modellezés konklúziója az lett, hogy míg az olvadt vizes területek is kedveznek az algásodásnak, a legmeghatározóbb tényező a jég vastagsága. Húsz évvel ezelőtt az Északi-sark jegének legfeljebb 4 százaléka volt olyan vékony, hogy alatta nagy kolóniákban beindulhatott az algásodás. Manapság a nyári hónapokban csaknem 30 százalékra tehető ez az arány.
“A jégvastagság csökkenése drámaian megváltoztatta a térség ökológiáját az elmúlt évtizedekben” - hangsúlyozta Horvat, hozzátéve, hogy ezzel a kutatók látásmódja is hirtelen megváltozott a földi ökoszisztéma működését illetően. “Az északi-sarki tápláléklánc alapja most az év más időszakában és más területeken is képes nőni, olyan helyeken, amik oxigént fogyasztó állatok számára nem elérhető”.
(Index.hu)
