A fatimai titkok
A Sz?zanya a három látnoknak adott látomásban több mindent mutatott a fatimai látnokoknak. Ezt nevezik a "három fatimai titoknak" is. Ebb?l kett?t a Vatikán már korábban nyilvánosságra hozott, a harmadikat csak nemrégiben tették közzé. Itt most egyben olvasható a jelenés:
- (1) A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, melyrôl úgy tűnt, a föld alatt van. A tűzben elmerült ördögöket és lelkeket úgy láttuk, mintha átlátszó fekete vagy barna izzó szénparázs lettek volna emberi alakban, s hányódtak a lángok között, melyek mint hullámok vitték ôket. Magukból az ördögökbôl és lelkekbôl is lángok, füstfelhô és szikrák csaptak ki.
- (2) Akkor tekintetünket a Szűzanyára emeltük, aki jósággal és szomorúsággal telve ezeket mondta: “Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak. Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplôtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszik, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül és békéjük lesz. A háború a vége felé jár; de ha nem hagyják abba Isten bántását, XI. Pius pápasága alatt egy másik, még rosszabb háború fog kezdôdni. Amikor egy éjszaka majd látjátok, hogy ismeretlen fény támad, tudjátok meg, hogy ez a nagy jel, amit Isten ad nektek arra, hogy megbüntetni készül a világot bűneiért a háború, az éhínség, s az Egyház és a Szentatya ellen irányuló üldözések által. Ennek megakadályozására kérem, ajánlják föl Oroszországot az én Szeplôtelen Szívemnek, s vezessék be az engesztelô szentáldozást elsôszombatonként. Ha teljesítik kéréseimet, Oroszország meg fog térni és békéjük lesz; ha nem, tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni. Végül az én Szeplôtelen Szívem gyôzni fog. A Szentatya föl fogja ajánlani nekem Oroszországot, mely meg fog térni, és a világ egy békés korszakot kap ajándékul.”
- (3) A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: “Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk “valami olyasmit, mintha tükör elôtt vonultak volna emberek”, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt “akirôl úgy gondoltuk, ô a Szentatya”. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnô ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekbôl, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielôtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledezô városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverô holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lôfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte ôt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnôk, különféle világi emberek, különbözô társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nôk. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözôkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledô lelkeket.
(utolsoidok)
