Ferenc pápa: „Ateista katolikusok” leszünk, ha kemény a szívünk
Hallgatnunk kell Isten szavára, hogy elkerüljük a szív megkeményedésének veszélyét. A pápa erről beszélt március 23-án reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
Ha eltávolodunk Istentől és süketté válunk szavára, akkor hűtlen katolikusokká, sőt, egyenesen „ateista katolikusokká” válunk – figyelmeztetett a szentatya. Amikor a nép nem hallja meg Isten hangját, hátat fordít neki, végül pedig eltávolodik tőle. Jeremiás próféta könyvének napi szakasza (Jer 7,23–28) arról szól, hogy a nép nem szívleli meg Isten szavát, pedig csak úgy lehet boldog, ha engedelmeskedik neki. A szentatya ezzel kapcsolatban kifejtette: amikor nem állunk meg, hogy meghallgassuk az Úr hangját, végül eltávolodunk tőle, hátat fordítunk neki. És ha nem hallgatunk az Úr szavára, akkor más hangokra fogunk hallgatni.
Ha becsukjuk a fülünket, végül oda jutunk, hogy süketek leszünk Isten szavára – állapította meg keserűen a pápa. Ha most mindannyian megállunk egy kicsit, és belenézünk a szívünkbe, látjuk, hogy hányszor, de hányszor csuktuk be fülünket és hányszor váltunk süketté. És amikor egy nép, egy közösség, mondjuk akár katolikus közösség, plébánia, egyházmegye becsukja a fülét, és süketté válik Isten szavára, akkor elkezd más hangokat keresni, más urakat, és oda jut, hogy a bálványokat követi, amit a világ, a világias szemlélet, a társadalom kínál. Eltávolodik az élő Istentől.
Amikor eltávolodunk az Úrtól, a szívünk megkeményedik. Ha nem hallgatunk rá, egyre keményebb és zártabb lesz a szívünk, képtelen a befogadásra. Nem csupán bezárkózás ez, hanem a szív keménysége. Olyan világban és légkörben élünk akkor, ami nem tesz jót nekünk. Minden nappal távolabb kerülünk Istentől. Isten szavának meg nem hallása és a megkeményedett, önmagába zárkózott szív miatt pedig hűtlenné válunk. Elveszítjük a hűség lényegét. Az első olvasmányban az Úr azt mondja: „Eltűnt szívükből és szájukból a hűség!” Mi pedig hűtlen, pogány katolikusokká, sőt, ami még rosszabb, „ateista katolikusokká” válunk, mert nincs szeretetkapcsolatunk az élő Istennel. Ha pedig nem hallgatunk rá, és hátat fordítunk neki – ami megkeményíti a szívünket –, a hűtlenség útjára lépünk.
Mi tölti ki ezt a hűtlenséget? – tette föl a kérdést a pápa. Egy zűrzavaros világ, ahol nem tudni, hol van Isten, összekeveredik Isten az ördöggel. Utalva a napi evangéliumi szakaszra (Lk 11,14–23), a szentatya megjegyezte: Jézusnak, aki csodákat tesz, sokat tesz az üdvösségért, és ezért az emberek boldogok, egyesek azt mondják: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”
Ez istenkáromlás. Istenkáromlás lesz ennek a folyamatnak az utolsó szava, ami azzal kezdődik, hogy nem hallgatjuk meg az Urat, és megkeményítjük a szívünket. Ez pedig zűrzavarhoz vezet, elfeledteti velünk a hűséget, és a végén káromoljuk Istent. Jaj annak a népnek, amelyik elfelejti, milyen csodálkozást érzett a Jézussal való találkozáskor. Ma mindannyian föltehetjük magunknak a kérdést: Megállok-e, hogy meghallgassam Isten szavát, kézbe veszem-e a Bibliát, hogy szóljon hozzám? Megkeményedett-e a szívem? Eltávolodtam-e Istentől? Elvesztettem-e a hűséget az Úr iránt, és a hétköznapi világ bálványainak élek-e? Elveszítettem-e a csodálkozás örömét, amit akkor éreztem, amikor először találkoztam Jézussal? A mai nap a meghallgatásé. „Bárcsak hallgatnátok ma Isten szavára.” „Ne keményítsétek meg szíveteket” – imádkoztuk a zsoltárban (vö. Zsolt 94,1–2.6-7.8–9). Fohászkodjunk a meghallgatás kegyelméért, hogy ne keményedjen meg szívünk! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
