A beszéd, ami hozzájárult, hogy a bíborosok Ferenc pápát megválasszák
A hétvégén az egész magyar sajtó beszámolt arról, hogy nyilvánosságra került Ferenc pápa konklávé előtti nagyhatású beszéde, amelyet négy éve mondott még bíborosként. A 777 lefordította az egyébként rövid szöveget, így most már magyarul is elérhetőek azok a gondolatok, amelyek alapján a bíborosok Jorge Mario Bergogliot választották meg pápának.
Nyilvánosságra kerültek Jorge Maria Bergoglio pápává választása előtt készített, kézzel írott jegyzetei. A két jegyzetlapot, amelyeket maga Ferenc pápa adott át paptársának, Ortega y Alamino havannai érseknek a konklávét megelőző általános kongregációk egyikét követően, a kubai püspökök hivatalos weboldala hozta nyilvánosságra. Az eredeti dokumentum először a Palabra Nueva-ban, a havannai érsekség kiadványában jelent meg.
A Palabra Nueva szerint maga Ortega püspök úr kérte el a pápától beszédvázlatának másolatát, hogy megőrizhesse. Tulajdonképpen arról a beszédről van szó, amely meggyőzte a konklávét, hogy szavazataikat a Bergogliora adják le. Bergoglio a kongregáció utáni napon átadta a jegyzeteket Ortega y Alamino-nak, és engedélyt adott a szöveg terjesztésére. A két oldalon a leendő pápa sűrű és egyszerű kézírása látható, tele aláhúzással, megjegyzéssel. A beszéd összesen négy pontot tartalmaz, amelyekben körvonalazódik Ferenc pápa Egyházzal kapcsolatos szemlélete. A pápa alapfeltevése a következő: “Az Egyház elsődleges küldetése az evangelizáció”. Majd egy idézet következik VI. Páltól: “Őrizzük meg evangelizáció édes és erőt adó örömét”.
Az evangelizáció édes és erőt adó öröme
Evangelizációt említettem. Ez az Egyház legfontosabb küldetése. „Őrizzük meg az evangelizáció édes és erőt adó örömét akkor is, (…) hirdessük, és az Egyház legyen a világ szíve” (VI. Pál). Maga Jézus Krisztus az, aki a belülről erre ösztönöz minket.
1. Az evangelizáció feltétele az apostoli buzgalom. Az evangelizáció feltétele, hogy az Egyház tanúságot tegyen önmagáról. Arra hívja az Egyházat, hogy lépjen ki önmagából és induljon el nem csak a földrajzi, de az egzisztenciális perifériák felé is: ahol a bűn sötétsége, a fájdalom, az igazságtalanság, a tudatlanság, a közömbösség, a vallás és a filozófia lebecsülése és minden nyomorúság lakozik.
2. Ha az Egyház nem lép ki önmagából, hogy evangelizáljon, magába fordul és megbetegszik (vö. az asszony Lukács evangéliumában, aki teljesen meggörnyedt, befelé fordult (Lk 13,10-17)). Mindaz a rossz, amely az idő múlásával megfertőzi az egyházi intézményeket, a magunkba fordulásból ered, egyfajta teológiai nárcizmusból. A Jelenések könyvében Jézus azt mondja, hogy az ajtónkban áll és kopogtat. Természetesen a szöveg szerint Ő kívülről kopog az ajtón, hogy beengedjük… De én azokra a pillanatokra gondolok, amikor Jézus belülről kopogtat, hogy engedjük ki. A magába forduló Egyház bent akarja tartani Krisztust és nem engedi ki.
3. Ha az Egyház magába fordul, egy idő után önkéntelenül elhiszi, hogy saját fénnyel rendelkezik. Megszűnik „mysterium lunae”*-nak lenni és átengedi a helyet a legnagyobb rossznak, ami nem más, mint a spirituális világiasság (de Lubac szerint ez a legrosszabb dolog ami az Egyházzal történhet). Az Egyház azért él, hogy átadjuk egymásnak az örömet. Röviden szólva kétféle egyházkép létezik: az evangelizáló Egyház, amely híven hallgatja és hirdeti Isten szavát („Dei Verbum religiose audiens et fidenter proclamans”) és a világias Egyház, amely magába fordulva csak önmagának él. Ez a két kép rá kellene, hogy világítson a lehetséges változtatásokra és reformokra, amelyekre szükség volna a lelkek megmentésének érdekében.
4. A következő pápa személyében egy olyan emberre lenne szükség, aki kizökkenti az Egyházat Jézus Krisztus szemléléséből és imádásából, és segíti abban, hogy kilépjen önmagából az emberiség egzisztenciális perifériái felé közeledve, hogy az Egyház „az evangelizáció édes és erőt adó örömét” sugárzó termékeny édesanyává váljon.
*„Hold titka”: az Egyháznak nincs saját fénye, csak Krisztust, az Ő Napját tükrözi vissza
Források:
(777blog.hu)
