A gonosz öt módszere, hogy kísértésbe ejtsen a nagyböjtben
Több kísértést érzel, mint egyébként? Ez gyakran együtt jár a nagyböjttel. Theresa Aletheia Noble FSP nővér a kísértések felismerésében és elhárításában próbál segíteni: „Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: »Nos, a kezedbe adom mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!” (Jób 1,12) - Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de én magam, amióta visszatértem az Egyházhoz, gyakran úgy érzem magam nagyböjtben, mint Jób. Mintha ilyenkor az Isten lecsatolná a pórázt az ördögről – a lelki életemben rendszeresen összekavarodik minden a nagyböjtök idején.
Jézus kísértést szenvedett a sivatagban. És a nagyböjt a sivatag ideje. A Katekizmus szerint: „A negyven napos böjti idő által az Egyház minden esztendőben egyesül Jézus misztériumával a pusztában” (KEK 540). Vagyis észszerűnek tűnik, ha mi is több kísértést élünk át ilyenkor. Isten azonban nem enged meg semmit, amit nem tudna javunkra fordítani; még a kísértéseket és a gonosz támadásait is fel tudja használni megtérésünk, átalakulásunk és szentségünk érdekében.
Az alábbiakban leírok néhány támadástípust, melyeket megtanultam felismerni, és néhány ezekre adható választ, amelyek számomra hasznosnak bizonyultak.
1. A szétszórtság kísértése
„A szív tisztasága: az egy dolognak az akarása.” (Kierkegaard)
Nagyböjtben nagyon könnyen belesodródunk abba, hogy túl sok dologba kezdünk bele – vagy egyáltalán nem teszünk semmit. A gonosz azt akarja, hogy vagy belefulladjunk a lemondásokba, a bűnbánatba – vagy pedig megijedjünk mindjárt az elején, és feladjuk. Holott valójában Istenről kellene hogy szóljon ez az idő, nem a mi cselekedeteinkről, bármilyen jószándékúak is legyenek.
Jobban tesszük, ha megkérjük Istent, segítsen meglátni azt a kulcsfontosságú dolgot, amire összpontosítanunk kell a nagyböjt alatt, és minden kudarcunk ellenére kérni Őt, adja kegyelmét, hogy ki tudjunk tartani.
2. A megítélés kísértése
„A büszkeség tette ördöggé az angyalokat; az alázat teszi angyalhoz hasonlatossá az embereket.” (Szent Ágoston)
Ha természetünkből fakadóan fegyelmezettebbek vagyunk, és erősebb az akaratunk, mint a körülöttünk élőknek, akkor nagy a kísértés, hogy a nagyböjtöt azzal töltsük, hogy a saját vállunkat veregetjük, és számunkra kedvező összehasonlításokat teszünk magunk és mások között. Ez pontosan az, amit az ördög akar. Azt akarja, hogy azt gondoljuk: jobbak vagyunk másoknál, és egyre önteltebbé váljunk – noha éppen ezt kellene megbánnunk a böjtben.
Ha hajlamosak vagyunk erre, vagy valamiért éppen ezt tapasztaljuk meg ebben a negyven napban, a legjobb ellenszer, ha olyan vezeklést választunk, amelyet nagyjából lehetetlen tökéletesen végrehajtani, és amely megingatja önteltségünket. Ez segít rádöbbeni, hogy a nagyböjt nem arról szól, hogy milyen tökéletesek vagyunk. Hanem arról, hogy még az Istentől kapott talentumainkkal együtt is bűnösök vagyunk, és nagyon is rászorulunk irgalmára.
3. Az önjobbítás kísértése
Nagyböjtben könnyű belecsúszni abba, hogy az egész csak arról szóljon, hogy lefogyjunk, vagy hogy leszokjunk néhány rossz szokásunkról, ahelyett hogy Istenhez kerülnénk közelebb. És a gonosz nagyon szeretné, hogy a nagyböjt kizárólag rólunk szóljon – ám nem ez ennek az időszaknak a célja.
Mint Anthony Gerber, a Saint Louis-i Főegyházmegye papja írta: „A nagyböjt arról szól, hogy csúful elbukunk. Eljutunk a harmadik hétig, a szeretet szögeit és töviseit választva… Aztán eláruljuk Jézust néhány ezüstért, a kényelemért, az önzésért és önszeretetért. És abban a pillanatban térdre hullasz, égnek emeled kezedet, és azt mondod: »Uram, nem bírom ezt egyedül megtenni! Segíts nekem! Olyan nehezemre esik szeretni!«”
Általában könnyen szeretjük önmagunkat, és nehezünkre esik szeretni másokat. Ezért fontos, hogy úgy válasszuk meg a vezeklés módját, hogy az növeljen minket az önzetlen szeretetben.
4. A megosztás kísértése
„Honnan jön a megosztás? A gonosztól! A megosztás a gonosztól származik. Kérlek benneteket, meneküljetek a belső harcoktól!” (Ferenc pápa)
A megosztás az ördög egyik kedvenc szerszáma, gyakran előveszi a szerszámosdobozából. Imád a keresztények közé állni, és rivalizálást, zűrzavart, féltékenységet, haragot, üldözési mániát kelteni. A gonosz azt akarja, hogy más keresztényekben ellenséget lássunk, ahelyett, hogy felismernénk: egyetlen ellenség van közöttünk, az pedig maga a gonosz (és mi magunk, ha hagyjuk, hogy működjön bennünk).
Úgyhogy, amint az várható, a nagyböjtben esetleg megpróbálkozik azzal is a gonosz, hogy megosztást szítson a keresztények között: otthonainkban, plébániáinkon, vagy akár online. Ha online olvasol valamit, jó kérdés lehet a böjtben (de valójában bármikor): „Segít ez az írás abban, hogy jobban szeressem keresztény testvéreimet, vagy megosztáshoz vezet?”
A legfelsőbb bíróság nemrég elhunyt bírója, a katolikus Antonin Scalia egyszer azt mondta: „Elgondolásokat szoktam támadni. Nem embereket.” Ez a hozzáállás erős egyéniségre vall. És egy olyan különbségtétel, amely egyre inkább kiveszőben van társadalmunkból. Ha mindaz, amit online olvasol vagy írsz, másokat támad, ahelyett, hogy a keresztény szeretetben való egységért tenne, akkor előfordulhat, hogy az ördög eszköze, melyet arra használ éppen, hogy téged (és másokat) megakadályozzon a lelki életben való növekedésben.
5. Az elkedvetlenedés kísértése
„A kísértések, csüggedés és nyughatatlanság olyan portéka, amelyet az ellenség kínál.” (Pio atya)
A gonosz semmit sem szeret jobban, mintha eléri, hogy mi is pont olyan nyomorultak legyünk, mint ő maga. Tudja jól, hogy ha bátortalannak érezzük magunkat, ha elkedvetlenedünk, akkor valószínűleg kevésbé működünk együtt Isten kegyelmével. Ezért nagyböjtben előfordulhat, hogy megkísért minket: arra indít, hogy elhagyjuk a böjti időszak bűnbánó lelkületét. Esetleg azt érezteti, folyton elbukunk, és úgyse megy ez nekünk. A valóság az: senkinek sem megy. Ha azt hiszed, neked igenis megy – akkor nem a megfelelő bűnbánati formát választottad.
Így aztán ha elbátortalanodunk, ha kedvünket veszítjük, az kiváló alkalom arra, hogy hangos örömkiáltásokkal megköszönjük Istennek, hogy megmentett minket a középszerűségtől és a bűntől. Nincs értelme elmerülni a kedvetlenségben, ha valóban hiszünk az evangélium üzenetében. Még nagyböjtben is tudjuk, hogy Jézus nem csak meghalt, hanem fel is támadt, és az öröm és kegyelem számunkra is elérhető, hogy átalakuljunk. Köszönet érte Istennek.
Forrás: Aleteia.org
Fotó: Pexels.com
Magyar Kurír
(vn)
