Keresztelő Szent János - ahogy látjuk
Keresztelő János alakja elhomályosodott az évszázadok során, személyére alig vetül némi fény vallásgyakorlatunkban. Pedig látszatra nem panaszkodhatunk. Személyéről évente megemlékezünk, templomaink keresztelő-kútjain olykor ábrázolják is, de ezek a szobrok is csak azt mutatják, mennyire félreismerjük őt. A Szentírásban ugyanis azt olvassuk, hogy János sáskán és vadmézen élt, mégis herkulesi izmokkal ábrázolják. Ő, aki szót értett mindenkivel, láncait csörgető őrültként jelenik meg a filmvásznon.
Ki ez az ember, akit Jézus Krisztus „a legnagyobbnak” nevezett, aki az evangéliumokon kívül prófétaként szerepel a Koránban is, akiről a korabeli zsidó-római történetíró többet ír, mint Jézusról?
Akinek bűnbánati mozgalma olyan rítust értelmez újra és szilárdít meg – a keresztelést –, amit ma a világ legelterjedtebb vallása beavató szentségként őriz? Akit egy máig fennmaradt gnosztikus hitrendszer, a mandeus vallás fő hivatkozási pontjának tekint?
Keresztelő Jánosról, erről a félreértett emberről, erről a hatalmas és szent alakról szeretnénk szólni. Bemutatjuk életét és igyekszünk eloszlatni az őt övező félreértések ködét, hogy meglássuk ezt a nagyszerű alakot, akiről valóban méltán mondhatta a Megváltó: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb nála…”
Történelmi adatok
Hogy Keresztelő János valóban élt és működött a Jézus-korabeli Izraelben, azt ma már senki sem vonja kétségbe. Alakja nem csak az evangéliumokban tűnik fel, hanem szerepel a Szentíráson kívüli iratokban is. Ezek közül talán a legfontosabb történeti forrás Josephus Flavius „A zsidó háború” című műve. A Kr. u. 72 és 75 között írt könyvben olvashatjuk az alábbi, Keresztelő Jánosról szóló részt:
„Némely zsidó azon az állásponton van, hogy Heródes hadseregének pusztulását Isten haragjának kell tulajdonítani, mert így sújtotta őt a megérdemelt büntetéssel János meg-gyilkolásáért, akit Keresztelőnek neveznek. Ugyanis Heródes kivégeztette ezt a jó embert, aki a zsidókat arra oktatta, hogy tökéle-tességre törekedjenek, legyenek igazságosak egymás iránt, jámborak Isten iránt, és így keresztelkedjenek meg. Hirdette, hogy kedvesen fogadja Isten a keresztelést, mert célja csak a test megszentelése, nem pedig a bűnök kiengesztelése, ti. a lélek akkor már előbb megtisztul az igaz élet révén. Seregestül tódultak hozzá az emberek, és nagyon szívesen hallgatták ezeket a beszédeket, ezért Heródes attól tartott, hogy ennek a férfiúnak a tekintélye, akire, úgy látszik, mindenki hallgatott, a népet még majd lázadásba kergeti, ennélfogva, jobbnak tartotta még idejében, eltenni őt láb alól, mintsem valami fordulat következnék be, és akkor bánkódjék majd, amikor már itt a veszedelem. Ilyenféle gyanú miatt tehát Heródes bilincsbe verette Jánost, az imént említett Machairos városába vitette, és ott kivégeztette.”
Ez a leírás történetiségében egyezik az evangéliumokkal: Heródes házasságtörésének, Keresztelő Szent János szolgálatának, bebörtönzésének és halálának leírásában. (Josephus Flavius később leírja János követőinek életmódját is.)
Ha János működésének Flavius által leírt időpontját összevetjük Lukács evangelista időmeghatározásával, akkor azt kapjuk, hogy „Tiberius császár uralkodásának tizenötödik éve” a most érvényes időszámítás szerint a Kr. u. 28-29. évre, az október 27. és szeptember 28. közötti időre utal. (Tulajdonképpen ez az egyetlen közvetlen évmegjelölés evangéliu-mainkban!)
Érdekességképp megemlítjük, hogy a Korán legendás történeteiben is feltűnik alakja, többek között azt írják róla, hogy az állatok sem bántották, mert felismerték benne a szent embert.
János a szemünk előtt
Az is nyugodtan állíthatjuk, hogy Keresztelő János az egyetlen személy az újszövetségi iratokban, akinek a külsejéről is fennmaradt valamilyen leírás. (Jézus Krisztusról sincs, a közkeletű Jézus-arc a keleti ikon-hagyományból ered, ennek ősképe valószínűsíthetően a torinói lepel és/vagy a manopellói kendő, amelyeknek jellegzetességei – arcforma, bajusz, szakáll és hajforma, stb. – összecsengenek az ikonokéval.)
A leírások szűkszavúak, de lehet belőlük következtetni. Márk evangéliumának elején ezt olvasunk: „János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.” (Mk 1,6) Ez a bőrövvel összefogott teveszőr ruha és a szűkös pusztai étkezés emlékezteti az egykorú izraelita olvasót – és minket is – legnagyobb ószövetségi prófétájukra, Illésre, akin szintén ,,szőrruha volt, a derekán pedig bőröv'' (2Kir 1,8).
Hasonló képet mutat a Zakariásnak mondott angyali prófécia is: „Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik…” (Lk 1, 15) Ez szintén Illésre, illetve Sámsonra emlékeztet minket, általánosabban pedig a nazireátus intézményére (és Sámuelre): „Nazírfogadalmának egész ideje alatt borotva ne járja fejét; annak a napnak leteltéig, ameddig az Úrnak szentelte magát, szent legyen: hagyja nőni fején haját.” (Szám 6, 5)
Keresztelő János már anyja méhétől Istennek szentelt és egészen haláláig az is maradt. Ha most összerakjuk a leírásokból elénk álló képet, akkor egy vékony, a szűkös étkezésektől sovány, hosszú hajú és bajszú-szakállú alakot látunk magunk előtt, aki egy foltos teveszőr-csuhában él a pusztában. „A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.” (Lk 1, 80) Megedződött, inas testével el tudja viselni a nélkülözéseket is. Azt eszi, amit épp talál (sáskát és vadmézet), csak vizet iszik – elvisel minden kiszolgáltatottságot, de Isten ügyét nem szolgáltatja ki senkinek.
Ehhez képest a keresztelő medencéinken, festményeinken egy Jézusnál (az ács fiánál, aki valószínűleg gyermekkorától kezdve nehéz súlyokat emelt) erőteljesebb, kidolgozott izomzatú férfit látunk, amint épp vizet önt a Messiás fejére. Ennek a kompozíciónak valószínűleg egyetlen eleme sem igaz. János valószínűleg nem volt herkulesi termetű. (A leírás szerint „erősödött lélekben” - és nem testben.) Nem viselt féloldalas köpenyt – kérdéses, hogy a Jordánba a teveszőr köpenyében ment-e be, vagy nélküle –, és nem Jézus fejére öntötte a vizet, hanem alámerítette a vízbe, ahogy a neve is mutatja (latinul Ioannes Baptista, Baptistés, azaz Bemerítő János).
Az ortodox ikon-ábrázolások valamivel közelebb állnak a bibliai leíráshoz. Az egyik közismert ikonon hosszú hajú, szakállas, köpenybe burkolózó és kezeit imára emelő alakként mutatják be őt. (Léteznek más ábrázolások is, olykor angyal szárnyakkal is…)
Részlet Sípos (S) Gyula: Keresztelő János története című könyvéből. Kapható Budapesten a Ferenciek terén lévő könyvesboltokban, vagy megrendelhető levélcímünkön: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. Ára: 740 Ft
