A német püspökök az „Amoris laetitia” lelkipásztori alkalmazásáról tanácskoztak
Mit jelent az „Amoris laetitia” pápai buzdítás a házasságpasztoráció számára Németországban? – tették fel a kérdést a német katolikus püspöki konferencia állandó bizottságában. A tanácskozás során megszületett válaszokat január 2-án tették közzé.
Számos inspiráló forrás található a pápai dokumentumban a házaspárok és a családok számára, ám a lelkipásztori munka során ezeket a konkrét körülményekre kell alkalmazni és tovább kell fejleszteni” – jelzik a német püspökök pásztorlevelükben. Különösen négy fontos témát emelnek ki az Amoris laetitia gazdag anyagából – tájékoztat a Sir katolikus hírügynökség.
Az első pont a házassági felkészítésre vonatkozik, melyet erősíteni kell, hogy az mind jobban segítse az elköteleződést és ugyanakkor meggyőzőbb legyen. A német püspökök egyfajta „házassági katekumenátust” ajánlanak, mely a szentségre való felkészítéshez társul, mindig szem előtt tartva a konkrét életkörülményeket.
Második pontként azt jelölik meg, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a házastársi élet kísérésének érdekében. Ehhez több javaslat kapcsolódik, mint például felhívás „a házasság és a család lelkiségének kidolgozására”, valamint „a kísérés, mely segítséget próbál nyújtani a problémák során és az élet nehéz helyzeteiben”, mert az emberek hétköznapi életükben csak így tapasztalhatják meg, hogy az Egyház készségesen és emberségesen mellettük áll.”
A német püspökök által ajánlott tanácsok egyike kifejezetten a hitet érinti: a családokat úgy kell segíteni, hogy „azok a hit elsajátításának a helyei legyenek és ehhez kapjanak segítséget a sokszor nehéz helyzetekben”. A dokumentum a családok lelkipásztori kísérésének készséges szolgálatára buzdít, mindig újabb megoldások keresésére ösztönöz, hogy „gyarapítani tudják a családok a gyermekeiket a hitben és a vallásos tapasztalatban a hétköznapi élet körülményei között”.
A házaspárok és a családok körülményeinek a sokféleségére történő számos hivatkozás egyike a vegyesházasságokat érinti, melyekben a házastársak és a gyermekek különböző keresztény felekezetekhez tartoznak. Ez „kihívás, de lehetőség is” – fogalmaznak a német katolikus püspökök, utalva arra, hogy még nem lehet teljes közösség az Úr vacsorájában, ami nyilvánvalóvá teszi a keresztények megosztottsága okozta fájdalmat. „Nem könnyű közvetíteni napjainkban a katolikus álláspontot és egyidejűleg lelkipásztori felelősséggel szembesülni a problémával” – mondják a püspökök.
A német püspökök utalást tesznek a házasság „törékenységére” az Amoris laetitia alapján. A Ferenc pápa által említett három kulcsfogalmat használják: elkísérni, megkülönböztetni és integrálni. Ha a házasság felbonthatatlansága az Egyház lényegi hite, akkor – ahogy írják a német püspökök – az Amoris letitia aligha hagy kétséget afelől, hogy „szükség van az emberek egyes konkrét élethelyzetének megkülönböztetett figyelembe vételére”. Észre kell venni, hogy „az elváltak és újraházasodottak is az Egyházhoz tartoznak, az Isten nem vonja meg tőlük a szeretetét és meghívást kapnak arra, hogy Istennel és a felebaráttal szeretetben éljenek, hogy Jézus Krisztus hiteles tanúi lehessenek”.
A pápai dokumentum számos helyét idézve a német püspökök jelzik, ahogy az Amoris laetitia néhány olyan helyzetre is utal, melyben „lehetséges elfogadni az Egyház segítségét, néhány esetben pedig a szentségek segítségét, hogy tovább haladhassanak Isten kegyelmében és szeretetében”. Amikor „a házasság semmissége nem mondható ki, elengedhetetlen a megkülönböztetett megoldás, mely az egyes esetekre válaszol”. „Ennek az eléréséhez döntéshozó, lelkipásztorilag kísért folyamatok szükségesek, melyek a kiengesztelődés szentsége és az Eucharisztia vételére lehetőséget nyitnak... Ezekben az esetekben a püspökök figyelmeztessenek a túlzó szigor illetve a felelőtlen engedékenység veszélyeire. Dolgozni kell azon, hogy a hívő ember lelkiismeretének a formálását megszilárdítsuk” – olvashatjuk a német püspökök pásztorlevelében.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
Hozzászólások
Köszönöm a figyelmeztetést . Máskor nem teszem.
Most olvasom -- már nem először -- Szent II. János Pál apostoli buzdítását a FAMILIARIS CONSORTIO-t.
Teljesen kielégítő útmutatást ad a szentségi házasságból kilépett, újraházasodott emberek számára az Eucharisztiához bocsátásnak, helyesebben az áldozás akadályának ügyében. Érdemes elolvasni.
pax
sz. f. m.
Kérlek, máskor ne idézz be ide máshol bőven hozzáférhető dokumentumokat teljes terjedelemben. Más: szívesen figyelmedbe ajánlom a II. Vatikáni Zsinat tanítását a házasságról és a családról, érdemes lenne belelapoznod.
Imával és szeretettel: Gyula
A Hittani Kongregáció prefektusa, Gerhard Müller bíboros, az Il Timone című lapnak adott interjújában február elsején leszögezi, hogy "lehetetlen" az ellentmondás a katolikus tanítás és a lelkiismeret között. "Például nincsenek olyan körülmények, melyekben a házasságtörés nem számít halálos bűnnek" - nyilatkozta az egyházi tanítás tisztaságáért felelős első számú embere a pápának. "Lehetetlen, hogy a halálos bűn [a lélekben] együtt létezzen a megszentelő kegyelemmel" - tette hozzá.
Müller bíboros megerősítette korábbi álláspontját, miszerint "Az Amoris Laetitiát (AL) csak az Egyház egész tanításának a fényében szabad értelmezni". Majd hozzátette: "Nem tetszik, hogy a püspökök interpretálják az AL-t és a pápa tanítását. A pápa tanítását csakis a pápa vagy a Hittani Kongregáció interpretálhatja."
Müller bíboros üzent azoknak a püspököknek, akik már vették a bátorságot, hogy saját iránymutatásaik ban az Egyház tanításával ellentétesen foglaljanak állást az AL-re hivatkozva: "Azokat, akik annyit beszélnek, arra buzdítanám, hogy tanulmányozzák a zsinatok tanítását a pápaságról és a püspökségről. A püspököknek, mint az Ige tanítóinak, először maguknak kell jól megtanulniuk (a doktrínát), nehogy vakként vezessenek világtalanokat".
A Familiaris Consortio apostoli buzdítás további érvényességével kapcsolatban, amelyben Szent II. János Pál kategorikusan tagadta a hagyományra és isteni törvényre hivatkozva az újraházasodotta k jogát a szentáldozáshoz , hacsak nincs súlyos okuk az együtt maradásra, és nem élnek testi tisztaságban, Müller bíboros ezt mondta: "[ez a feltétel] természetesen nem elhagyható, mert ez nem egy ember alkotta törvény, amit II. János Pál mondott ki, hanem II. János Pál csupán kifejtette egy alapvető elemét a keresztény erkölcs- és szentségteológiának".
A két családszinódus óta mellőzésre kárhoztatott "önmagában rossz cselekedet" kategóriával kapcsolatban, melyet az Egyház a világos erkölcsi tanítás érdekében használ olyan tettekre, melyek a cselekvő szándékától és a körülményektől függetlenül is rosszak, a Hittani Kongregáció prefektusa ezt nyilatkozta: "A jelen zavar abból is adódik, hogy nem fogadják el a II. János Pál Veritatis Splendor enciklikájában kifejtett világos tanítást az "intrinsece malum"-mal (az önmagukban rossz cselekedetekkel ) kapcsolatban".
A bíboros arról is beszélt, hogy a családszinóduso kon sokan elárulták tudatlanságukat a szentségekkel és a katolikus tanítással kapcsolatban. "Számunkra a házasság azt jelenti, hogy részesülünk abban az egységben, ami Krisztus, mint vőlegény, és az Egyház, mint menyasszony között fennáll. Ez nem egy egyszerű analógia, mint ahogy azt egyesek a szinódus alatt mondták. Nem! Ez a szentség lényege, melyet semmilyen égi vagy földi hatalomnak, sem egy angyalnak, sem a pápának, sem egy zsinatnak, sem a püspökök törvénykezéséne k nincs hatalma megváltoztatni" .
A házasságot fenyegető, Egyházon belüli tévtanításokkal kapcsolatban a bíboros azt mondta: "mindenki tanulmányozza az Írásokat és az Egyház tanítását, mely nagyon világos". Majd hozzátette: "Mindenkit óvnék a szituációs etikától, mely csak félreértéseket okoz elsősorban azzal a feltételezéssel , hogy amennyiben a szeretet 'meghal' (kihűl), akkor a házasság is 'meghal' [és mint a felek halála esetén, ilyenkor lehetséges egy új házasság]. Ez szemfényvesztés : az Isten igéje nagyon világos, és az Egyház nem fogadja el a házasság szekularizációját."
Az Egyházban uralkodó zavar súlyosságát jelzi, hogy a Hittani Kongregáció prefektusának, Müller bíborosnak ezen interjújával egy napon a német püspöki konferencia engedélyezte az újraházasodotta k áldozását, amennyiben lelkipásztoruk is egyetért ezzel. Ám például a máltai püspökök egyszerűen az újraházasodotta k véleményére bízzál útmutatásukban az áldozás kérdését: "az Eucharisztia nem tagadható meg senkitől, aki hiszi, hogy békében van Istennel". A német és máltai püspökök iránymutatásaiv al ellentétben a kánonjog továbbra is kötelezi az Egyház minden papját, hogy tagadja meg az Eucharisztiát a "nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartóktól".
915. kán. -- A szentáldozáshoz ne engedjék a kiközösítetteke t és az egyházi tilalommal sújtottakat a büntetés kiszabása vagy kinyilvánítása után, de ne engedjék oda azokat az egyéb személyeket sem, akik nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartanak.
Forrás:
http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2017/02/muller-biboros-sem-papanak-sem-egy.html
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.