Szent István király példája
Ma már alig tudjuk felmérni, milyen hatalmas és szerteágazó az életműve Szent István királynak. Ő volt az, aki az egymással viszálykodó és egymás ellen is harcoló magyar törzseket képes volt újra egyesíteni. Uralomra kerülésekor a Kárpát-medence már minden oldalról hatalmas nyomás és támadás alatt állt. A törzsi területekből hol itt, hol ott foglaltak el egy darabot német, cseh, lengyel, vagy épp bizánci és besenyő csapatok. (Csak egy előzetes adalék: a bajor herceg ekkor foglalja el a magyaroktól azt a területet, ami Bécs központtal a Habsburg-császárság magjává válik.) A magyar törzsekre ugyanaz a sors vált mint a hasonló nomadizáló népekre – a lassú felmorzsolódás és beolvadás.
(Jellemző példa, hogy az István korában még erős Besenyő-ország törzsi életformát fenntartó pogány nomád törzsei egy évszázadon belül felmorzsolódnak a kijevi Rusz-szal szemben, egyes besenyő csoportok pedig épp a Magyar királyságban lelnek menedéket és telepednek le.) Csak István király hatalmas életművének köszönhető, hogy ez a felmorzsolódás nem történt meg és a magyar nép nem tűnt el sok más néphez hasonlóan a történelem süllyesztőjében!
A Hartvik-legendában már azt olvashatjuk, hogy II. Szilveszter pápa Szent Istvánt apostolnak nevezi. István egyike annak a néhány apostoli királynak, aki nem a XVII-XVIII. századi nagy címosztogatásban kapja ezt a titulust, hanem még életében – köszönhetően hatalmas térítői és egyház-szervezői munkájának. Ezt az is jelzi, hogy megkapta azt a jogot, hogy a magyar egyházban püspöki kinevezést csak a király beleegyezésével lehet foganatosítani. (Azaz: Szilveszter pápa elismerte, hogy István nincs hűbéri függésben tőle!)
Szent István nem haszon-keresztény volt, nem politikai vagy gazdasági okok késztették a krisztusi-hit elfogadására. Ő valóban Isten embere volt, akinek erős víziója, határozott elképzelése és ehhez igazodó stratégiája volt a Magyar Királyságról! Ezt a víziót pedig - olykor a kortársi gyakorlattól teljesen eltérő módon és eszközökkel – képes volt megvalósítani.
István hitt az Istentől jövő királyi felkenésében, értette, hogy ennek mi a tartalma, tisztában volt ennek prófétai, tanítói, apostoli vonatkozásaival, és ezeket megélte és gyakorolta is – mint ahogy azt a következőkben majd igazolni is fogjuk.
Szent István egész életében kutatta Isten akaratát és amit megértett, azt meg is valósította. Isten-szeretete áthatotta egész életét és áldásként utódait is. Az Árpád-ház vérvonalából 38 elismerten szentéletű embert ismerünk. (A Nemzeti Múzeum magyar történelemről szóló kiállításának Árpád-házi családfáján a közvetlen rokoni szálaknál 18 boldoggá, illetve szentté avatott nevet olvashatunk.)
Hazánk élete és megmaradása az elmúlt ezer évben azokon az alapokon nyugodott és állt fenn, amit Szent István megértett és a Magyar Királyság megalapításának és megerősítésének folyamatában megvalósított. Az állami közigazgatás és a megye-rendszer, az egyházmegyék a két érsekséggel és a püspökségekkel máig mutatják a szentistváni mű stabilitását. Azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy amikor a vezetőink ugyanazt a lelkületet ápolták magukban, ami Istvánban is megvolt, akkor erősödött, ha pedig eltértek ettől, akkor hanyatlásnak indult az ország.
Szent István halála egyben a hozzá köthető csodák sorozatának új kezdete is. Isten ilyen módon is megdicsőítette hűséges gyermekét. Ezek az isteni igazolások napjainkig sem szűntek meg. Talán még emlékszünk rá, hogy a jubileumi 2000-es évben – koronázásának millenniumán - augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka a budapesti Szent István-bazilika előtt bemutatott szentmisén jelentette be, hogy Szent István királyt a keleti keresztények is felvették egyházuk szentjei közé. Így a nagy egyházszakadás, az 1054-es szkizma óta Szent István király az első, akit mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek.
Részlet Sípos (S) Gyula: A legnagyobb magyar próféta és szent - István király és életműve című könyvéből.
