"Aki pedig jól várakozik..."
Pilinszky János és Böjte Csaba adventi elmélkedéseivel kívánunk áldott hétvégét, áldott adventi várakozást és karácsonyi beteljesedést mindenkinek:
Pilinszky János:
Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, - jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
*
Böjte Csaba:
Szeretem magam elé képzelni a csendes, egyszerű Betlehemi barlangot, benne a Szent Családot, a Kis Jézussal. Milyen döbbenetes egyszerűség! A Világmindenség Ura üres kézzel jön a világra! Nem hoz semmit, mert Ö maga az áldás, az ajándék. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta.” Jn. 3,16
Nagy titok: Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék!
Gyermekeimet arra biztattam az idei karácsony előtti elmélkedésekben, hogy legyenek kis Jézusok, váljanak ők maguk ajándékká, a jó Isten simogató, vigasztaló áldásává. Úgy szerette Isten a világot - mondtam a gyermekeimnek - hogy megteremtett benneteket is, hogy ott, ahol vagytok általatok, felvidítsa, beragyogja, boldoggá tegyen mindenkit és mindent.
Sokszor elgondolkoztam itt a dévai vár lábánál, Kőműves Kelemenen. Mit érezhetett ez az ember, mikor maga elé az asztalra kiürítette a felesége hamvai által szerzett pénzt. Családja szétesett, felesége, kicsiny fia oda lett, s ott van most előtte az a rakás gazdagság. Kőműves Kelemen leprája nagyon ragályos. A vár, a ház, a hírnév, a pénz, az anyagi világ a fontos, s ezért minden mást oda adnak nagyon sokan.
Karácsony éjjelén, vagy a Názáreti egyszerű csendjében, hiszem, hogy a Boldogságos Szűzanya és Szent József megtapasztalta az emberi lét teljességét, békéjét, boldogságát. Nem voltak ott világunk fényűző elektromos, króm, plasztik csodái, de ott voltak ők egymásnak, Isten adta ajándéknak, áldásnak. Nem fogyasztottak, hanem ajándékká váltak.
Világunkat a barbárságba való visszaeséstől, a pusztulástól, csak a tudatos értékváltás mentheti meg, a mai fogyasztói, élvezői kultúra helyett a betlehemi, názáreti csendes élet méltóságában kellene Krisztust követnünk. Más út nem adatott az emberiségnek.
Világunkban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga az Isten, minden más véges. Fürdessük lelkünket, világunkat legalább most az ünnepek alatt (hátha rászoknánk) az Isten szívéből áradó végtelen szeretetben.
Karácsony nagy üzenete: a boldogság benned van és te ezt oda ajándékozhatod Isten nevében társadnak, gyermekednek, mindenkinek. Tedd meg alázattal, hisz erre születtél!
