Böjte Csaba a Hírvivők konferencián: A gyermek Jézus lelkületére van szükség a nevelésben
A párbeszédre való készség és a másikba fektetett bizalom fontosságát hangsúlyozta Böjte Csaba október 7-én, a szegedi Gál Ferenc Főiskolán megrendezett III. Hírvivők konferencián. Arról is szólt, hogy a gyermek Jézus lelkülete kell ahhoz, hogy mosollyal és nyitottan tudjunk fordulni a másik felé.
A rendezvényen a családi kötelék fontosságáról, a katekézisben betöltött feladatáról és az állami gondoskodásban élő gyermekek családi életre való neveléséről is szó esett.
„Az élet arra van, hogy élvezzük, azért van, hogy játsszunk benne, hogy jó pajtások legyünk” – fogalmazott Böjte Csaba testvér a Család – Közösség – Egyház címmel megrendezett konferencián. Mint mondta, látja maga előtt azt a képet, ahogy Názáret poros utcáin kergetőzik a nagy Isten az emberek fiaival. Emlékeztetett, Jézus maga választott forgatókönyvet, születhetett volna bárhol, gazdag család gyermekeként is felnőhetett volna, ám Csaba testvér szerint azzal is üzen és tanít, hogy egy betlehemi istállóban látta meg a napvilágot. „Ez a semmi nélkül, üres kézzel közénk jött Isten a példaképünk. Mivel jött Jézus Krisztus közénk? Egy mosollyal, amivel rá tudott mosolyogni az ő anyukájára. Ezenfelül a párbeszédre való készséggel, azzal a hatalmas bizalommal, hogy te jó vagy” – hangsúlyozta a ferences szerzetes. Csaba testvér gyermeknevelési filozófiájának alapja is az, hogy Isten selejtet egészen biztos nem teremt. Ha visznek hozzá egy gyermeket, sosem azt nézi, honnan jött, nem a múltja határozza meg, azt kell figyelembe venni, hogy ő a Mennyei Atya alkotása, s ez neki hatalmas erőt ad ahhoz, hogy rámosolyogjon a másik emberre – fejtette ki. A dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója szerint ezt lenne jó mindannyiunknak megtanulnunk. „Az ember olyan, mint egy tükör: ha belemosolyogsz, általában visszamosolyog rád. Ha bizalmat fordítasz feléje, ez jön vissza. Jézus egész életében minden erről szól” – fogalmazott Böjte Csaba.
Előadásában Szent Márton példáját is felhozta, aki háborúban nem akart fegyvert ragadni, nem legyőzni akarta az ellenséget, hanem meggyőzni. Kevesen tudják, hogy Szent István előtt Szent Márton országa volt hazánk, hozzá imádkoztak a magyarok, Pannonhalma pedig Szent Márton hegye volt egykoron – hangsúlyozta a szerzetes. „Szent Márton számomra a párbeszéd erejét jeleníti meg, hogy az ellenségemből a barátom lesz. Milyen jó lenne, hogyha én is ezt a jézusi baráti párbeszédre való készséget meg tudnám tanulni” – fogalmazott.
Böjte Csaba szólt Márton Áron erdélyi püspökről is, aki a Trianon utáni időkben a remény és párbeszéd embere volt. Elmesélte, hogy egy idős ember azt mondta neki, hogy a 20. században Isten legnagyobb ajándéka számára Márton Áron volt, akit 1938-ban neveztek ki erdélyi püspökké. Mindig szót emelt az igazságtalanságok ellen, irányult az zsidók, románok vagy épp magyarok irányába, a börtönévek sem törték meg, mindenkivel párbeszédre törekedett, sosem hátrálva meg a munka elől, sosem térve le arról az útról, amin elindult. „Mi után kiált ez a világ? Szent Mártonok és Márton Áron püspökök után kiált, akik képesek lennének a párbeszéd hangját a társadalomban hallatni. Gyermek jézusi lelkületű papok és világiak után kiált, sír a mi világunk. Olyanok után, akik naivan, tisztán oda tudnak menni a másikhoz és meg tudják szólítani. Én hiszek a párbeszédben, hiszem, hogy bizalomból, szeretetből születik az élet” – hangsúlyozta Csaba testvér.
A szerzetes leszögezte, hogy amit ők a gyerekekkel megvalósítanak, az a recept működik. Hiába mondják, hogy a siker személye, karizmája miatt van, Böjte Csaba úgy látja, az a lényeg, hogy milyen lélekkel fordulnak a gyerekek felé. Olyan ez, mint a nagymama piskótareceptje –mondta –, ha aszerint sütünk, pont olyan finomat tudunk mi is készíteni. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy megtanuljunk bizalommal fordulni a másik felé, tudjunk párbeszédet kezdeményezni, és valóban gyermek jézusi lelkülettel, mosollyal fordulni a másik ember felé.
A Gál Ferenc Főiskola rendszeresen ad helyet konferenciáknak, így a teológia és neveléstudomány ágak műhelyévé vált az egyházmegye iskolája, s ezzel tölti be azt a hivatását, amit keresztény és katolikus felsőoktatási intézményként kapott – mondta el köszöntőjében Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke. Hozzátette, a III. Hírvivők konferenciájának témája, azaz a család, a közösség és egyház egyenként is olyan értékek, amelyekre napjainkban különös figyelmet fordítunk. „A család mint közösség egyidős az emberiséggel, a társadalom alapsejtje, amelynek alapvető funkciója a házastársak kapcsolatában és a szülői felelősségben gyökeredzik” – hangsúlyozta Serfőző Levente.
Az oktatási helynök előadásában a család feladatait vette számba. Elmondta, az ideákat, vagyis az elérendő célokat tekintve számtalan tapasztalattal rendelkezünk, azelőtt azonban, hogy a hitet mélyítsék, elő kell készíteni azt a környezetet, amelyben a hit magját el lehet ültetni. Serfőző Levente szerint a családi életre és értékekre nevelés olyan, mint az evangéliumi magvetés: valakinek ott is meg kellett művelnie a talajt ahhoz, hogy a mag jó földbe hulljon. „Munkásokra van szükség, akiket az evangélium nyelvén misszionáriusoknak nevezünk. Feladata van a hitét már élő családoknak, hiszen ők tesznek tanúságot, de feladata van minden egyes szülőnek, aki nevelni akarja gyermekét, mert Mózes mondata egyszer mindannyiunkat utolér: Amikor a fiad egy nap megkérdez, akkor majd felelned kell” – zárta előadását a lelkipásztor.
A központi téma kapcsán a kötelék, a kötődés és a küldetés viszonyáról tartott előadást Kozma Gábor, a Gál Ferenc Főiskola rektora. Elmondta, az első Hírvivők konferencián a közösség- és kapcsolatépítés volt a fő téma, tavaly az értékkereső társadalom, az értékadó keresztény közösségek szerepét vizsgálták. „A főiskolánkon folyó kutatások eredményei is arra hívják fel a figyelmet, hogy bármelyik család számára a saját gyökereinek táplálásában, nemzeti identitásának kérdésében mindennél nagyobb hatású a helyi keresztény közösséghez tartozás ereje” – jelentette ki Kozma Gábor. Amennyiben ez az erő enyhült, az minden esetben az elődök kultúrájának gyökereitől elszakadáshoz vezetett – tette hozzá. Tudományos vizsgálatok során is megtapasztalható módon kapcsolódik össze az erős hittel a közösségben, a családban és a nemzetben való létezés, amelyek egy tőből fakadnak a rektor elmondása szerint, tehát nem lehet elszakítani egymástól azokat.
Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegye által működtetett Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója elmondta, az országban több mint 4000 családját vesztett fiatalról gondoskodnak, amiben az a legfontosabb, hogy miként tudnak példát mutatni abban, hogy feltétel nélkül fogadják el a rájuk bízottakat. „Ebben a feltétel nélküli elfogadásban minden evangéliumi érték megtalálható, amelynek átható erejével egy családot vesztett gyermek is egy egészen más típusú önmegtapasztalásra tehet szert. E folyamatban foganhat meg benne, jó talajba vetett magként csírázhat ki, válhat teljessé mindaz, amiben ő megérkezhet ebbe a társadalomba ahelyett, hogy annak perifériájára kallódna” – fogalmazott Kothencz. Az ÁGOTA Alapítvány elmúlt húszéves munkájának tapasztalata is azt mutatja, hogy nem elég jogszabályi szinten megvalósítani a személyre szabott törődést, a gyermekfelügyelői és a pedagógiai munkában új alapokra kell helyezni az emberi és szakmai bánásmódot egyaránt – mondta a főigazgató. Az elmúlt évtizedek berögződéseit a mai napig lehet érzékelni az ifjúságvédelemben, ez a felügyeletre helyezi a hangsúlyt, míg az egyházmegye gyermekvédelmi szolgáltatójánál inkább azt szorgalmazzák, hogy személyre szabott, a gyermek problémáit, nehézségeit igyekezzenek oldani, s ebben partnerei lenni a fiatalnak.
Forrás: Varga Anna/Szegedma.hu
Fotó: Kovács Ferenc/Szegedma.hu
Magyar Kurír
