Francesco Bamonte atya szentbeszéde
Elhangzott az idei (2016.) Szeretetláng Fesztivál szentmiséjén. Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke Rómában.
"Kedves testvéreim! A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig, amikor majd minden ember megláthatja Őt, az Utolsó Ítélet napján, és az Úr végleg leszámol a Sátán hatalmával a világban.
Ebben a hatalmas küzdelemben különleges szerepet tölt be a Szűzanya. Isten az Ő gondviselő szeretetéből úgy rendelkezett, hogy a Szűzanya, aki a Megváltás és az Üdvösségszerzés isteni tervében támogatja és győzelemre vezeti az ő Szent Fiát a Sátánnal szembeni küzdelemben, minket is segítsen meg ebben a harcban, a Szentháromság minden erejével, Krisztus által. Velünk együtt és értünk küzd a Sátánnal szemben. E feladat, amelyet a Szűzanya tehát értünk végez, beleillik egy még szélesebb körű feladatba, amelyet szintén Isten jelölt ki számára: ez pedig nem más, mint az anyaság. Jézus a saját Édesanyját adta nekünk, amikor, halála előtt a Keresztfa tövében álló édesanyjához fordult, tekintetével a Szűz Mária mellett álló Jánosra mutatott, és azt mondta:„Asszony, íme, a te fiad”. E szavakkal Jézus mindenki előtt világossá tette azt a szerepet, amelyet Szűz Máriának már a Megtestesülés pillanatától kezdve szánt: vagyis, hogy mindannyiunk édesanyja legyen. Később pedig, Jánoshoz fordult, aki az egész emberiséget képviselte, és így szólt hozzá: „Íme, a te Anyád”. Az Ige Megtestesülésének pillanatától kezdve tehát mindannyian ennek az édesanyának a gyermekei vagyunk. Jézus mindenki számára érthetően és világosan fejezte ki szándékát. Az emberi nem e hatalmas ajándékát pontosan azokban a pillanatokban adta át nekünk, amikor Ő maga és Édesanyja az elképzelhető legnagyobb szenvedéseket élte át. Azért cselekedett így, hogy megértsük, mennyire szeret minket, és milyen értékesek vagyunk számára. Megkeresztelkedésünk pillanatában a Szűzanya, együttműködve a Szentlélekkel, saját Fia által új életet ad nekünk, és kezdetét veszi életünkben az Ő lelki anyasága. Ezért a teológia nyelvén a Szűzanyát az Isteni Kegyelem Anyjának hívjuk. E kegyelem által mi is részeseivé válhatunk a bennünk lakozó Krisztus életének.
A Szűzanya, miután életet ad nekünk, soha többé nem hagy magunkra bennünket. Továbbra is folyamatosan gondoskodik rólunk, törődik velünk, akárcsak egy igazi édesanya. Mert mit tesz egy igazi édesanya, miután életet adott gyermekének? Táplálja, tanítja és védelmezi gyermekét. A Szűzanya, a természetfeletti szintjén, ugyanezt teszi velünk is. Táplál, tanít és védelmez bennünket. Táplál minket azzal, hogy közbenjárása által megszerzi számunkra az istengyermekség kegyelmét, saját Fia életének részesévé tesz bennünket, ez pedig nem más, mint a megszentelő kegyelem ajándéka. Ezen felül, segítő kegyelmeket is szerez nekünk: vagyis természetfeletti segítséget és támogatást kér gyermekeinek, amelyre időről időre nagy szükségünk van ahhoz, hogy életünk során jó cselekedeteket vigyünk véghez és méltók legyünk Isten kegyelmi ajándékaira.
Tanít bennünket, mint egy gyermekeket szerető tanítónő. Feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan lehet Ő a mi tanítónőnk? Elsősorban élete példája által, valamint, szavaival, amelyekkel a Szentírás lapjain szól hozzánk. Élete példája által, hiszen a Szűzanya tökéletes egységben élt Jézussal, Jézus által, Jézussal és Jézusért élt, ami egyetlen más teremtményről sem mondható el. Következésképpen minden emberi teremtmény között Ő az egyetlen, valódi krisztusi életre nevelő tökéletes Tanító. Tanít minket a szavakkal is, amelyekkel a Szentírásban szól hozzánk. Különösen fontosak a Kánai Menyegzőn elhangzott szavak, amikor Jézusra mutatva azt a tanítást adja nekünk, „Tegyétek, amit Ő mond”. E szavakkal a Szűzanya arra hívott meg bennünket, hogy fogadjuk be a krisztusi életet, legyünk az Ő életének részeseivé és mindenben kövessük Krisztus tanítását.
Megvizsgáltuk tehát a Szűzanya első három anyai feladatát életünkben: vagyis az életadást, a táplálást és a tanítást. A negyedik anyai feladat pedig a védelmezés. Hogyan teszi ezt? Állandóan őrködik felettünk, ahogyan egy igazi édesanya őrködik gyermeke felett, segít és támogat minket életünk útján és minden megpróbáltatás idején. Ezeket az anyai feladatokat a Szűzanya, aki a legfőbb és legtökéletesebb Édesanya, maradéktalanul, és szünet nélkül látja el körülöttünk, nem csupán életünk egy bizonyos szakaszában vagy pillanataiban. Nekünk pedig, életünk minden pillanatában, kitárt szívvel, be kell fogadnunk az Ő gondoskodó szeretetét azért, hogy tökéletesen véghez vihesse bennünk és értünk ezeket az Isten által Neki rendelt anyai feladatokat. Minél több figyelmet és helyet adunk tehát lelki életünkben a Szűzanyának, minél jobban megnyitjuk előtte a szívünket, minél tökéletesebben felajánljuk neki önmagunkat, annál tökéletesebben tudja kifejteni bennünk az ő lelki anyaságát. Így, lehetővé tesszük a Szűzanyának, hogy működjön bennünk, a Szentlélekkel együtt, aki minden szentséghez vezető út forrása számunkra.
Mi lehet vajon a Szűzanya Szentlélekkel együtt végzett működésének célja bennünk? Elsősorban az, hogy Krisztus tökéletes képmásává alakítson bennünket, addig formálja lelkünket, amíg teljesen eggyé válhatunk Krisztussal. A másik cél pedig az, hogy vezessen és támogasson minket annak a küldetésnek a végrehajtásában, amit minden egyes ember kapott Istentől abban a pillanatban, amikor ebben a világban életre hívta őt. Mert mindenki, minden egyes ember küldetést kapott Istentől, születése pillanatában, amelyet a földi életében be kell töltenie.
Érthetjük immár, hogy a Szűzanya tisztelete hogyan érheti el csúcspontját bennünk akkor, amikor teljes szívvel felajánljuk neki önmagunkat. Amikor azt mondjuk, felajánlani magunkat a Szűzanyának, más szóval, a Szűzanyának szenteljük magunkat, azalatt azt értjük, hogy teljesen megtagadjuk önmagunkat, teljesen Neki ajándékozzuk magunkat, hogy tökéletesen és teljes mértékben Hozzá tartozzunk, és Vele, Őbenne és általa felajánljuk egész életünket Istennek, Krisztusban. Sokféle módon megfogalmazhatjuk tehát a Szűz Máriának szentelődés fogalmát, lényege azonban mindig a tökéletes egyesülés, a szoros és folyamatos eggyé válás Isten Szent és Szeplőtelen Édesanyjával. Ez azt jelenti, hogy végtelen bizalommal fordulunk Hozzá, teljes mértékben Hozzá tartozunk, Neki ajándékozzuk önmagunkat, megosztjuk Vele életünket, annak érdekében, hogy a Szentlélekkel együtt szabadon működhessen bennünk. Hagyjuk, hogy átvegyen az életünkben minden kezdeményezést, Ő irányítsa minden cselekedetünket, Isten nagyobb dicsőségére. Ez a Szűzanyára hagyatkozó élet azonban egyáltalán nem semmisíti meg szabadságunkat és egyéni, szabad akaratunkat, hanem éppen hogy tökéletessé teszi azt, hiszen ha így élünk, akkor akaratunk teljes mértékben eggyé válik Isten akaratával.
A Szűzanyának szentelődés tehát nem helyettesíti, és nem verseng a Krisztusra való hagyatkozással bennünk, amely szintén Szentlélek szeretete által a Keresztség pillanatától kezdve isteni életre vezet bennünket, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárul annak tökéletes megvalósulásához lelkünkben. Mit jelent ez a tökéletes megvalósulás? Azt jelenti, hogy a Jézusnak szentelt élet, amely a Keresztség pillanatában veszi kezdetét bennünk, kiteljesedik és tökéletességre jut lelkünkben, elvezet minket a Paradicsomba, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szüntelen és boldogító látására, ahol megtapasztalhatjuk a Szentháromság szeretetének kimeríthetetlen mélységét. Örök életben részesülünk, és nem kínoznak minket többé testi lelki bajok, társadalmi konfliktusok, amelyeket földi életünk során megtapasztalhatunk. Emberi természetünk ekkor teljes mértékben részesévé válik Isten dicsőséges természetének, megtapasztalhatjuk a legfőbb és el nem múló boldogságot, Édesanyánk, a Szent Szűz társaságában, az angyalokkal és a szentekkel együtt. Ehhez a csodálatos célhoz vezet el tehát minket a Krisztusnak szentelt élet, amelynek legtökéletesebb útja a Szűzanyának szentelt élet és akarat.
Nem hallgathatom el azt sem, hogy néhány teológust félelemmel tölt el a Szűzanyának szentelődés fogalma, és a szentelés / szentelődés fogalmak helyett inkább a „ráhagyatkozás”, „neki ajándékozás” szót részesítik előnyben. Akkor is, ha a Szűzanyára hagyatkozás kifejezést választjuk, meg kell értenünk annak lényegét, amely nem más, mint hogy Krisztusnak szenteljük magunkat az Édesanyja által, akit ő maga választott ki arra, hogy emberi természetünk részesévé tegye Őt, amikor e világra született. Ne feledjük, hogy sok szent nyíltan a Szűzanyának szentelte életét, és ezt a kifejezést használta saját életére vonatkozóan is. Ilyen szent volt Grignon Szent Lajos, aki a Tökéletes Mária-tisztelet című könyvében azt írja, hogy „Minél inkább felajánlja magát a lélek a Szűzanyának, annál jobban Jézus Krisztusnak szenteli magát”.
Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelni magunkat nem csupán egy biztos, gyors és tökéletes út ahhoz, hogy felajánljuk magunkat Istennek Krisztusban, és eljuthassunk a Szentháromsággal való egyesülésre a Paradicsom dicsőségében, hanem egyben nagyon fontos megjegyezni, hogy a Szűzanya keze által sokkal erősebbek lehetünk a Sátán ellen folytatott harcunkban! Szent Maximilian Kolbe atya a következőket írta erről a Sátán elleni küzdelemben oly hatalmas erőről: „A Szeplőtelen Szűz olyan lelkeket keres, akik tökéletesen neki szentelik magukat, és hatalmas erővé válhatnak a kezében a Sátán legyőzéséhez, és erős eszközök lesznek számára Isten Királyságának terjesztésében.” Ha tehát Neki ajánljuk életünket, a Szűzanya nemcsak olyan gyermekekre talál bennünk, akik e Földön az Úr útjain járnak, és akiket egy napon maga mellett tudhat a Paradicsomban, hanem olyan gyermekekre is lel bennünk, akik földi életük során segítenek Neki megmenteni más gyermekeit, megmentenek más lelkeket a Sátán hatalmától! Így tehát méltó utódai lehetünk az Asszonynak, aki szétzúzza a kígyó fejét. (Jelenések könyve)
A Szűzanyának szentelt élet tehát igen nagy hatalom és erő a Sátán ellen vívott harcban mind a világi emberek, mind a papok, püspökök vagy szerzetesek számára is. Ha pedig e Szűz Máriának szentelt élet meghonosodik, elterjed családjainkban, országainkban, plébániánkon, vallásos mozgalmainkban, társaságainkban, egyházmegyékben, akkor valóban lehetőségünk lesz kiűzni az ördögöt ebből a világból, és szembeszállhatnánk a Sátán tervével, amellyel meg akarja szerezni magának az emberek, a társadalmak, a nemzetek szívét, és végleg el akarja távolítani az emberiséget Istentől.
Ezért különösen fontos, hogy a házaspárok is a Szűzanyának szenteljék családjukat, vagyis saját magukat és gyermekeiket. A plébánosok a Szűzanyának ajánlják plébániájukat, a püspökök bízzák Rá egyházközségüket, az államfők ajánlják Szűz Mária védelmébe országukat, és könyörögjenek Istenhez, hogy a Neki szentelt család, közösség, plébánia vagy ország tagjai legyenek nyitottak, és fogadják el ezt a felajánlást, amelyet vezetőik tettek a nevükben. Ők is ajánlják fel saját magukat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, hogy eggyé válhassanak Fiának szívével, az Örök Atya szívével a Szentháromságban. Így minden ember, és az egész teremtett világ visszatér Teremtő Istenéhez, és minden ember követni fogja Jézus példáját, aki felajánlotta magát az Atyának, mondván, „én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal” (János, 17, 19)
Szent II. János Pál pápa szintén azt hirdette, hogy a Szűzanyának kell szentelnünk magunkat: „Minden katolikus hívő ajánlja fel saját akaratából a Szűzanyának imáit, és szentelje magát Neki azért, hogy még jobban felajánlhassa magát az Úrnak.” Gondoljuk Szent II. János Pál pápa jelmondatára. „Totus tuus”, vagyis „Teljesen a Tiéd”. E mondat kifejezte a Szent Pápa minden szeretetét és teljes mértékben a Szűzanyának szentelt életét. Apostoli útjai során sokszor ajánlotta fel a Szűzanyának az egyházközségeket, és plébániákat, ahová ellátogatott, az országokat, amelyeket felkeresett. 1984 március 25-én pedig az Egyetemes Egyház püspökeivel együtt a Szűzanyának ajánlotta az egész világot, eleget téve ezzel a Szűzanya Fatimában megfogalmazott kérésének. Ferenc pápa pedig, pápaságának kezdetén, 2013. október 13-án, a Fatimai Szent Szűz szobra előtt megismételte elődje felajánlását, és ismét a Szűzanya oltalmába ajánlotta az egész emberiséget.
Végezetül elmondhatjuk tehát, hogy minél tökéletesebben felajánljuk magunkat a Szűzanyának, annál tökéletesebb egységben élhetünk az ő Szent Fiával, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, annál több kegyelemben részesülhetünk életünk folyamán, és a Szűzanya kezében mi is erős eszközzé válhatunk a Sátán elleni küzdelemben, terjesztve az egész Földön Krisztus Királyságát. Ámen. Dicsértessék a Jézus Krisztus!"
(Fordította: Dr. Tekulics Judit)
