Pünkösd jelensége és lényege…
Ha az egyházi év három legnagyobb ünnepére tekintünk, mindhárom esetben láthatunk egy kettősséget, egyfajta kellemetlen, nyugtalanító feszültséget az ünnep tartalma, a megidézett események és a bennük kifejeződő, ma, itt és most is ható lényeg között.
A karácsony esetében olyan egyértelmű várni a szeretet megszületését, örülni a földre szállt Istengyermeknek, s emiatt talán kicsit jobbnak, nagylelkűbbnek, szeretettelibbnek lenni. A húsvét már kicsit elvontabb és érthetetlenebb, de a rügyfakadással, a harsogóan zöld tavasszal párosuló ünnepen talán mégis kicsit érthetőbb lesz az is, hogy a feltámadás, az újrakezdés, az új élet mit jelen. De a pünkösd? Azon azt látjuk, hogy nagyon nehéz az „itt és most”-ban valami számunkra személyesen szóló üzenetet, életet formáló üzenetet találni.
Pedig egyrészről ugyanitt van a másik két nagy ünnephez hasonlóan a sokat olvasott, sokat hallott történeti elbeszélés: a szélzúgás, a lángnyelvek, a nyelvek csodája – ezeket jól el tudjuk képzelni. De a lényeget, a Szentlélek kiáradásának ma is ható, magunkon is megtapasztalható erejét nehezen tudjuk azonosítani, így itt általában meg is akad az ünnep megértése.
Éppen ezért érdemes először az evangéliumi elbeszélésre figyelni, ahol Jézus továbbadja küldetését tanítványainak s egy egyszerű gesztussal tanítványira lehel. S lehet: a tanítványoknak ez ott és akkor ugyanolyan érthetetlen volt, mint amilyen érthetetlen nekünk is sokszor a Szentlélek kiáradása, működése. E leheletben azonban valamiképpen visszaidéződik a teremtéstörténetben is olvasható isteni gesztus: az, amikor „az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé”. Vagyis a Szentlélek, Isten szent lehelete hasonló módon árad belénk és éltet minket, mint amikor Isten a nem élő anyagból élő lényt alkotott. És ez az, ami megtapasztalhatóvá, átélhetővé teszi a pünkösd titkát: a félő, zárt ajtók mögött élő, a hitben és küldetésben elbizonytalanodó tanítványok (gondoljunk csak Tamás vagy Péter történetére) egyszer csak „életre kelnek”, kilépnek az addig rettegett környezetük elé és erővel és magabiztossággal kezdik hirdetni a Krisztust, s teszik mindazt, amitől eddig féltek, s ezzel az Örömhírrel jutnak el „a föld végső határáig”.
S noha a harmadik isteni személy mivoltáról, lényegéről, természetéről valóban sokkal nehezebb kialakítanunk bármiféle képet magunkban, s ezért is nehéz a pünkösd titkát megértenünk, az mindenképp közelebb visz bennünket a Szentlélek titkához, ha erre az éltető, megelevenítő, bátorságot adó, a zártságból kitörő lélegzetre gondolunk. Nem véletlen, hogy az Apostolok cselekedeteinek leírása is légmozgással, szélzúgással írja le a Szentlélek kiáradását, s nagyon jól rámutat ennek összefüggésére nyelvünkben az egy tőről fakadó lélegzet és lélek kifejezés.
A másik, pünkösdhöz kapcsolódó, sokat emlegetett esemény a „nyelvek csodája”. Ennek leírása szintén egyértelműen visszautal a kezdetekre, a Teremtés könyvének arra az epizódjára, amikor az emberi hiúságból, kapzsiságból, önzésből, magamutogatásból kifolyólag egyszer csak összekeveredtek az emberi nyelvek, határok, elszigetelődések álltak be a megértésben, s az embereknek meg kellett tapasztalniuk: „nem egy nyelvet beszélünk”…
A pünkösdi esemény a nyelvek csodájával ennek helyreállítását akarja kifejezni: a sokféleség megmarad, de valahol mégis egyek vagyunk, megértjük egymást, hiába más-más nyelven értünk.
Milyen jó volna, ha ma is rá tudnánk bízni magunkat a Szentlélek erejére, amikor nemcsak nyelvileg, de vallásilag, kulturálisan, szociálisan is minduntalan azt tapasztaljuk: egyáltalán nem egy nyelvet beszélünk…
S milyen jó volna, ha ma is rá tudnánk bízni magunkat a Szentlélek erejére, amikor minduntalan abba botlunk, hogy noha Jézus Örömhírét, Isten szeretetét küldetésünk volna hirdetni, de sokszor élünk bezárva, bezárkózva, félve, elbizonytalanodva.
S noha a Szentlélek kiáradása, a pünkösd lehet, hogy a legnehezebben megfogható, megérthető ünnepünk, fontos lenne a jelenség, az évről évre felolvasott és ismertként hangzó leírások mögött a lényeget, a Szentlélek erejét, a félelmek feloldását és az egység, a közösség keresését középpontba állítani.
Ezt akarja, ezt várja és éppen ebben is segít a Lélek – s nem csak pünkösd ünnepén!
Szöveg: Kondé Lajos / Magyar Kurír
Kép: Sípos (S) Gyula - Ő jön!
