„A szeretet előbb volt, mint a világ. Ferenc pápa ír a gyerekeknek”
Az amerikai jezsuiták által kiadott kötet február 25-én jelent meg Olaszországban. A könyvet tizennégy nyelvre fordították le. Ferenc pápa február 22-én azokkal a gyerekekkel találkozott, akiknek kérdéseire az olasz nyelven megjelent könyv lapjain válaszolt. „A legnehezebb kérdéseket nem a vizsgáztató tanárok tették föl nekem, hanem a gyerekek” – mondta el a Szentatya.
Ferenc pápa szerint azért a gyermeki kérdések a legnehezebben megválaszolhatók, mert a gyerekek képesek meglátni a lényeget. A mélyről tör föl valami, amely mélyen megérinti a másikat, segíti megérlelni őt. A pápa egyenként köszöntötte valamennyi gyereket, megkérdezte tőlük, honnan jöttek, kíváncsian, rokonszenvesen. Angolról olaszra váltott, de főként spanyolul beszélgetett velük. Ajándékokat is kapott tőlük: belgiumi csokoládét, kanadai juharszirupot, ír sípot, a Fülöp-szigetekről egy kagylóhéjból készült tálkát, ausztrál csizmát, szicíliai édességet, s végül egy kenyai szobrocskát. A kínai kislánynak a pápa elmondta, hogy a Sösani Szűzanya képe előtt mindennap imádkozik Kínáért. A Szentatya legfőképp a gyerekek által saját kezűleg készített tárgyaknak és rajzoknak örült.
Amikor megkérdezték tőle, mi a legjobb a pápaságban, gondolkodás nélkül rávágta: „Az emberekkel lenni, közel lenni hozzájuk, azt szeretem nagyon, mert együtt lehetsz egy idős emberrel, egy gyermekkel, egy fiatal fiúval vagy lánnyal, egy felnőtt férfivel. Mindenki tanít neked valamit az életről, és éltet téged, kapcsolatban lehetsz az emberekkel. Ahhoz, hogy boldogok legyünk az életben, az kell, hogy hidakat építsünk a másik ember felé.” Ami pedig a szenvedést illeti, Ferenc pápa Dosztojevszkij nyomán kérdezi: „Miért szenvednek a gyermekek? Biztosíthatlak titeket, hogy én, a pápa, aki úgy tűnik, hogy mindent tudok és mindenre megvan a hatalmam, nem tudok válaszolni erre a kérdésre. Az egyetlen dolog, ami fényt mutat nekem, az az, hogy ezt a keresztet nézem, hogy megértsem, miért szenvedett Jézus – ez az egyetlen válasz, amit találhatok.”
Na, és hogyan érzi magát pápaként? – faggatták tovább Ferenc pápát a gyerekek. „Nyugodt vagyok – felelte -, de csak azért, mert Isten megadja a kegyelmet, hogy soha ne veszítsem el a békét.”
A Szentatya hozzátette: „Az ember élete nem mindig ilyen, hanem vannak benne örömteli pillanatok, de aztán olyanok is, amikor le vagy törve, s aztán vannak pillanatok, amikor nagy szeretetet érzel Jézus iránt, a társak, az emberek iránt. Vannak olyan pillanatok is, amikor nem érzed az emberek iránti szeretetet, és egy kicsit elárulod Jézus szeretetét. Van, amikor úgy érzed, hogy szentebb vagy, máskor meg inkább bűnös. De az én életem ilyen. Soha ne rémisszen meg, hogy ha éppen rossz pillanatot élsz át, soha ne ijedj meg, ha bűnt követsz el, Jézus szeretete mindennél nagyobb. Menj el Hozzá, és hagyd, hogy átöleljen téged.”
A pápa visszaemlékezett rá, hogy gyerekként hentes akart lenni. Aztán amikor megkérdik tőle, hogy vajon nehéz mesterség-e pápának lenni, egyszerűen így felel: „Könnyű és nehéz, mint minden ember élete.” Az egyik gyermeki kérdés a lényegre tapint: „Te hogyan szereted Jézus Krisztust, hogyan szereted Istent?” Mire Ferenc pápa így válaszolt: „Én igazából nem tudom, hogy szeretem-e Jézus Krisztust, igyekszem szeretni Őt, de abban biztos vagyok, hogy Ő szeret engem, ez egészen biztos.” Arra a kérdésre pedig, hogy mely szenteket csodálja leginkább, a Szentatya így felelt: „A gyermek Jézusról nevezett Kis Teréz barátja vagyok, Szent Ignác és Szent Ferenc barátja. Ők hárman érintik meg legjobban a szívemet.”
Végül pedig egy üzenet Ferenc pápától, amit érdemes megjegyeznünk: „Jézus számára a gyermekek olyanok voltak, mint az Atyához vezető út visszavert fénye.”
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.