Templomok, újrahasznosítva
A százezres Cheltenham Spa nevű városban működő "The Rock" egy olyan közösségi hely, amely görkorcsolyapályának, teakonyhának, klubszobának és tornateremnek is helyet ad. Nem nagy szám! – fordulhat meg fejünkben. Csakhogy a szó szerint rockos névre hallgató hely valójában nem más, mint egy több száz éves anglikán templom, amelyet tíz évvel ezelőtt püspöki engedéllyel megnyitottak a szélesebb közönség előtt...
A több száz éves, eredetileg Szent Péterről elnevezett templomba járó hívek száma drasztikusan lecsökkent, így az eredeti funkcióját már csupán akkor tölti be, amikor a helyanglikán munkatársai ima-összejövetelre gyűlnek ide, illetve a helyi Elim pünkösdi gyülekezet tartja itt az istentiszteletét hétvégén. Különben hátrányos helyzetű, tanulásban akadályozott gyermekek fejlesztése zajlik itt iskolai időben, délután és este pedig sport és ifi klubokat működtetnek.
Bár a klubélet szakrális térben zajlik, az itt dolgozó közösségszervezők, ifjúsági munkások nagy figyelmet fordítanak arra, hogy saját hitüket ne erőltessék rá az idejáró fiatalokra, pláne nem a kereszténységtől eltérő vallású látogatókra. Nincs túl egyszerű dolguk, mert a multikulturális olvasztótégelynek számító országban, nagyon kényes kérdéseket feszegethet az, hogy ki mit ért a vallási tolerancián.
Nem csak ebben a városban találunk üresen álló templomokat. A történészek a viktoriánus korra datálják az anglikánok szekularizációját, a folyamat az évek során egyre erősödött, és elmondható, hogy ez tendencia napjainkban sem ért véget, ráadásul a szigetországban reneszánszát éli az ateizmus, Nemcsak a templomokból való elvándorlás növekszik, hanem az egyháztagok életkora is, a The Guardian 2015-re 55 évben határozta meg a hívők átlagéletkorát, akik zömében nők.
Az anglikán egyháznak - és más felekezeteknek is, mint például a metodistáknak - már jó ideje fejtörést okoz, hogy egyrészt mit kezdjenek, másrészt hogyan finanszírozzák megüresedett műemlékértékű, több száz éve a települések szerves részét képező templomaikat. Néhány éve gyakran engedélyezik, hogy ezek az épületek kettős céllal is működjenek: hétvégén egy meghatározott időpontban istentiszteletre gyűlnek össze a helybéliek, hétköznapokon a közösségi élet színterei, legtöbbször kávézóként, óvodaként vagy akár üzletként is működnek. Vannak olyan esetek is, amikor lakóházakká alakítják át ezeket a templomokat, és - sokak felháborodására - szórakozó helyekké vagy pubokká is. Frei Tamás Templomkocsma tanulságokkal című beszámolójából vett egyetlen mondat érzékletesen visszaadja azt az ambivalens érzést, ami a kontinensről idelátogatókat ilyenkor elfogja:
Lát az ember ilyesmit fotón, tévében, de amikor először „élő egyenesben” is megtapasztalja, az azért furcsa érzés, be kell vallanom.
he Rock, mint ifjúsági színtér
Az érem másik oldala
Sokak szerint a templomok látogatottságáról készült statisztikai adatok nem tükrözik hitelesen a britek keresztény hitének jelenlegi állapotát, mivel ezt máshol és máshogy is meg lehet élni. Diarmaid MacCulloch teológusprofesszor cáfolja azt, hogy a keresztény elkötelezettség visszaesése olyan drasztikus lenne, a statisztikából leszűrt következtetés szerinte vitatható. A teológus egy interjúban úgy nyilatkozott erről, hogy inkább a kereszténységgel kapcsolatos társadalmi felfogásban zajlik változás: "Életem során végigkövettem több életstílus felbomlását. Egy hagyományos vidéki közösségben nőttem fel, ez a fajta életmód ma már nem létezik ebben az országban. Azt látjuk, hogy az emberek tudatos döntést hoznak a kereszténység mellett, olyan módon, ahogyan korábban nem volt szükséges. A gyülekezetbe járás például egyáltalán nem csökkent, London bizonyos részeiben például még növekszik is."
A fentiek alátámasztására is lehet jó gyakorlatokkal találkozni. Mi is ellátogattunk egy úgynevezett C3Church (Christian City Church) nevű, viszonylag új, helyi neo-protestáns keresztény gyülekezet the Pavillon nevű ifjúsági-, és sportközpontjába. A gyülekezet ifjúsági munkása, Adam Legge elmondta, hogy állami támogatás nélkül a hívek adományából vásárolták meg a leamortizálódott épületet, amit saját kezűleg újítottak fel. A központban az istentiszteleteken kívül sport, közösségi és ifjúsági munka is folyik – nemcsak a hívek részére.
Adravecz Henrietta belsőépítész is dolgozott már funkcióváltás céljából hasonló épületeken itthon. Megkérdeztük, hogy szerinte ez miben jelent kihívást szakmailag, illetve, megoldható-e belsőépítészetileg, hogy ezek a terek úgy hasznosuljanak, hogy a látogatók nem érzik kényelmetlenül magukat, ha mondjuk, előveszik a ping-pong ütőt vagy megisznak egy kávét.
Nos, több egyház eleve működtet büfét, könyves pultot az előtérben. Az istentiszteletnek helyet adó tér, jellemzően elkülönül a szabadidős tevékenységektől, de ha a székek mobilak, akkor könnyen átrendezhetőek családi napok, vagy egyéb rendezvények számára. Ha a terek belsőépítészeti megfogalmazása az adott településhez igazodik, akkor nem kényelmetlen a látogatók számára sem, ha szabadidős tevékenység miatt látogatnak el az épületbe. Több egyházi, gyülekezeti ház belsőépítészeti tervezésében vettem már részt. A kihívást általában a létszámnövekedésekből adódó mobilitás szokta okozni, tehát 100-ról 250 főre, vagy 350-ról 500 főre emelkedő taglétszámnál is működőképesnek kell lennie az épületnek, ami a kiszolgáló helyiségek szempontjából sem mellékes. Általában építészetileg is toldani kell az épületeket, vagy statikailag jelentős átalakítást kell végezni. A csarnoképületek esetén pedig a gazdaságos működtetés jelent kihívást. A magyarországi gyülekezeti házak általában koncertre, konferenciára, kiállításra és oktatási rendezvényre vagy akár egyes sporteseményekre teljesen jól, multifunkcionálisan tervezhetők
- foglalja össze a szakember.
A szakrális és a szekuláris összefonódása tehát természetes folyamat, és lehet, hogy a jövőben egyre több hívőnek kell megbarátkoznia azzal, ha egy többnyire üresen álló templom új funkciót kap.
(kulturpart.blog.hu)
Az esetleges kommentelőknek: a cikk nem a szerkesztőség véleményét tükrözi, hanem bemutat egy folyamatot... - szerk.
Hozzászólások
Lehetne hajléktalanokna k programokat szervezni, gyerekeknek, családoknak, lehetne zene, akár tánc is, könyvtár, kiállítás..vagy sportoljanak és nem feltétlen kéne az ottlevöket mindig arra emlékeztetni, hogy hol vannak, de mégis tudnák, hogy Isten szeretete veszi őket körül.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.