"Katakombapaktum" és "pápaszem"
Ferenc pápa egyesek szerint zseniális újító, mások nem látják az eredményeket. Egyesek szerint túl messzire megy, mások csak léggömbnek értékelik a sajtó által igen kedvelt mondásait. Vik János december 10-én ezek helyett a személyes érintettség szempontját ajánlotta az akadémia hallgatóinak.
A Balzsam és oázis. Ferenc pápa – az irgalmasság globális követe címmel tartott előadás az irgalmasság évének meghirdetésével kapcsolatban azt mutatta be a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara tanárától megszokott dinamizmussal, hogyan gondolkodik a pápa, és hogyan csatlakozhatunk mi is hozzá.
Logikai gondolatvezetését előadása elején vázolta, felkészítve a hallgatóságot, mire számíthat: bemutatta a jubileumi évek kialakulásának történetét, és beszélt arról, mikor, hányszor, hogyan hirdetik azt meg a pápák. Ezután a Szentatya személyes érintettségét mutatta be, olyan információkat is kifejtve, amit a hallgatóság nagy része nem ismert, hiszen a II. vatikáni zsinat eseményeiről hallottak, de arról, hogy annak valóra váltása érdekében körülbelül ötszáz püspök paktumot kötött, az úgynevezett katakombapaktumot, arról nem. Ez a politikai titkos szövetségekkel ellentétben nem a nagyobb pénz és hatalom megszerzésére irányult, ellenkezőleg: a püspökök azt vállalták, hogy a zsinati szellemiség megélésében élen járnak, azt hirdetik majd, amit maguk is megélnek, kiemelten is a triumfalista egyház helyett a peremen levőkkel szolidáris egyházat. Az eszme leglátványosabban Dél-Amerikában terjedt el, ahol a szegények melletti kiállás nagyon szúrta a szemét a hatalomnak, olyannyira, hogy püspökök életét oltották ki emiatt. Ferenc pápa, aki személyesen nem volt ugyan ott a II. vatikáni zsinaton, elkötelezettje lett annak, megérintette őt, olyannyira, hogy püspökként később önként vállalta a katakombapaktum teljesítését, és most pápaként is ezt követi.
Az előadó arról is szólt, mi szükségünk van nekünk és a világnak az irgalmasság évére. Ez a látszólag hatástalan eszköz tudja az egyház kapuját is megnyitni mindazok előtt, akik rászorulnak ugyan az örömhírre, de vagy nem jutnak közel hozzá, vagy elriasztotta őket az egyházat látszólag megmászhatatlanul magasan körülvevő fal. Márpedig Ferenc pápa szerint az irgalomra mindenki rászorul, ő maga is, hiszen ő magát bűnösnek tudja és nevezi. Leginkább pedig a bűn hálójába belegabalyodott emberek, a bűnszövetkezetek tagjai, prostituáltak, emberkereskedők és más ilyen módon kiszolgáltatott emberek szorulnak leginkább rá. Ezért az irgalom lehetőségéről szóló üzenetnek el kell hozzájuk is jutnia. Isten országa csak így épülhet.
Végül arról szólt Vik János, mi közünk van, lehet nekünk mindehhez, melyek azok az apró hétköznapi események, amelyek által mi is az irgalmasság gyakorlói lehetünk, megítélő helyett könyörülő, de nem kegyet gyakorló, hanem olyan emberek, aki amikor adnak, tudják, hogy ők is mindig kapnak, a legkisebbektől, a legelesettebbektől is.
A teológus azzal a felhívással zárta előadását, hogy mindenki minden reggel tegye fel „pápaszemét”, és Ferenc pápa szemével tekintsen napjaira, hogy meglássa az irgalmasság tennivalóit, és ezáltal a maga kevesével építse az Isten országát.
Forrás és fotó: Vasárnap
Magyar Kurír
