Mikor vagyunk irgalmasok? – Papp Miklós morálteológus előadása Pomázon
"Isten irgalmassága” címmel tartottak előadás-sorozatot december 5–7. között a pomázi Szent István király-plébániatemplomban. December 7-én Papp Miklós görögkatolikus lelkész, teológus, tanszékvezető egyetemi tanár az irgalmasság morális kérdéseiről beszélt.
December 7-én, hétfőn este megtelt a pomázi Szent István király-templom. A Pest megyei város katolikus hívei Endrődi Ferenc plébános meghívására három napon keresztül estéről estére az irgalmasság szentévére készülve hallgattak előadásokat, az utolsót Papp Miklós görögkatolikus parókus tartotta. Az „Irgalmasok, amint Atyátok” mottó jegyében meghirdetett elmélkedéssorozat keretében december 5-én Sajgó Szabolcs SJ Mitől lesz isteni az irgalmasságom?, december 6-án Bartha Angéla SSS Isten irgalmas szeretete és a mi Isten-képiségünk címmel tartott előadást. Naszádos József az előadás-sorozat szervezője kérdésünkre elmondta, míg Sajgó Szabolcs inkább tudományos megközelítést adott, addig Bartha Angéla elmélkedése a lelki ráhangolódást segítette.
Papp Miklós görögkatolikus parókus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológia Tanszékének tanszékvezető tanára előadásában az irgalom fogalmát értelmezte a bibliai történetek fényében, életvezetési útmutatással összekapcsolva és ikonokkal szemléltetve.
Az előadó elsőként az emberi kapcsolatainkban hibásan gyakorolt irgalmasságra figyelmeztetett, rámutatva arra, hogy ez a „pszeudo-irgalmasság” azért veszélyes, mert gyakorlójával elhiteti, hogy a szeretet jegyében tett valamit a másik ember érdekében. A morálteológus szerint álirgalmasság, ha „elnéző lenézéssel” fejezzük ki sajnálatunkat; ha az „úgy gondolom, hogy ez a neked jó” jegyében cselekszünk; ha kerüljük a konfliktust és a bocsánatkérést is; ha ugyan bocsánatot kérünk, de hozzátesszük: „nem felejtek”. Ugyancsak álságos, ha szeretetcselekedetünk célja a másik lekötelezése, illetve a cselekvés hárítása az „aludjunk rá egyet” hozáállással.
Papp Miklós az irgalom fogalmának értelmezését a 14–15. században élt művész, Andrej Rubljov Szentháromság-ikonja alapján kezdte, és egy mai ikonfestő, Vincze Klára keresztre feszítést ábrázoló képével fejezte be. Az előadó számos bibliai történetet segítségül hívott, hogy egyre mélyebben tárhassa fel a jelentést, és választ tudjon adni a gyakran feltett kérdésre: ütközik-e egymással az irgalmasság és az igazságosság. Saját életvezetésünkkel és egyházi gyakorlatunkkal szembesítve Papp Miklós úgy vélte: nem gondolkodunk elég élesen az irgalmasságról. Tudatosítanunk kell, hogy Isten igazságos, de ezt megelőzően irgalmas; ugyanakkor az irgalmasság a megsegített embertől is választ vár.
A morálteológus úgy fogalmazott: Istentől kell tanulnunk, hogyan kell irgalmasnak lennünk – a Rubljov-ikon a Szentháromságon belüli szeretetbe hívja meg az embert. A Bibliában a velünk létező, velünk vándorló, szenvedő Istent ismerjük meg, aki az „emberért fárad”, aki utánamegy az elveszettnek. A tékozló fiú történetében az irgalmas atya nem azt várja el gyermekétől, hogy előbb szedje össze magát, hogy aztán az asztalhoz ültethesse. Isten értünk jön, amikor a mélyponton vagyunk, elénk jön a kegyelem, Ő teszi meg a nulladik, a mindent megelőző lépést. Az evangéliumi történet azonban nem fejeződik be az örvendezés leírásánál: az atya visszafogadott gyermeke ujjára húzza a fiúság gyűrűjét, felkínálja neki a jövőt, s várja a fiú válaszát, akinek el kell indulnia a felkínált úton.
Egy másik példával, Jézus és a templomban üzletelő kufárok történetével Papp Miklós arra világított rá, határt kell szabni a rossznak, a súlyos visszaélést nem szabad tűrni. Az előadó értelmezése szerint Krisztus mindezt abból a belső meggyőződésből tette: „többre vagytok képesek”.
A vérfolyásos asszony történetével az előadó arra adott példát, Istenhez bármilyen bajunkkal fordulhatunk.
Az irgalmas szamaritánus példázata nemcsak az irgalom nagyvonalúságát mutatja, hanem a gyakorlásában követendő okosságot is: a szamaritánus szakszerű segítséget nyújt, az a célja, hogy a bajba jutott ember talpra tudjon állni. Ez a történet azt is tanítja – mutatott rá a morálteológus –, képezni kell magunkat, hogy észrevegyük, hol a baj, és miként kell abban segíteni.
Az apostolok és a feltámadt Megváltó találkozását elemezve Tamás és János apostol példáján keresztül Papp Miklós rámutatott, a Jézushoz legközelebb állók között sem élt mindenki ugyanazzal a mély hittel, ahogy ma is élnek közösségeinkben erősebbek és gyengébbek. Az irgalom azt tanítja, maradjon a közösség együtt, s ebben az együtt maradásban tud az ember gyógyulni, fejlődni. Ellenkező esetben zárt elitklubbá válunk – figyelmeztetett az előadó, és hozzátette: ez nem jelenti a színvonal leszállítását, a közösség felhígítását, de Ferenc pápa szellemében úgy kell élnünk, hogy „minden rendes ember hozzánk tartozik”.
A keresztséggel minden ember hivatást kapott, elindult egy úton, melyen minden szépet és jót célul tűzött maga elé – fogalmazott a teológus előadó. – Ha ez megtörik, az ember hajlamos azt érezni, hogy minden összetört, de tudnia kell, hogy Isten hívása nem semmisül meg. Ami meghiúsult, az az úgynevezett „A terv” – mondta az életvezetési programjáról is ismert morálteológus, és hozzátette: Mindig van egy B terv, mindig van tovább. Előbb megsiratjuk, meggyászoljuk a veszteséget, de aztán fel kell kelni és tovább kell lépni. Akkor hibázunk, ha az A tervvel élőt kísérjük laza elnézéssel, holott akkor kellene az igényes megvalósításhoz ragaszkodnunk a legfontosabb értékeket számon kérve, s a B terv idején kezdünk szigorúskodni, számonkérni. Az irgalom a tett előtt is ott van, több mint válasz a bűnre – hangsúlyozta Papp Miklós. – Előbb mutassunk szeretetet, utána támasszunk követelményeket. A jót szeretettel kell előhívni. Isten enged hibázni, ne éljünk szorongásban: van tovább, azt a pár lépést kell megtennünk mindig, ami rajtunk múlik.
Az előadó szerint „az irgalom nem egyszerű történet”, mint ahogy a becsületes, keresztény élet sem az. A Krisztus születését ábrázoló ikonfestő tudja ezt: Józsefnek töprengenie kell azon, hogy megértse, ami vele történt, és megtalálja a helyes választ.
Végül a keresztre feszítést ábrázoló ikon segítségével Papp Miklós az irgalom kettősségét szemléltette: Krisztus karja átölelni, felemelni kész, ez az irgalom anyai, kedves és gyöngéd arcát mutatja. A keresztre fellépő lábak ábrázolásában a szenvedésbe beleálló, azt önként vállaló Krisztus jelenik meg, azt az apai elvárást közvetítve, neked is fel kell állni, tovább kell menni, döntéseket kell hozni.
„Uram irgalmazz!” Ezzel kell élni, dolgozni és majdan meghalni – zárta előadását a görögkatolikus teológus.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
