A Saul fia című filmről

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. november 25. szerda

Nemes Jeles László Cannes-ban a zsűri nagydíjával kitüntetett filmje új perspektívából láttatja a haláltáborok valóságát. A holokauszt történetének két napján keresztül nemcsak az egyén és a közösség közötti kapcsolat feszültségére, hanem a létezés mélyebb misztériumára látunk rá.

Nemes Jeles László 2015-ös alkotása Saul Ausländer, az auschwitz-birkenaui haláltáborban a Sonderkommando tagjaként dolgozó zsidó férfi szemszögéből mutatja be a haláltáborok külvilágtól hermetikusan elzárt világát.

Az úgynevezett Sonderkommando tagjai szintén a deportált zsidók közül kerültek ki, akiket arra kényszerítettek, hogy a gázkamrákba hurcolt foglyok után takarítsák ki a helyiségeket, illetve a holttestek elégetése is az ő feladatuk volt. A film konkrét történelmi eseményeken is alapul: 1944 októberében, miután megtudták, hogy ki akarják végezni őket, az auschwitzi sonderkommandósok támadást indítottak a tábort felügyelő SS-katonák ellen. A lázadásban tizenkét SS-tiszt sérült meg, hárman pedig meghaltak. Azon kevés rabot, akiknek sikerült megszökniük, rövid időn belül elfogták, és mindannyiukat megölték.

A Saul fia a lázadás előtti egy nap, illetve a lázadás történéseit jeleníti meg. A film azonban nem a történelmi eseményeket hangsúlyozza; a középpontban Saul története áll, aki az egyik transzport után az elégetendő halottak között a saját fia holttestét véli felfedezni. A lázadásra való előkészületek mindvégig hidegen hagyják, a továbbiakban az az egyetlen célja, hogy találjon egy rabbit, és kaddist (a gyászoló hozzátartozó Istent dicsőítő imádsága) mondasson halott fia fölött.

Törekvése sokszor ellentétbe kerül fogolytársaiéval, hiszen minél inkább bevonják a lázadás megszervezésébe, annál kevésbé motiválja a táborból való kijutás vágya. Így személyében azzal a töréssel találkozunk a filmben, amely az egyén és a közösség között húzódik. Saul fogolytársai nem értik a kaddis elmondásának jelentőségét, számukra teljesen értelmetlen cselekedetnek tűnik a koncentrációs tábor közepén eltemetni valakit.

A film legmélyebb paradoxona valójában ebben a belső konfliktusban ragadható meg: ott, ahol az emberi méltóságot minden tekintetben meggyalázták, ahol a másik szenvedésére való érzékenységet teljesen kiölték, és ahol a túlélés törvénye felülírja a szeretet törvényét, valaki meglát valakit, és fontossá lesz számára annak a másiknak a léte, azaz jelen esetben halála. Mert Saul magáénak vallja azt a fiút, akiről a film nézője nem tudja meg, hogy valóban az övé-e. De a főszereplő (aki „Ausländer” nevéhez illő módon valójában mindvégig kívülállóként, idegen földről érkezettként van jelen abban a közegben, amelyben egyfelől nem lehet, másfelől pedig csak idegen lehet az ember) törekvésének látszólagos értelmetlensége ellenére egész létének értelmet tud adni, megnyitva egy olyan perspektívát a koncentrációs táborok leszűkített, „lét-fosztó” terében, amely a túlélés helyett az egész élet értelmére mutathat rá.

Saul a fiú halálával egy bizonyos értelmezés szerint valójában „új életet” kap, amennyiben képessé válik arra, hogy túllásson a körülötte történő borzalmakon.  A filmbeli szűkített kameramozgás, a közeli vágások szűk térhatást keltenek a néző számára, amelynek célja többek között az is, hogy hangsúlyozza a Saulban lejátszódó történéseket, így közelítve a befogadót a főszereplő egyetlen vágyához, hogy megadja a végtisztességet az elhunyt fiúnak. A film kamerakezelése leszűkít és egyben feltár: nem vész el a részletekben, nem a külső történések ábrázolásának és láttatásának eszköze, minden, amit a kamera mutat, csak annyiban bír jelentőséggel, amennyiben ahhoz járul hozzá, hogy Saul terve megvalósulhasson. Így a személyes perspektíva egyetemessé tágul, legalábbis a film képkockáit teljesen uraló nézőpont azáltal, hogy egyszerre személyes és objektív, egy emberen kívül álló, nagyobb mozgatóerőre irányítja a figyelmet. Mindarra, ami túl van a félelmen, a szabadulás vágyán, a gyűlöleten, a borzalmon és a halálon.

* * *

Rendező: Nemes Jeles László; forgatókönyvíró: Nemes Jeles László, Clara Royer; operatőr: Erdély Mátyás; díszlettervező: Rajk László; producer: Rajna Gábor, Sipos Gábor; hangmérnök: Zányi Tamás; vágó: Matthieu Taponier.

Szereplők: Röhrig Géza (Saul Ausländer), Molnár Levente (Abraham), Urs Rechn (Biedermann), Zsótér Sándor (Orvos), Todd Charmont (Braun), Uwe Lauer-Krisztik Csaba (Voss).

Nemes Jeles László Saul fia című alkotása a cannes-i filmfesztiválon a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége által odaítélt FIPRESCI-díjban részesült, és elnyerte a zsűri nagydíját is. November 21-én és 22-én négy fesztiválon is díjazták Magyarország hivatalosan Oscar-díjra jelölt filmjét.

Zágrábban, Stockholmban, a lengyelországi Bydgoszczban (ejtsd: bidgoscs), az operatőrök legnagyobb nemzetközi seregszemléjén és Londonban is díjazták Nemes Jeles László alkotását.

A Saul fia a magyar filmek közül elsőként nyert fődíjat a zágrábi nemzetközi filmfesztiválon. A szakmai zsűri kiemelkedő és megrázó alkotásnak értékelte a munkát – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap november 23-án, hétfőn az MTI-vel.

A stockholmi nemzetközi filmfesztivál zsűrije a legjobb rendező díjával ismerte el a magyar filmet, és indoklásában kiemelte, hogy a holokauszt filmes ábrázolása korábban „sosem volt ennyire mellbevágó”.

A lengyelországi Bydgoszczban a hétvégén véget ért Camerimage filmfesztiválon Erdély Mátyást, a Saul fia operatőrét a rangos Bronz Béka díjjal tüntette ki a szakmai zsűri, az Egyesült Királyságban pedig a több városban megrendezett zsidó filmfesztiválon (UK Jewish Film Festival) idén először adták át a legjobb elsőfilmnek járó elismerést, amelyet szintén a Saul fia nyert el.

Nemes Jeles László alkotása Magyarország hivatalos Oscar-nevezése a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Fesztiválszerepléseit és mozibemutatóit rendre kiemelkedő siker övezi, Telluride-ban, Torontóban, New Yorkban és Vancouverben is a legjobb filmek közé sorolták a helyi kritikusok. A Saul fia a franciaországi mozikban két hét alatt átlépte a százezres nézőszámot, Amerikában december 18-án tűzik műsorra a mozik. A filmet Magyarországon már több mint 90 ezren látták, és továbbra is a mozik műsorán van, a nemzetközi forgalmazási jogok értékesítésével megbízott ügynökség pedig több mint 50 ország forgalmazójának értékesítette eddig az alkotást.

Forrás: MTI

Fotó: Műút.hu

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

You have no rights to post comments