Lőni vagy nem lőni - Vita a fegyvertartásról az Egyesült Államokban
Ismét fellángolt az Egyesült Államokban a fegyvertartásról szóló vita az egyre sűrűbbé váló lövöldözések következtében. Obama elnök az újabb és újabb vérengzések kapcsán kénytelen megszólalni fegyvertartás korlátozására szólítva fel a közvéleményt, ám vele szemben egy rendkívül erős fegyverpárti lobbi áll. Bár az agresszió által sújtott térségekben a közbiztonság javulását várják a társadalom felfegyverzésétől, ez mégis évi több ezer lövöldözéshez vezet.
Az Obama-adminisztráció alatt eddig közel ezer (!) lövöldözésre került sor, ebből tizenötöt követett elnöki sajtóbejelentés. Obama ezt legutóbb úgy kommentálta: „Az eseményekről szóló tudósítás már rutinszerű, az én itteni reakcióm is rutinszerűvé válik, és rutinszerű az ezt követő párbeszéd is. Ezer milliárd dollárt költünk, és komplett ügynökségeket szentelünk a belföldi terrorizmus elleni küzdelemre, a Kongresszus viszont azt is megakadályozza, hogy adatokat gyűjtsünk annak érdekében, hogy kevesebben essenek áldozatául a fegyveres erőszaknak.”
Az érvrendszer, mely alapján sok konzervatív támogatja a fegyvertartáshoz fűződő jogokat és ellenzi az elnök által szorgalmazott korlátozásokat, többrétű. Alapját elsődlegesen az a klasszikus konzervatív látásmód jellemzi, amely a lehető legkisebb beleszólást és kontrollt adna az államnak polgárai felett – ám ez csak az érem egyik oldala. A fegyvertartáshoz való jog ugyanis alapvetően az ön- és közvédelem megfelelő ellátását hivatott biztosítani, a jogi szabályozás is főleg ez utóbbival foglalkozik. A legutóbbi, oregoni lövöldözésre adott egyik válasz is az volt, hogy gyorsabban véget lehetne vetni a hasonló ámokfutásoknak, ha az egyetemek sem lennének fegyvermentes övezetek. Ez ugyanis azt eredményezi, hogy ezekben a zónákban egyedül annál lesz lőfegyver, aki eleve gyilkos szándékkal lép be oda. Ez a szemléletmód tükrözi – bár nem fedi teljesen – az amerikai jogszabályok szellemét, azok ugyanis főleg a közösségi védelem szempontjából közelítik meg a kérdést.
A fegyvertartás jogi alapjait az amerikai alkotmány második kiegészítésében fektették le, amely ezt nem egy új szabadságjogként kezeli, hanem egy meglévő rögzítéseként, hasonlóan a brit Bill of Rights-hoz, azaz jognyilatkozathoz. A szöveg szerint „egy jól szabályozott nemzetőrség elengedhetetlen a szabad állam biztonságához, ezért az emberek fegyvertartási és -viselési joga nem sérülhet”. Ezek a sokszor újraértelmezett sorok tehát elsődlegesen nem a fegyveres önvédelemről szólnak, hanem ennek az alapjognak a tagállami szabadság, szuverenitás fenntartásában játszott szerepéről.
A törvény viszonylag tág teret ad az értelmezésre, ebből fakadóan szükségessé is teszi azt. Éppen ezért a fegyvertartást szabályozó törvények és törekvések nem újkeletűek. Az alkoholtilalom időszakának olyan hírességei, mint Al Capone, Bonnie és Clyde, és társaik kegyetlenségei, valamint a gyilkossági statisztikák 13 százalékos emelkedése inspirálták például az 1934-es Nemzeti Lőfegyvertörvényt. A törvény kétszáz dolláros adót vetett ki a géppisztolyok és lefűrészelt csövű „shotgun”-ok előállítóira és forgalmazóira – ezek voltak a gengszterleszámolások nevezetes célszerszámai. Később az Egyesült Államok kontra Miller perben a Legfelsőbb Bíróság az ítélet részeként megfogalmazta, hogy a fegyverek minősége szerint korlátozható a fegyvertartás, ugyanis bizonyos típusokra nincs szükség egy jól szabályozott nemzetőrség fenntartásához és hatékonyságához (egy maffialeszámolás hatékonyságához annál inkább). John F. Kennedy halála is újabb szigorításokat vont maga után: azóta büntetett előéletű, elmebeteg, illetve kábítószer-fogyasztó állampolgár nem vásárolhat legálisan lőfegyvert. 1993 óta az FBI rendszerén keresztül világítják át a fegyvervásárlók hátterét, viszont a hatóságok nem őrizhetik meg az adatokat, azaz nem készülhet nemzeti lista a fegyvertulajdonosokról. 1994-ben tízéves tilalmat vezettek be bizonyos, drogkereskedők és bűnözők által előszeretettel használt félautomata fegyverek előállítására. 2004-ben a tilalom elévült, azóta sem újították meg. Bizonyos államok vegyesboltjaiban ma is árulnak hasonlókat. A westernfilmek világát idézi az amerikai lakosság és az általuk birtokolt lőfegyverek aránya: minden állampolgárra csaknem egy pisztoly vagy puska jut.
(Kocsor Dániel, hetek.hu)
