Repedezik a svéd utópia

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. október 21. szerda

Svédországban egy hét alatt a negyedik menekültközpont kap lángra, és soha nem regisztrált a rendőrség még olyan sok gyűlölet-bűncselekményt, mint amennyit az októberben kiadott friss bűnügyi statisztika mutat.

Leginkább a svédországi afrikaiak ellen irányulnak ezek a bűnesetek, és emiatt az ENSZ keményen bírálja a svéd vezetést. Azt állítják, a svéd kormányt elvakítja a minden ember egyenlőségébe vetett hite, és emiatt nem hajlandó figyelembe venni az országában munkáló általános rasszizmust. A helyzet ennél természetesen sokkal összetettebb: a kormány tesz az idegenellenesség ellen, és a kutatások szerint a svéd emberek közül sokkal többen aggódnak az idegenellenesség, mint a velük együtt élő más származású csoportok és bevándorlók miatt.
Egy vasárnap délután másfél éves kisfiával egy malmői hídon sétált a fekete bőrű svéd apa, amikor valaki rájuk támadt, és kirúgta a kisfiú kezéből a játékot. Az apa a fia védelmére kelt, de körülállta őket egy nagyjából tizenkét főből álló csoport, a gyereket a földre taszították, és azt üvöltözték, hogy megölik. A szemtanúk szerint bőrszínükkel és származásukkal kapcsolatban verbálisan inzultálták őket, a fia szeme láttára az apát a testén és a fején ütötték, rúgták. A fogait is kitörték, és amikor elesett, megpróbálták ledobni a hídról, ami öt méter magasan található egy utca felett. Átlökték a korláton, és amikor megkapaszkodott, akkor a kezét megpróbálták lefejteni. A rendőrség időben érkezett, a járókelők megvédték a kisfiút, a vérző apát kórházba szállították. A két évvel ezelőtti esetről a svéd The Local című lap számolt be, az erőszakos cselekmény részleteiről Thomas Bull nyilatkozott, aki a malmői rendőrség gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó alegységét vezeti.

Sosem volt még ennyi gyűlölet-bűncselekmény
Ez a malmői eset egyike a rendőrség által regisztrált több ezer gyűlölet-bűncselekménynek, amikből Svédországban soha nem volt még ilyen sok, mint a legfrissebb bűnügyi statisztikák szerint. A kifejezést azokra az esetekre használják, amikor az áldozatot vélt vagy valós etnikai háttere, bőrszíne, nemzetisége, vallása vagy szexuális orientációja miatt támadják meg.
Svédországnak kiváló a hírneve, pár éve második lett abban a sorban, amiben a világ legjobb hírű országait listázták több tízezer megkérdezett véleménye alapján. A Reputation Institute mérése szerint a svédeket elsősorban szociális és gazdasági politikái és aktív nemzetközi részvétele miatt szokás nagyon kedvelni, de az állampolgárainak adott bőkezű jóléti támogatások, nagylelkű nemzetközi segélyszállítmányai és a zöld fenntarthatóságért folytatott kiemelkedő harca is rendre pozitív sajtót kap. Talán ezért és liberális bevándorlópolitikája miatt is kedvelt célpont a migránsok körében, az ország lakosságarányosan több menekültet fogad be, mint bármelyik másik EU-állam. A legkülönbözőbb módokon segítik integrációjukat, például ingyenessé teszik számukra a tömegközlekedést.
A svéd statisztikai hivatal nem gyűjt adatot a lakosok vallásáról és etnikai származásáról, de az állampolgársági és a születési ország adatai alapján következtetni lehet. A 9,6 millió fős Svédországban a hivatalos statisztikák szerint 2014-ben 154 ezer olyan svéd állampolgár volt, aki valamelyik afrikai országban született. Legtöbbjük Szomáliában, Eritreában és Etiópiában. Civil szervezetek (például az Afro-Swedish National Association) becslése szerint az országban körülbelül 200 ezer afrikai származású ember van, akik a teljes populáció két százalékát teszik ki. A svéd Multicultural Centre 2014-es jelentése szerint a feketék körülbelül negyven százaléka nem Afrikában, hanem már Svédországban született.
A bevándorlóknak és menekülteknek ugyanakkor nem minden svéd örül, október közepén egy hét alatt négy menekültszállást gyújtottak fel, és a bevándorlóellenesség a nagypolitikában is jelen van. Az utóbbi években nagyon megerősödött a migránsellenes retorikájú Svéd Demokraták (SD) nevű párt. Legutóbb akkor írtunk róluk, amikor nemzetközi hirdetési kampányba fogtak, hogy hírül adják a világ potenciális vagy már úton lévő menekültjeinek és gazdasági bevándorlóinak: Svédországba nem érdemes jönni. Amikor augusztusban a västerasi IKEA-ban tombolt és két embert meggyilkolt késsel egy eritreai menedékkérő, nem sokkal azután, hogy elutasították menedékkérelmét, az SD elnöke a Reutersnek azt mondta: „Mindig a más országokból érkezők követik el az ilyen jellegű bűncselekményeket.”
Iszlám- és idegenellenes retorikájuk rendkívül népszerű a svéd lakosság egy jelentős részében. A párt, hasonlóan más európai szélsőjobboldali pártokhoz, 2010-ben kezdett el erősödni, és népszerűsége folyamatosan növekszik: a svéd Ipsos közvélemény-kutató felmérése szerint jelenleg a harmadik legerősebb párt a kormányzó szociáldemokraták és a Mérsékelt Párt mögött.

Elvakítja a svéd kormányt az egyenlőségbe vetett hite?
Az ENSZ az utóbbi években többször is bírálta a svéd kormányt, hogy nem veszik komolyan az országban jellemző mindennapi rasszizmust. A legfrissebb vonatkozó ENSZ jelentést (.docx fájl) a szervezet afrikai származású szakértőkből álló munkacsoportja adta ki. Ebben azt írják, hogy a svéd vezetés annyira meg van győződve saját államának átfogó toleranciájáról és az emberi jogokba vetett hitéről, hogy a fényes önképe elvakítja bizonyos strukturális problémákkal kapcsolatban – konkrétan: nem veszi kellően figyelembe azt a tényt, hogy az afrikai származású svédek egyre komolyabb veszélyeknek vannak kitéve az országukban.
Az ENSZ azt is kifogásolta, hogy az alkotmányból kiemelték a rassz kifejezést, mondván, a jog minden emberre egyaránt érvényes, származástól függetlenül. Az ENSZ munkacsoportja erre úgy reagált, hogy „attól, hogy kitörlik a rassz kifejezést a szótárukból, attól még nem törlik el a rasszizmust, sokkal inkább ignorálják, lekicsinylik és elfedik a valóságot a származási alapon megkülönböztető rasszizmussal kapcsolatban, amivel a svéd lakosság egy részének szembesülnie kell”.
A lekicsinylés vádjának ellentmond például a svéd kormány munkaügyi minisztériumának integrációs minisztere, Erik Ullenhag által tavaly megrendelt átfogó vizsgálat, ami az afrikai származású svédek elleni (általuk afrofóbiának nevezett) idegengyűlöletet vizsgálta. Ebben hangsúlyozzák a probléma súlyosságát, és különféle segítő szervezetekhez és esélyegyenlőségi hálózatokhoz irányítják azokat, akik úgy érzik, a mindennapi rasszizmus áldozatai.

Nem tudni, miért
A bűnmegelőzéssel foglalkozó svéd nemzeti tanács, a Bra gyűjti a rendőrség által közzétett adatokat, és a gyűlölet-bűncselekmények típusait is megkülönbözteti. A legfrissebb, 2014-es adatfelvételkor 6270 gyűlölet-bűncselekményt regisztráltak Svédországban, ami minden idők legtöbb ilyen jellegű esetét jelenti és 14 százalékkal több, mint az előző évben. Erősen, 31 százalékkal megnövekedett 2010 és 2014 között a feketék elleni bűncselekmények száma, ezek azok az esetek, amikor a rendőrség regisztrációja szerint azért történt a támadás, mert az áldozat afrikai.
A rendőrség által gyűjtött adat nem a jogerős ítéletek számát jelenti, hanem a bejelentéseket. A Bra a rendőrségi jelentések szövege alapján dönti el, hogy az adott bűncselekmény beleesik-e a kategóriába. Monica Landergard, a Bra sajtósa ugyanakkor az Indexnek azt mondta, semmilyen mélyebb elemzést nem végeztek a statisztikákon, így pusztán azok alapján nem lehet egyértelműen kimondani, hogy nőttek az afrikaiak ellen irányuló bűncselekmények. „Ezek az adatok nem reprezentatívak a ténylegesen elkövetett gyűlölet-bűncselekményekre, ugyanis kizárólag azokat az eseteket listázzák, amiket a rendőrség gyűlölet-bűncselekmény motivációjú esetként azonosít. Nem mutatja például azokat az eseteket, amikor az áldozat nem fordult a rendőrséghez.”
Az viszont tény, hogy nő az afrikai származásúak elleni gyűlölet-bűncselekmények száma, mondta Landergard, de felhívta a figyelmet arra, hogy nem tudhatjuk, ennek a tendenciának mi az oka. „Lehetséges, hogy az áldozatok több gyűlölet-bűncselekményt jelentenek, az is lehet, hogy a rendőrség több ilyet derít fel, és az is lehet, hogy a rendőrség egyszerűen a korábbi gyakorlatánál egyértelműbben jelzi riportjaiban a gyűlölet-bűncselekmény-motivációt, így a hivatalunk könnyebben azonosít az adatgyűjtésnél egy bűncselekményt annak” – fogalmazott.

Többen félnek az idegengyűlölettől, mint az idegenektől
Az elmúlt néhány évben a svéd sajtót és a svéd társadalomtudósokat is élénken foglalkoztatják az intenzív bevándorlási hullámmal együtt járó társadalmi jelenségek, így az idegenellenesség is.
Azt, hogy valakinek miért vannak idegenellenes nézetei, véleményei, társadalmi, gazdasági okok és a személyes tapasztalati egyaránt magyarázhatják. Két svéd kutató, Linn Sandberg és Marie Demker tavalyi tanulmányukban (pdf fájl) azt írják, vitatott, hogy az idegen- és bevándorlóellenes emberek inkább magával a származási csoporttal kapcsolatosan előítéletesek, vagy gazdasági versenytársat látnak bennük, aki potenciálisan elveheti a munkájukat. Vizsgálatuk eredményei szerint erősen megosztott a svéd társadalom a migránsokkal kapcsolatban. Egyrészt: folyamatosan csökken azoknak a száma, akik kevesebb menekültet szeretnének látni az országban, és ők jóval többen vannak, mint az idegenellenesek. A vizsgálat 2013-as adatfelvételekor 78 százalék aggódott amiatt, hogy növekszik az idegenellenes vélemények aránya a nyilvánosságban, és csupán 49 százalék fejezte ki aggodalmát a bevándorlók növekvő aránya miatt.

És itthon mi a helyzet?
A két, közel azonos lakosságszámú országban, Svédországban és Magyarországon hatalmas különbség van a rendőrségi adatokban megnyilvánuló gyűlölet-bűncselekmények között, ami a társadalmak eltérő berendezkedése mellett amiatt is lehet, hogy országonként eltérő, hogyan definiálják a gyűlölet-bűncselekményeket, és miként gyűjtik az adatokat. Svédországban 2014-ben a rendőrség 6270 esetet regisztrált. A magyar Btk. a közösség tagja elleni erőszak tényállás alatt gyűjti ezeket az eseteket. A Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztályának adatai szerint Magyarországon 2015 első 9 hónapjában összesen mindössze 24 közösség elleni erőszak bűnesetet regisztráltak, 2014-ben 48 esetet, 2013-ban pedig 43-at. Nem lehet tudni azonban, hogy melyik társadalmi közösség tagjai ellen történtek az esetek, a svéd rendszerrel ellentétben ugyanis Magyarországon ezt az adatot nem gyűjtik.
(index.hu)

You have no rights to post comments