Ferenc pápa rögtönzött beszéde a családokhoz: Mielőtt Isten megteremtette a világot, szeretett!

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. szeptember 28. hétfő

Ferenc pápa szeptember 26-án, szombat este a családok világtalálkozójának nagy ünnepségén vett részt Philadelphiában. Több művészeti produkciót (ének, balett stb.) követően egy hosszú imavirrasztás keretében hat család tanúságtétele is elhangzott. Képek, és a pápa beszéde:

A philadelpiai Benjamin Franklin parkban családok ezrei gyűltek egybe, a világ legkülönfélébb országaiból. A találkozón és imavirrasztáson többek között tanúságot tett Mark Wahlberg amerikai színész, föllépett Aretha Franklin tizenhatszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő, Andrea Boccelli olasz tenorista és a The Fray rock együttes is.

Ferenc pápa rögtönzött, spanyol nyelven elmondott beszédét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, kedves családok!

Köszönetet mondok azoknak, akik tanúságot tettek. Köszönetet mondok azoknak is, akik megörvendeztettek minket a művészettel, a szépséggel, amely olyan út, amelyen Istenhez érkezünk. A szépség Istenhez vezet minket. Az igazi tanúságtétel Istenhez vezet, mert Isten igazság is. Isten szépség és igazság. Ha valaki szolgálatként tesz tanúságot, az jó, jóvá tesz minket, mert Isten jóság. [A jó tanúságtétel] Istenhez vezet minket. Minden, ami jó, igaz és szép, Istenhez vezet minket. Mert Isten jó, Isten szép, Isten igazság.

Köszönetet mondok mindenkinek. Azoknak, akik üzenetet adtak itt át, és a ti jelenléteteknek, amely szintén tanúságtétel. Egy igazi tanúságtétel, amelynek igazán van értelme, a családban élt élet. Egy társadalom akkor növekszik erőssé, akkor széppé és akkor növekszik igazzá, ha a család alapjára épül.

Egy alkalommal egy kisgyerek azt kérdezte – jól tudjátok, hogy a gyerekek nehezeket tudnak kérdezni –, azt kérdezte tehát tőlem: „Atya, mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot? Megvallom nektek, megizzadtam a válasszal! Azt mondtam neki, amit most nektek is mondok: mielőtt Isten megteremtette a világot, szeretett, mert Isten szeretet, de ez a szeretet, amelyet önmagában hordozott, az Atya és a Fiú közötti szeretet a Szentlélekben, tehát ez a szeretet olyan nagy volt, annyira túlcsorduló – nem tudom, mondják-e így a teológiában, de ti értitek, miről van szó –, ez a szeretet olyan nagy volt, hogy Isten nem tudott önmagának való, önző lenni, ki kellett lépnie önmagából, hogy legyen valaki rajta kívül is, akit szerethet. És akkor Isten megteremtette a világot. Akkor Isten megteremtette ezt a csodaszép világot, amelyben élünk, és amelyet – mivel egy kissé ütődöttek vagyunk – mi éppen elpusztítunk. De a legszebb dolog, amit Isten létrehozott – azt mondja a Szentírás –: a család. Megteremtette a férfit és a nőt. És rájuk bízott mindent. Átadta nekik a világot: „Növekedjetek, szaporodjatok, műveljétek a földet, tegyétek termékennyé és fejlődővé.” Az egész szeretetet, amelyet megvalósított ebben a csodálatos teremtésben rábízta egy családra.


Lépjünk vissza egyet. Az egész szeretetet, amelyet Isten magában hordoz, az összes szépséget, amelyet Isten magában hordoz, a teljes igazságot, amelyet isten magában hordoz, átadja egy családnak. Egy család pedig akkor igazi család, ha képes kitárni a karját és befogadni mindezt a szeretetet. Nyilvánvalóan a földi paradicsom már nincs itt közöttünk, az életnek megvannak a maga problémái, az emberek – a sátán cselvetésére – megtanulták a széthúzást. És mindaz a szeretet, amelyet Isten nekünk adott, szinte teljesen elvész. Kis idő múlva bekövetkezik az első bűncselekmény, az első testvérgyilkosság. Egy testvér megöli a testvérét: elkezdődik a háború. Egyik oldalon Isten szeretete, szépsége és igazsága, a másikon a háború pusztítása. Mi ma e két oldal között haladunk. Nekünk kell választanunk, nekünk kell döntenünk, melyik utat követjük.

De ismét lépjünk vissza egyet. Amikor a férfi és a felesége hibáztak, és eltávolodtak Istentől, Isten nem hagyta magukra őket. Olyan nagy volt a szeretete! Olyan nagy volt a szeretete, hogy az emberiség mellé szegődött, elkezdett együtt járni az ő népével, míg meg nem ért az idő arra, hogy szeretetének legnagyobb jelét adta: az ő Fiát. Na és hová küldte a Fiát? Egy palotába? Egy városba? Hogy hozzon létre egy céget? Nem, egy családba küldte. Isten egy családon belül lépett be a világba. Azért tudta megtenni, hogy az a család olyan család volt, amelynek nyitott volt a szíve a szeretetre, nyitva voltak a kapui. Gondoljunk a fiatal Máriára: Nem tudta elhinni: „Hogyan történhet ez?” És amikor az angyal elmagyarázza neki, engedelmeskedik. Gondoljunk Józsefre, tele volt várakozásokkal, családot alapítani készült, most pedig meglepetés éri, és semmit sem ért. De elfogadja, engedelmeskedik. És ennek a nőnek, Máriának és ennek a férfinak, Józsefnek a szeretettől vezérelt engedelmességében jön létre az a család, amelybe belép Isten. Isten mindig a szívek ajtaján kopog. Tetszik neki, hogy ezt tegye. Belsejéből fakad. De tudjátok, mi az, ami legjobban tetszik neki? A családok kapuin kopogtatni. És örül, ha egységes családot talál, olyan családot, amelyben szeretik egymást, olyan családot, amelyben gyermekeket nevelnek és nevelnek fel, és kísérik az ő kibontakozásukat, olyan családokat, amelyek jóságra, igazságra és szépségre alapozott társadalmat építenek.

A családok ünnepén vagyunk. A családnak isteni „állampolgársági igazolványa” van. Értitek? Ezt az állampolgársági igazolványt Isten adta a családnak, hogy a család ölén egyre jobban kibontakozzon az igazság, a szeretet és a szépség. Nyilván, mondhatná valaki közületek: „Atyám, ön azért beszél így, mert nem házas. A családokban nehézségek is vannak ám. A családokban vitatkozunk. A családokban időnként röpködnek a tányérok. A családokban a gyerekek sok fejfájást okoznak. Az anyósokról meg már ne is beszéljünk!” A családokban mindig ott van a kereszt. Mindig. Mert Isten szeretete, Isten Fia ezt az utat is megnyitotta. De a családokban a kereszt után ott van a feltámadás is, mert Isten Fia ezt az utat is megnyitotta. Ezért a család – bocsánat a kifejezésért – egyfajta reménygyár, az élet és a feltámadás reményéé, mert Isten az, aki megnyitotta ezt az utat.


A gyermekek? A gyermekek bizony adnak munkát. Amikor gyerekek voltunk, mi is adtunk munkát. Időnként, otthon, látom, hogy néhány munkatársam karikásszemmel jön munkába. Egy-két hónapos gyermekeik vannak. Kérdezem az egyiket: „Nem aludtál?” – „Nem. Egész éjjel sírt.” A családban vannak nehézségek. De ezeken a nehézségeket szeretettel felül lehet emelkedni. A gyűlölet semmilyen nehézségen nem emelkedik felül. Ha széthúzás uralkodik a szívünkben, az semmilyen nehézségen nem emelkedik felül. Csak a szeretet képes legyőzni a nehézségeket. A szeretet ünnep, a szeretet öröm, a szeretet előrehaladás.

Nem akarok tovább beszélni, mert már túl késő van, de szeretnék még két apróságot kiemelni a családdal kapcsolatban, amelyekkel szeretném, ha különösen is törődnénk. Sőt nemcsak szeretném, hanem különösen is törődnünk kell velük: a gyerekekről és a nagyszülőkről van szó. A gyerekek és a fiatalok jelentik a jövőt, az erőt, ők biztosítják az előrehaladást. Ők azok, akikbe reményünket helyezzük. A nagyszülők a család emlékezete. Ők adták át nekünk a hitet. Az a szeretet bizonyítéka, ha gondját viseljük a nagyszülőknek és gondját viseljük a gyerekeknek. A szeretet bizonyítéka, nem tudom, hogy a legnagyobb-e, de a család legígéretesebb jele, mert jövőt ígér. Az a nép, amely nem képes törődni a gyerekekkel és nem képes törődni a nagyszülőkkel, az jövő nélküli nép, mert nincs ereje és nincs emlékezete ahhoz, hogy előrehaladjon.

Tehát a család szép, de fáradságos, nehézségekkel jár. A családban időnként ellenségeskedés is van. A férj veszekedik a feleségével, vagy csúnyán néznek egymásra, vagy a gyerekek a szüleikkel… Adok nektek egy tanácsot: sose fejezzétek be a napot anélkül, hogy ki ne békültetek volna a családban. A családban ne szabad háborúval befejezni a napot.

Isten áldjon meg titeket! Isten adjon nektek erőt, Isten adjon nektek bátorságot a továbbhaladáshoz! Viseljük gondját a családnak! Védjük meg a családot, mert rajta múlik a jövő! Köszönöm! Isten áldjon meg titeket! És imádkozzatok értem, legyetek szívesek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés