Fukusima az új Csernobil

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. szeptember 25. péntek

A japánok mindent kipróbáltak: tartályok, gumi, fagyasztás. De nem segít semmi, Fukusima még mindig nincs rendben, pedig a katasztrófa 2011-ben történt. A megoldás folyamatosan csúszik, most azt mondják, 30-40 évre vagyunk tőle, de a pénz még nincs meg rá. Sokmillió dollár ment el feleslegesen, közben újraindulnak a leállított atomerőművek az országban.

Meredeknek hathat a címben megfogalmazott állítás, de nem is a katasztrófa hasonlóságaira gondolunk (különbség volt bőven, az egyiket természeti katasztrófa okozta, a másikat emberi mulasztás, a reaktortípusok is teljesen mások), hanem arra, hogy mi történt azóta. Csermobilnál ma a természet az úr, az első elhárítási munkálatokban sokan meghaltak, végleges megoldás azonban nincs. A második, felrobbant reaktort záró szarkofágnak 2016-ra kellene elkészülnie, de úgy tűnik, ettől még nagyon messze vagyunk, miközben erdőtüzek pusztítanak a vadon által benőtt területen.
Fukusimát nem veszi körbe erdő, ott van viszont az óceán. És egy hatalmas tartálytenger, ami lassan az egész környéket beborítja. A szivárgások 2011 óta állandóak (legutóbb 2015. szeptember 10-én volt ilyen hír), hol kisebb, hol nagyobb sugárzást mérnek a vizekben, állatokban, talajban, a megoldások pedig még mindig a javaslatok szintjén mozognak. Az angol (és a magyar) nyelvű sajtóban már jó ideje nem téma az veszélyes erőmű, de a csend félrevezető: szinte semmi sem megoldott, a veszély továbbra is magas, az üzemeltető egyáltalán nem ura a helyzetnek, az erőmű maradékain dolgozó munkások pedig rendszeresen nem élik túl a napi bevetést.
Augusztusban három munkás halt meg, és már szeptemberben is volt egy halott - de ők már nem kerülnek be a nemzetközi hírekbe, az üzemeltető általában csak a japán nyelvű jelentésben ír az esetekről, vagy elrejti őket másról is szóló angol nyelvű anyagokban.
Mindeközben a radioaktivitás szintje néhol csökken, legalábbis a japán hatóság újabb területet nyilvánítottak biztonságosnak, ahová visszaköltözhettek a lakosok. Naharát még 2011-ben ürítették ki, a visszaköltözés nem lesz gyors, több ezer korábbi lakásból ma csak száz lakható. Nem ez az első ilyen akció, van, ahol már 2014 óta lehet újra lakni.

Jött a víz, és bemosta a radioaktivitást
Hogy mekkora a gond, ahhoz elég megnézni egy egészen friss történetet. A radioaktív katasztrófát okozó földrengés és szökőár 2011 márciusában volt. Ehhez képest 2015. szeptember nyolcadikán jött az Etau nevű trópusi vihar, és új szivárgásokat okozott, megint radioaktív víz folyt az óceánba a megsérült atomerőműből. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Etau soha nem látott esőzéseket szabadított rá Japánra, az árvizek ellen rengetegen a házaik tetejére menekültek, több tízezer embert kitelepítettek. A fukusimai erőművet üzemeltető TEPCO (Tokyo Electric Power Co.) pár nappal a vihar előtt Facebook-oldalán hirdette is, mennyire készülnek a tájfunra.
Arról már nem posztoltak, hogy a tájfun megint jó nagy adag radioaktívitást mosott az óceánba. Legalább 82, radioaktív szennyeződéssel teli zsákot sodort el az áradás. Ezekben a zsákokban olyan eszközök voltak, amiket a megrongálódott erőmű környékéről szedtek össze, ezeket egy környékbeli városban tárolták. A minisztérium szerint a zsákok nagy részét sérülés nélkül sikerült visszaszerezni, de azért az eset jól mutatja, mennyire nincs végleges megoldás. Az üzemeltető sietett megnyugtatni mindenkit, hogy az áradás a reaktort nem érte el. Azt viszont elismerték, hogy pár nappal korábban megint radioaktív víz szivárgott ki.

Miért szivárog még mindig?
A katasztrófa óta a japánok a reaktor körül tartályokba gyűjtik a szivárgó radioaktív vizet, lassan végeláthatatlan területen sorakoznak a hatalmas hordók. Nem lehet mindent beépíteni, örökké nem gyűjthetik így a veszélyes folyadékokat, próbálkoznak is mindennel. Nem sok sikerrel. A kormány márciusi audita szerint eddig több millió dollár ment a kukába, a különböző mentőakcióknak nem sok érdemi haszna volt.

A víztisztítás alig ért valamit
A Tepco mindenféle váratlan dolgot megpróbált. A legnagyobb bukás a 270 millió dolláros víztisztító rendszer, amit a francia nukleáris cég, az Areva szállított le a japánoknak. Arra tervezték, hogy eltávolítsa a radioaktív céziumot a három sérült reaktorból, de a gépet sosem helyezték teljesen üzembe. Összesen három hónapig működött, ezalatt 77 ezer tonna folyadékot dolgozott fel, ami elhanyagolható része annak a háromszázezer tonnányi szivárgásnak, amit napi átlagban észleltek.

A fagyasztás bebukott
A másik nagy projekt arról szólt, hogy hűtőfolyadékkal töltött csövekkel megfagyasztják a talajt az erőmű körül, ezzel akadályozzák meg a további szivárgást. A jégfal azonban szintén drágának és hatástalannak bizonyult. A technológiát még sosem próbálták ki ekkora méretben, így hiába tervezték évekig és építették hónapokig, még egy kis részen sem sikerült elérni a megfelelő hatást.
23 csőből álló rendszer, tíz tonna jég és egy tonna szárazjég sem segített: nem sikerült a talajt 15 Celsius-fok alá hűteni, miközben a megfelelő hatáshoz 10 fok kellett volna. 400 tonna jég, 840 ezer dolláros már biztos veszteség, 300 milliós költségkeret után 2014 augusztusában a Tepco elismerte, hogy a projekt nem működött.

A gumi sem jött be
Hatalmas hiba volt 134 millió dollárt költeni azokra a gumival bélelt tartályokra is, amelyek gyorsan elkezdtek ereszteni, bele a környező talajba és az óceánba. 18 millió ment a levesbe azokkal a föld alatti medencékkel is, amelyek pár hét alatt megbuktak.
150 millió ment el arra a desztillálóra, amelynek az lett volna a feladata, hogy megtisztítsa a túlmelegedő reaktormagok körüli tengervizet. Az eredeti hűtőrendszerek mind tönkrementek a 2011-es katasztrófában, ez vezetett a reaktorok leolvadásához is. Az újonnan hozott tisztítókból az egyik csak egy hétig működött, de a többi is csak hat hétig húzta.

Közben visszakapcsolják az atomerőműveket
A mostani számítások szerint a terület biztonságossá tétele a legoptimistább forgatókönyvek szerint is 30-40 évig tart még, és akkor is marad még majd miért aggódni. Egyetlen komolyan vehető modell sem számol azzal, hogy a projekt teljesíthető a mostani, 1,6 milliárd dolláros költségvetésével, mivel csak a radioaktív szemét elszállítása és tárolása ennek a három-négyszeresébe kerülhet.
Mindeközben Japán visszakapcsolja Sendai város első számú atomreaktorát, két évvel azután, hogy lekapcsolták. A reaktort bekapcsolják az áramellátásba, engedélyt adott rá Nukleáris Szabályozó Hatóság. Az első számú reaktor október közepétől üzemelhet (üzemeltetője nem a Tepco, hanem a Kyushu Electric Power Co.)
A 2011. március 11-i katasztrófa után az összes reaktort lekapcsolták. Az áramkimaradások miatt azonban ideiglenesen visszakapcsoltak két erőművet is, de ezeket 2013 szeptemberében újra leállították. A Tepco viszont továbbra is nyereséges.
(Laza Bálint, index.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés