A hat leggyakoribb tévhit a menekültekkel kapcsolatban
Ha nem ismerjük a környezetünket, ha nem is vagyunk kíváncsiak arra, mi, miért történik a világban, akkor összeesküvés-elméleteket gyártunk, hogy leplezzük a tudatlanságunkat, vagy egyszerűen gyűlölködünk, mert így elhárítunk magunktól mindent, ami érthetetlen számunkra. A magyarok sokfélék, mint minden nép a világon, így igazságtalan lenne sommás véleményt mondani arról, hogyan viszonyulunk a menekültügyhöz, de az jól látszik a közösségi oldalak kommentjeiből, hogy a többség szinte semmit sem tud azokról, akik a déli határainkon keresztül Magyarországra érkeznek. Íme, a legalapvetőbb tévedések listája:
1. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok az emberek, akik megjelentek a magyar menekülttáborokban a sötét középkorból érkeztek hozzánk, fogalmuk sincs, hol járnak, milyen a kultúránk, mi a különbség Németország és Magyarország között. Akár Pakisztánból indult útnak valaki, akár Irakból, Szíriából vagy Szomáliából érkezett, pontosan tudják, hogy melyik országban járnak, mire számíthatnak, ugyanis messziről jöttek, de nem a 16. századból. Van telefonjuk, interneten tartják a kapcsolatot a barátaikkal, rokonaikkal, akiknek egy része már nyugaton él, másik részük otthon maradt. Sok esetben sokkal többet tudnak aktuális világpolitikai kérdésekről, mint mi, mert nekik sokszor az életük múlik azon, hogy merre veszik az irányt. Az információs társadalom nem csupán a fejlett nyugati országokra jellemző, hanem a harmadik világra is, így semmi értelme egymilliárdos plakátkampányt indítani ezekben az országokban, az ott élők pontosan tudják, hogy Magyarország kormánya ellenséges velük szemben, és ezért eszük ágában sincs itt maradni. De nem csak a kormány képes lebecsülni a tudásukat, a kultúrájukat, hiszen sokan vallási fanatikusoknak képzelik őket, holott éppen az iszlám fundamentalizmus elől menekülnek a legtöbben.
2. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az embercsempészekre, mint a menekültek szövetségeseire, segítőire, holott számukra a szükséges rossz üzletelni ezekkel a nyerészkedő, lelketlen emberekkel. Ha van kitől félnie a migránsnak, az elsősorban az embercsempész, utána azok a szélsőséges nacionalista, rasszista csoportok, melyek az életüket és vagyonukat fenyegetik a tranzit országokban, csak utánuk jönnek azok a hatóságok, melyek sokszor lekezelően, sőt megalázóan bánnak velük. Menekültnek legrosszabb lenni a világban, hiszen ezer veszély fenyegeti azokat az embereket, akik elvesztették gyökereiket, szeretteiket, idegen kultúrában kell feltalálniuk magukat, ellenségek, nyerészkedők tucatjai lesnek rájuk azokban az országokban, melyeken keresztül vezet az útjuk a remélt ígéret földje felé.
3. Sokan gondolnak úgy a migránsokra, mint nincstelen, képzetlen, sőt műveletlen emberáradatra, pedig ennek általában az ellenkezője igaz. A migránsokat segítő szegedi önkéntesek találkoztak például egy férfival, aki egy nehéz bőröndöt cipelt. Megkérdezték tőle, hogy mitől olyan súlyos a csomagja, mire elárulta, hogy otthon filozófiát tanított, és a legfontosabb könyveit cipeli magával. De vannak a menekültek között orvosok, mérnökök, tanárok, egyetemisták is, akik a praxisukat, a karrierjüket, a megélhetésüket hagyták maguk mögött, néhány hete még összkomfortos lakásban hajtották álomra a fejüket, volt fizetésük, szerető családjuk, tervezték a jövőt, de a háború minden álmukat porig rombolta. Azok, akik a Közel-Keletről érkeznek nem sivatagi népek, nem tevéken közlekedtek, nem cipőpucolásból életek, nem imádkozással töltötték az egész napjukat, és a gyerekeik világi iskolába jártak, amíg volt oktatás az országukban. Sokan beszélnek közülük idegen nyelveken, főleg angolul, de a francia és német nyelvtudás sem ritka. Érthetetlen, hogy a magyar állam miért nem próbál a szükségből erényt kovácsolni, hiszen az orvosok, mérnökök, sőt az egyszerű szakmunkások is jól jönnének néhány hazai ágazatnak.
4. Elterjedt az a tévhit, hogy pénzt adnak azoknak, akik Európa felé veszik az irányt, és elhagyják a hazájukat. Egy polgárháború sebeitől vérző országban ez alig hihető, hiszen például az Iszlám Állam egyszerűen elüldözi azokat a népcsoportokat, melyeket ellenségnek vél. A menekültek egy részének valóban viszonylag sok pénze van, de ez nyilván a magánvagyonuk, és arra szolgál, hogy megvásárolják a szabadságukat az embercsempészek szolgáltatásain és a korrupt hivatalnokok segítségén keresztül. A menekültek között vannak szegények, középosztályba sorolhatók és gazdagok is, ami nyilván sok konfliktus forrása. A problémát csak súlyosbítja, hogy különböző népcsoportok verődnek össze az út során, és kerülnek egymás mellé a zsúfolt gyűjtőtáborokban, ahol a fáradt, frusztrált emberek kevésbé toleránsak egymással. Csoda, hogy nem tört ki több konfliktus a táborokban különböző viták, anyagi érdekek, sőt lopások miatt. A szegedi önkéntesek úgy látják, hogy akikkel emberségesen bánnak a táborokban, sokkal kezelhetőbbek, akikkel viszont keménykednek a hatóságok, agresszívebbekké válnak. Volt olyan kurd fiatalember, aki fizetni akart az ingyen kávéért, de volt olyan afrikai csoport is, amelyik olyan éhes volt, hogy dulakodtak az ingyen szendvicsért.
5. Szintén tévhit, hogy csak a segélyért jönnek Európába, dolgozni nem akarnak, és azt hiszik, hogy minden gond nélkül megkapják a menekültstátuszt. Mindenki dolgozni szeretne, lehetőleg a szakmájában, de ha nem ott, az sem gond. Tudják, hogy a nagy, erős gazdasággal rendelkező országok sokkal nyitottabbak, mint az olyan kicsi, gazdaságilag labilis országok, mint hazánk. Tudják, hogy ha el is jutnak Németországba, Franciaországba vagy Angliába ott újabb procedúra vár rájuk, és még évekig kísérteni fog a lehetősége annak, hogy visszaküldik őket abba az országba, ahonnan elmenekültek.
6. És a legkomolyabb tévhitet hagytuk a legvégére. A kormány úgy kommunikálja a menekültügyet, mintha ránk legalább olyan komoly migrációs nyomás nehezedne, mint Törökországra, Libanonra, Görögországra vagy Olaszországra. Ez messze nem igaz. Továbbra is egy tranzit ország vagyunk, tehát a menekültek 90 százaléka 2-3 napot tartózkodik nálunk, és a maradék 10 százalék döntő hányada sem szeretne nálunk letelepedni, így a probléma ideiglenes, akár a kerítés, amit teljesen feleslegesen kezdtünk építeni. Mit szóljon viszont Törökország, ahol több millió szíriai él már évek óta menekülttáborokban? Ők ráadásul nem tagjai az Európai Uniónak, így nem kapnak pénzügyi segítséget a probléma kezelésére. Vagy mit szóljon a 4 milliós Libanon, ahol a szír polgárháború miatt másfél millió menekült zsúfolódott össze? A háborús zónákból menekülők döntő többsége igyekszik egy szomszédos államban kivárni a konfliktus végét, és visszatérni szülőföldjére, ezért hazug és képmutató dolog modernkori népvándorlásról beszélni a magyar kormány részéről. Ahogy egy dakota közmondás fogalmaz: „Ha a prérin feltűnik két apacs harcos, az még nem azt jelenti, hogy az apacsok el akarnak üldözni az otthonodból.”
(Trombitás Alfréd, blog.hu/szeka)
