Számítógépes mahinációk az emberi DNS-ben
A DNS csupán a testünk tulajdonságait írja le, ami az embereiség jövője szempontjából édeskevés. Az elmúlt évezredek kulturális és technológiai vívmányai papíron és merevlemezeken tároljuk, és ezek egy idő elteltével az enyészet martalékává válnak. Mi lenne akkor, ha ezeket az információkat is el tudnánk tárolni a DNS-ben? Ez már nem kérdés, svájci kutatóknak ugyanis éppen ezt sikerült megoldani. Bődületes adatmennyiséget tudnak elraktározni a molekulában, akár egymillió évre is.
A Lausanne Műszaki Egyetem munkatársai üvegbe zártak egy DNS-t, és kifejlesztettek egy matematikai algoritmust, hogy dekódolni tudjuk a molekulába írt információt. A DNS adattároló mechanizmusa nagyon hasonlít a számítógépekére. A merevlemezekre egyeseket és nullákat írunk, a DNS azonban négyféle kémiai építőkockából áll, az A, C, T és G nukleotidokból.
A svájci kutatók gépekkel szintetizáltak DNS-molekulákat, és egy héten át 71°C-ra hevítették őket, ami nagyjából 2000 évnyi tárolásnak felel meg 50°C-on.
Egy kisebb pénzérményi DNS-ben körülbelül 300 000 terabájt adatot tudnak eltárolni. Ezzel szemben egy nomál merevlemezre néhány terabájt fér el, és örülhetünk, ha az adataink ötven évig épségben maradnak.
Egyetlen probléma van az új adattároló módszerrel, mégpedig az, hogy még jó ideig nem tudunk DNS-írót venni a számítógépünkhöz, mert elképesztően drága lenne. Arról nem beszélve, hogy az adatok kiolvasása sem túl felhasználóbarát. Az egész adathalmazt egyszerre kell kezelni, nem tudunk rámutatni egy adatszakaszra, és csak azt kiolvasni.
Ha ezeket is megoldják a svájci tudósok, soha többé nem lesz gond az információ tárolásával és megosztásával. A Netflix és a Spotify is lehúzhatná a rolót, hiszen minden létező zene és film elférne egy körömnyi adattárolón
(Tóth Balázs, index.hu)
