Hűség és irgalmasság: a családszinódus és az irgalmasság szentéve
A L’Osservatore Romano július 20-i számába jelent meg Luis Martinez Sistach bíboros, Barcelona érseke írása a családszinódus és az irgalmasság szentéve kapcsolatáról, Ferenc pápa szándékáról, aki a két szinódusi ülés között meghirdette a jubileumi évet. A Vatikáni Rádió összefoglalóját olvashatják.
A spanyol bíboros részt vett a rendkívüli családszinódus tavalyi októberi összejövetelén, és a munkadokumentum (Instrumentum laboris) tanulmányozásával készül az október 4. és 25. között sorra kerülő rendes összejövetelre.
Cikke bevezetésében megjegyzi: az őszi rendes családszinódus elé nagy várakozással tekint az egész egyház. Már a tavalyi rendkívüli összejövetel, amely sportnyelven szólva amolyan „bemelegítés” volt, nagy érdeklődést váltott ki. Az októberi rendes szinódus feladata lesz, hogy összesítse és továbbelemezze az eddigi munkák gyümölcseit. Egyfajta összegezés volt már a Relatio synodi is, amelyet beépítettek az újabb Instrumentum laborisba, és Ferenc pápa kívánságára mindkettőt közzétették.
A bíboros cikkíró emlékeztet arra, hogy mindkét dokumentumot széles körű közvélemény-kutatás előzte meg a világegyházban. Az újabb munkadokumentum olvasása megerősítette a főpásztort abban a tudatban, hogy az egyház hirdetni akarja a mai világnak a „család evangéliumát”, vagyis azokat az értékeket, amelyeket a család keresztény szemlélete előterjeszt a mai embereknek és a társadalomnak. Ebben a távlatban az őszi rendes szinódus hangsúlyozza ezeknek az alapvető értékeknek, amelyeket erősen aláás a jelenlegi kultúra, maradandó érvényét és örök termékenységét.
Luis Martinez Sistach érsek ezután arról a nemzetközi kongresszusról ír, melyet a nagyvárosok lakosságának lelkipásztori gondozásáról tartottak nemrég Barcelonában, és amelyet Rómában fejeztek be a pápa jelenlétében. A nagyvárosokban az emberek életét az elszigeteltség, a magány, a kapcsolatteremtés hiánya, gyakran a félelem és az erőszak jellemzi. A kongresszuson megállapították, hogy a népesség általában bizalmatlan az intézményekkel szemben, kivéve kettőt: a családot és a vallást. A nagyvárosokban a család befogadást és társaságot ajánl fel a személynek: érezheti, hogy önmagáért szeretik, és nem csak azért, amit tesz, vagy amit birtokol. A családban a személy megélheti identitását (önazonosságát) a nehéz helyzetekben: gazdasági válság, munkanélküliség esetén támogatásra talál.
Az egyház számára a család a „hit első iskolája”, mert a gyermekek itt szerzik meg az első keresztény tapasztalatot a szülők és a testvérek tanúságtétele révén. A II. vatikáni zsinat a családot nagyon találóan „ecclesia domestica”-nak, „családegyháznak”, „házi egyháznak” nevezte, mert „a személy és a társadalom java szoros kapcsolatban van a házastársi és családi közösség boldog állapotával” (Gaudium et spes, 47).
A szinódus feladata lesz, hogy hirdesse a „család evangéliumát”, de ehhez a hívőknek, családoknak is segítséget kell nyújtaniuk: a szinódus előtt és alatt imáikkal kell kísérniük a munkálatokat – figyelmeztet írásában Luis Martinez Sistach. – Ferenc pápa több nyelvre lefordított imája a családokért segítséget nyújthat.
Ezt követően a bíboros az irgalmasság szentévére tér át, melyet Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű bullájával hirdetett meg. A szentév december 8-án, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, a II. vatikáni zsinat bezárásának 50. évfordulóján kezdődik, tehát nem sokkal az októberi rendes szinódus bezárása után. Mottója Jézus evangéliumi szavaira utalva: „Irgalmasok, mint az Atya.” A szinódusnak két értéket kell összekapcsolnia: a hűséget és az irgalmasságot. Az egyháznak anyai módon gondoskodnia kell a sebzett (sérült) családokról, a különvált, elvált, az elvált és újraházasodott emberekről. Láttuk, hogy a rendkívüli szinóduson is a figyelem középpontjába került ez a probléma. Sürgető a szükség, hogy – hűségesen az örök keresztény értékekhez – megfelelő szavakat és intézkedéseket találjanak, amelyek fontosak az érintettek számára is, akik nincsenek kiközösítve, kizárva az egyházból és gondoskodásából. Nem szabad azt érezniük, mintha így lenne.
Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű bullájában írta: „Az egyház első igazsága Krisztus szeretete. Az egyház ennek a [krisztusi] szeretetnek, amely a megbocsátásig és az önátadásig megy el, a szolgálója és közvetítője az emberek felé.” (12)
Barcelona bíboros érseke a bulla idézése után írása végén megállapítja: miután áttanulmányozta a munkadokumentumot és hallgatta Ferenc pápa szerdai katekéziseit a családról, az a benyomása és a reménye is, hogy a családszinódus és az irgalmasság éve összhangban lesznek. Abban a szellemben folynak le, amit az egyház és a mai világ kapcsolatával foglalkozó Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúció elején olvasunk: „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA
Magyar Kurír
