Mit is mondott pontosan Ferenc pápa a válásról?
Máris bejárta a világsajtót a hír, miszerint Ferenc pápa helyesli a válást - mi sem áll ettől távolabb! - és máris kapom a leveleket, lám, mégis antikrisztus a pápa, mert ilyeneket mond. De mit is mondott pontosan a pápa? Itt a teljes beszéd:
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A legutóbbi katekézisek alkalmával az emberi létállapot törékenységeit, a szegénységet, betegséget, halált átélő családról beszéltünk. Ma viszont azokra a sebekre irányítjuk figyelmünket, amelyek a családi együttélés keretén belül keletkeznek, amikor tudniillik a családon belül okozunk sérülést egymásnak. Ez a legrosszabb dolog!
Jól tudjuk, nincs olyan család, amelynek életében ne fordulna elő, hogy a családtagok magatartása a legdrágább és legintimebb érzelmeket sérti meg. Vannak szavak, tettek (és mulasztások!), amelyek ahelyett, hogy kifejeznék a szeretetet, megvonják azt a másiktól, vagy, ami még rosszabb, meg is ölik a szeretetet. Ha ezeket a még begyógyítható sebeket elhanyagoljuk, súlyosbodnak: erőszakosságba, ellenségeskedésbe, megvetésbe torkollnak. Olyan mély szakadás jöhet létre, amely teljesen eltávolítja a férjet a feleségtől, és arra készteti őket, hogy máshol keressenek megértést, támaszt és vigaszt. Ám gyakran ezek az ún. „támaszok” nem gondolnak a család javára!
A házastársi szeretetet kihűlése neheztelést visz a kapcsolatokba, melyeknek felbomlása a gyerekekre „szakad”.
Itt vannak tehát a gyerekek. Szeretnék elidőzni egy kicsit ezen a ponton. A látszólag oly fejlett érzékenységünk és minden kifinomult pszichoanalízisünk ellenére, kérdezem, nem váltunk-e teljesen érzéketlenné a gyermeki lélek sebei iránt? Minél inkább igyekszünk ajándékokkal és édességgel kárpótolni, annál inkább elvész a lélek – legfájdalmasabb és legmélyebb – sebeinek értelme. Sok szó esik viselkedészavarokról, lelki egészségről, a gyermek jólétéről, a szülők és gyermekeik szorongásáról… De vajon tudjuk-e még, mit jelent a lélek sérülése? Érezzük-e a mázsányi súlyt, amely összezúzza a gyermek lelkét azokban a családokban, ahol rosszul bánnak egymással és ártanak egymásnak, s ez végül a házastársi hűség megszegéséhez vezet? Döntéseink – például elhibázott döntéseink – meghozatalakor mekkora súllyal esik latba, hogy azok milyen hatással lesznek gyermekeink lelkére? Amikor a felnőttek elveszítik a fejüket, amikor mindegyik csak magára gondol, amikor az anya és az apa bántják egymást, lelkileg a gyermek nagyon szenved és elkeseredik. Olyan sebeket szerez, amelyek egész életére kihatnak.
A családban minden szorosan összefügg: amikor a család lelke megsérül valamelyik ponton, a sérülés mindenkire átterjed. És amikor a férfi és a nő, akik azt vállalták, hogy „egy test” lesznek és egy családot alkotnak, megrögzötten csak saját szabadság- és sikerigényeikre gondolnak, akkor ez a torzulás mélyen megsebzi gyermekeik szívét és életét. A gyerekek sokszor elrejtőznek, hogy egyedül sírjanak… Fontos, hogy jól megértsük ezt! A férj és a feleség egy test. Gyermekeik pedig test a testükből. Ha csak arra gondolunk, milyen szigorúan figyelmezteti Jézus a felnőtteket, hogy ne botránkoztassák meg a kicsinyeket – hallottuk az evangéliumi szakaszt (vö. Mt 18,6) –, jobban megérthetjük arról a súlyos felelősségről mondott szavát is, hogy őriznünk kell a házastársi köteléket, mely kezdetet ad az emberi családnak (vö. Mt 19,6–9). Onnantól kezdve, hogy a férfi és a nő egy testté lettek, az apa és anya közötti minden seb és elhagyás húsbavágóan kihat gyermekeik életére.
Igaz, hogy vannak esetek, amikor a válás elkerülhetetlen. Megeshet, hogy erkölcsileg egyenesen szükségessé válik, amikor arról van szó, hogy a gyengébb házasfelet vagy a kisgyermekeket meg kell védeni az erőfölény, az erőszak, a megalázás, a kihasználás, az eltaszítás és a közöny súlyos sérüléseitől.
Hála Istennek, sokan vannak, akik hitük és gyermekeik iránti szeretetük erejével tanúságot tesznek hűségükről egy olyan kötelék mellett, amelyben egykor hittek, bármennyire lehetetlennek tűnik is annak felélesztése. Nem minden elvált érzi azonban ezt a hivatást. Nem mindnyájan ismerik fel az egyedüllétben az Úr hozzájuk intézett felhívását. Vannak körülöttünk nem rendezett kapcsolatban élő, ún. „irreguláris” családok – én nem szeretem ezt a kifejezést –, amelyek kapcsán sok kérdést felteszünk magunknak: Hogyan segítsük őket? Hogyan álljunk melléjük? Hogyan tudjuk kísérni őket, hogy a gyerekek ne váljanak az apa vagy az anya túszaivá?
Kérjünk az Úrtól nagy hitet, hogy Isten szemével lássuk a valóságot, és nagy szeretetet, hogy az ő irgalmas szívével közelítsünk az emberekhez.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóközpont
Fotó: Vatikáni Rádió, L'Osservatore Romano
Magyar Kurír
Hozzászólások
Különben meg a római katolikus egyház régóta elválasztja egyházilag is a házaspárokat, csak épp semmisségi eljárásnak hívja - jó pénzért, ami ellen Ferenc pápa felemelte a szavát -, így aztán a húsz éves, többgyerekes családoknál kimondják, hogy a házasság nem is köttetett meg. Ezt a képmutatást szabad, de nyíltan felvállalni, hogy van, amikor menekíteni kell - azt nem?
Különbn meg a házasság szent, én házasság-párti vagyok és eszem ágában sincs elválni vagy válást tanácsolni bárkinek - csak épp azt szeretném, ha az Egyháznak nem csak az esze, hanem a szíve is krisztusi lenne! Imával és szeretettel: Gyula
Álszent, felelőtlen és irtózatosan veszélyes az ilyen kapcsolatokban élő áldozatoknak azt tanácsolni, hogy csak tűrjenek keresztényi türelemmel: ezeknek az embereknek segítségre van szükségük, hogy kimentsék őket a bántalmazójuk karmaiból.
Más kérdés, hogy itt a bántalmazónak is megtérésre, megbánásra, gyógyulásra van szüksége, de ebben sokkal inkább segítheti őket az, ha gátat, határt szabnak nekik, mint ha az áldozatuk újra és újra kiszolgáltatja magát nekik. Akármilyen szent is a házasság.
A Jézus Társasága rendes kiadványa a Szív újság, havonként megjelenő magazin szerű újság első kérdésben foglalkozik az ehhez közeli problémával.
Segítene, ha elolvasnák.
A zsidók megvetik a parázna asszonyt, de olvassuk az erős kivételt:
1 Akkor Józsué, Nún fia, titkon két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, és ott lefeküdtek.
2 De Jerikó királyát figyelmeztették : Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek az országban.
3 Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot.
4 Az asszony azonban fogta, és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók.
5 Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket!
6 Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn.
7 A városbeli férfiak pedig üldözőbe vették őket a Jordán gázlói felé vivő úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták.
8 Még le sem feküdtek a kémek, amikor fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre
9 és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik
10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok
11 Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn a mennyben és lenn a földön
12 Most azért esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy amint én szeretettel bántam veletek, ti is szeretettel bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak
13 hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és nőtestvéreimet és mindenüket, és megmentitek életünket a haláltól
14 A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor majd az ÚR nekünk adja ezt a földet, szeretettel és igazságosan bánunk veled.
Megtalálható: Józsué könyve 2. fejezet
A szentségi házasságot kötöttek igenje végleges, felelősségük hatalmas. A házasság és a család innét kezdve Szent (!), nem humanitárius jó cselekedet és főleg nem érzelmi és pszichológiai kérdés. Az irgalomra hivatkozva nem szabad a bűnt legalizálni! Ha a házastársak nem Krisztusban szeretik egymást, akkor utat nyitnak a gonosznak, aki gyilkos kezdettől fogva és tönkre akarja tenni a családokat. Elő kellene venni a jó öreg házi áldásokat és alaposan elgondolkodni rajta!
"Hol hit, ott szeretet,
Holt szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten,
Hol Isten, ott szükség nincsen."
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.