Békeszerző szalézi érsek Indiában – Isten gyors reagálású egysége
Thomas Menamparampil szalézi érsek már több mint huszonöt éve működik közre béketeremtőként, fáradhatatlanul dolgozik a megbékélés és a stabilitás érdekében Északkelet-Indiában, amelyet állandó területi konfliktusok és etnikai összecsapások jellemeznek. A Szaléziak.hu híre.
„Északkelet-India területén a helyzet meglehetősen rendezetlen. Számos lázadó csoport harcol a hadsereg ellen politikai autonómiát és pénzügyi stabilitást követelve. Az egyetlen hatalom, amelyet minden oldal tiszteletben tart, a keresztény egyház. Válsághelyzetekben Thomas Menamparampil érsek egy felekezetközi békecsapatot és a lázadókat egy tárgyalóasztalhoz ülteti” – így kezdődik Michael Gleich Isten gyors reagálású egysége című cikke, amelyet Anupam Nath a Békeszerzők szerte a világon és a Peace Counts projekt számára készült fotóival illusztrált.
Thomas Menamparampil szalézi érsek már több mint huszonöt éve működik közre béketeremtőként; fáradhatatlanul dolgozik a megbékélés, a harmónia és a stabilitás érdekében a térségben, amelyet állandó területi konfliktusok és etnikai összecsapások jellemeznek.
„Mindannyian tökéletlenek vagyunk – mondja az érsek. – Mielőtt másban hibát találnánk, jó, ha megvizsgáljuk önmagunkat, és meglátjuk, hogy mi is ugyanúgy vétkesek vagyunk. Lehet, hogy bűnös vagyok a düh vagy ésszerűtlenség miatt, de ugyanezeket a hibákat megtalálom másokban. Meg kell kérdeznem magamtól, hogy nincs-e valami Szaddám Huszeinből bennem is, mielőtt sietnék elítélni őt. Hol kell akkor elkezdenem? Saját magamnál!”
„Az a stratégiánk, hogy az első szakaszban a düh csökkentésére koncentrálunk – mondja az érsek. – Meghallgatunk, meghallgatunk és meghallgatunk. Nem ítélkezünk. Nem prédikálunk, ha fellángol a harag; éppen ellenkezőleg, érdeklődést mutatunk az iránt, ami inspirálja és motiválja, az igazságtalanság iránt, amelytől szenvednek; együttérzést tanúsítunk a tényleges sérelmek miatt. Legfőképpen pedig igyekszünk »belépni« az emberek fájdalmába, a belső kínjaikba, a veszteség érzésébe, amikor elvesztik szeretteiket, házukat, vagyonukat.”
„Nem mondom, hogy a hallgatás valami rendkívül látványos dolog. Azt várom el a békecsapat vezetőjétől, hogy aktívabb legyen: rendelkezzen kiváló érvelési, vitatkozási, tárgyalási készséggel; más szavakkal, legyen az akció embere. És most azt hallom, hogy a legerősebb eszköz az együttérző jelenlét” – fogalmazza meg Michael Gleich érzéseit. „A jelenlétünknek kell hogy legyen üzenete – hangoztatja az érsek. – Meg kell őrizni a nyugalmat akkor is, ha a viták során egy ember felugrik, és azt kiabálja: »Minden egyes emberért, akit megöltek, én tízet lövök le!«”
Az érsek így folytatja: „A legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy csak egy kérdést teszünk fel: Vajon ez a módja a problémák kezelésének, az erőszak útja segít? Segíteni fog a te ügyednek?” (...) „Vajon ez az erőszakos módszer segít neked, segít az ügyednek, vagy segít a közösséged jövőjének, vagy a tetted által elveszted a tekintélyedet a nyilvánosság előtt, elveszted az arcodat és a szimpátiát a társadalom részéről?”
Michael Gleich és a fotóriporter, Anupam Nath személyesen találkoztak az érsekkel 2014 októbere és novembere folyamán. Köszönettel tartoznak a Berghof Alapítványnak is, amely lehetővé tette, hogy támogassák és dokumentálják a munkájukat. A teljes cikk elérhető a Peace Counts honlapján.
Thomas Menamparampil szalézi érsek jelenleg az indiai Jowai apostoli adminisztrátora, akit Ferenc pápa 2014-ben nevezett ki erre a posztra, miután tizenegy évig Dibrugarth püspökeként, majd húsz évig Guwahati érsekeként szolgált, és 2012-ben nyugdíjba vonult. Munkáját egyformán elismerik az állami és az egyházi vezetők, személye ismert és megbecsült egész Indiában és Ázsia-szerte.
Fotó: Szaléziak.hu, Anupam Nath
Magyar Kurír
