Ez is Magyarország - egy családi bűnszervezetről
Salgótarjánból éveken keresztül vitték prostituáltnak a lányokat Hollandiába. A családi bűnszervezet annak ellenére működött zavartalanul, hogy a korábban már lecsukták őket ugyanezért. Ismerje meg a családot, akiket helyben senki sem mert bántani, illetve a főstrici családfőt, aki együtt lakott a gyerekeivel, unokáival, dédunokáival, szeretőivel, az általa futtatott prostituáltakkal és azok szüleivel.
Soha nem látott rendőrségi akció rázta meg egy hete Salgótarjánt. A város három különböző pontján összesen kétszáz rendőr csapott le arra a bűnbandára, amelyik lányokat vitt Hollandiába, ahol prostitúcióra kényszerítették őket, a pénzüket elvették, az iparűzési adót pedig nem fizették be.
Az eset különösen azért érdekes, mert négy éven keresztül ment úgy az üzlet, hogy a hazai hatóságok felfigyeltek volna a salgótarjáni minimaffiára. Úgy tudjuk, a hétfői akció is a holland hatóságok nyomozásának eredménye, az ügyet pedig a továbbiakban is a hollandok kezelik elsősorban. A hazai oldal tétlenség azért nagyon furcsa, mert a most elkapott bűnözőket öt évvel ezelőtt már lecsukták, lányok futtatásáért. A városban pedig mindenki tudta, hogy mivel foglalkoznak: embercsempészet, kábítószercsempészet, prostitúció, uzsorázás. Ennek ellenére a bűnszervezet zavartalanul működött Salgótarjánban, a leágazásai pedig továbbra is virágoznka.
A család
A bűnszervezet feje az 52 éves B. Gyula volt. Vele dolgozott a 37 éves fia, akit mindenki Misinek hívott, de senki sem tudta, hogy mi az igazi neve. Az biztos, hogy nem Mihály. Velük dolgozott még a 29 éves unokatestvérük, valamint Misi fia, akit nem vettek őrizetbe, mert kiskorú. Neki is van már két fia. Gyula így kétszeres dédapaként kerülhet ismét börtönbe. Az első elfogása alkalmával egyébként a tavaly elhunyt sztárügyvéd, Bárándy György látta el a védelmüket. "16 millióért eladták a Mercedesüket, abból fizették ki. Meg is lett az eredménye, csak pár hónapot voltak rács mögött. Most pedig Bárándy fia védi őket", mondta nekünk a család egyik ismerőse.
Mikor arról kérdeztük az embereket, milyennek ismerte B.-éket, kivétel nélkül az volt a válasz, hogy oláh cigányok. Magukat zömében muzsikus cigányként definiáló emberekkel beszéltünk, szinte senki sem vállalta a nevét vagy az arcát, mert félnek B.-ék rokonságának a haragjától.
Mi nem foglalkozunk oláh cigányokkal, ők sem foglalkoznak velük. Valamiért így alakult ki. Sokat gondolkodtam már azon, miért van ez a különbség, hiszen a cigány, az cigány, nem? Talán arról van szó, hogy az oláh cigányok nagyon összetartóak. Ha bántják őket, harmincan is rámennek két emberre, nem érdekli őket semmi - foglalta össze a témával kapcsolatos gondolatait egy férfi a Jónás-lakótelepen, ahova még később vissza fogunk térni.
Perzsaszőnyeg a BMW-n
B.-ék a Kemerovó lakótelepen laknak egy kívülről nem különösebben kirívó házban. Igaz, a rendőrség felvételei megmutatták, nem kellett a szomszédba menniük egy csipetnyi pompáért. A család férfi tagjain kívül nagyon sok nő lakott velük. Mikor meglátogattuk őket, a legkisebb fiú mögött négy nő jött ki az épületből. Egyikük rögtön nekünk akart adni három aranycsészét, de nem kértük. Később kiderült, ő a Gyula "alkalmazásában" lévő egyik lány anyja. Aki szintén velük lakik, mert a családfő mindenkiről gondoskodik.
A nők családban betöltött szerepéről sokat elárul, hogy néhány percnyi feszült szóváltás után a legkisebb fiú csendben elmormolta, hogy "gyerünk befelé", mire minden nő szó nélkül, a mondat közepén megfordult, és követte az utasítást.
Gyula állítólag sokat törődött a lányok lelkével. Szülinapi zsúrokat tartott nekik, ahol vastag aranyékszerek kaptak ajándékba. Kevés főnök csinál ilyesmit a beosztottjaival. De Gyula több volt egyszerű főnöknél. Két lánynak házakat vett Zagyvarónán, hogy "majd oda tudjanak visszahúzódni, ha arról lesz szó". Zagyvarónán üresen állnak azok a házak, benőtte a kerteket a gaz. Gyulának van egy harmadik háza is a faluban. Ott lakik az egyik szeretője, akitől gyereke is született, de őt már nem vette a nevére.
Egyik régi szomszédjuk szerint B.-ék átlagosnak tűnő életet éltek. Az persze mindenkinek feltűnt, hogy mennyire érinthetetlenek a városban: A lábtörlőt nem merem kitenni a kerítésre, mert reggelre lelopnák. Ők meg simán ráterítették a perzsaszőnyeget az udvarban álló BMW-re, ott volt két hétig, senki sem nyúlt hozzá. Egy másik ismerője szerint Gyula valóságos aranyember volt. "Nem ivott, nem kábítószerezett, nem dohányzott. Szerencsétlenségére nem sokkal előbb szokott vissza a cigire, hogy elfogták".
A szóbeszéd szerint volt még egy tagja a bandának, akire nem figyeltek fel a hatóságok. Ő P. Gizi, aki a városi pletykák szerint Gyula kerítője volt a Jónás-lakótelepen. Ez Salgótarján leglepukkantabb része, alig van víz és áram, nem túlzás azt mondani, hogy ez a telep úgy ahogy van elrohad.
Ebben a teljesen kilátástalan nyomornegyedben üdítő jólétben él Gizi. Neki van egyedül autója, egy tökéletes állapotban lévő régebbi típusú Ford kabrió. Az utcán parkol, a tető nincs behúzva, de eszébe sem jut senkinek, hogy elvigye, kárt tegyen benne. Gizi központi figura, mindenki ismeri a környéken.
"Üzleti kapcsolatban álltam Gyulával. Na és? Amúgy meg mennyit fizettek az informáciért?", kezdődött a feszült hangulatú találkozás Gizivel, amin nem segített, hogy nem fizettünk. Így azt sem árulta el, pontosan milyen üzletet vittek Gyulával, de mikor mondtuk neki, hogy azt beszélik, ő castingolt a terepről lányokat, akiket elvittek Hollandiába, kissé kifakadt:
Honnan tudná bárki is, mi volt pontosan? Senki sem állt ott, ahol én álltam.
Ezt a mondatot nehéz máshogy érteni, mint hogy egykor Gizi is Gyula "beosztottja" volt. Persze, ebből még nem következik, hogy később ő hajtotta volna fel a lányokat a "gengsztereknek", ahogy a Jónástelepen beszéltek Gyuláékról. Az viszont kiderült, hogy Gizi éveken keresztül Gyulával élt, mint oly sok nő a környéken. Gizi és a környék több lakója is tagadta, hogy a lányokat onnan vitték volna Hollandiába.
A lányok csak arctalan mellékszereplők
Nagyon érdekelt volna, mit mond egy olyan nő, aki dolgozott már Gyulának. Ha találkoztunk is ilyennel, tagadta, így ehhez nem kerültünk közelebb. A telep egyik lakója annyit elejtett nekünk, hogy menjünk a Bombó bárba, ott minden a témával kapcsolatos kérdésünkre választ fogunk kapni. De kikötötte, nagyon vigyázzunk magunkra.
A Bombó mulató a belváros szinte közepén van egy irodaház első emeletén. Ott jártunkkor zárva volt a hely, ami egy darabig nem üzemelt, de hamarosan újra nyit. A környező boltosok szerint a Bombóba csak romák járnak. A Bombó egy családnév, a családfő épp Németországban ül kábítószercsempészetért. A Bombó-fiúk közül az egyik lányok futtatásával foglalkozik, többek szerint ez nyílt titok a városban. Azt is mondták, hogy Bombóék Gyuláékhoz hasonlóan szintén oláh cigányok, akik nagyon összetartóak, a két család pedig jó kapcsolatot ápol egymással.
Az egykori acélgyárnál közmunkásként füvet nyíró Radics János (alias hetes) szerint, egyébként nincs baj a környékkel, nyugodt és csendes minden. Majd hozzátette, egyszer menjünk be sötétedés után a városba, ahol a Bombó is van. Mint mondta sejtelmesen, akkor megtudjuk, hogy is működnek a dolgok Salgótarjánban.
(Fábián Tamás, index.hu)
