Nagy fordulat: boldoggá avatták Romero érseket, a szegényekért élő egyház vértanúját
Május 23-án, szombaton San Salvadorban Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa mintegy negyedmillió hívő jelenlétében avatta boldoggá Óscar Romero San Salvador-i vértanú érseket, akit 1980. március 24-én öltek meg a hit elleni gyűlöletből, szentmise közben.
Óscar Arnulfo Romero y Galdàmez érsek mától kezdve az egyház által tisztelt boldogok között foglal helyet. A helyi idő szerint délelőtt tíz órakor, magyar idő szerint este hat órakor kezdődött szertartásra mintegy negyedmillió hívő érkezett San Salvadorba. Boldog Óscar Romero emléknapja március 24-e, halálának napja lesz.
A szertartáson jelen volt számos latin-amerikai ország vezetője. A szentmisén öt bíboros és 1500 pap koncelebrált. Az egész ország ünnepelt.
A San Salvador-i érsekség 1400 helyet tartott fenn a legszegényebbeknek, Isten kiválasztottjainak, akiket Romero érsek is annyira szeretett, és aki könnyek között élték végig a szentmisét. „Ő volt az első, aki elmondta nekünk, hogy vannak jogaink, hiszen Isten gyermekei vagyunk” – nyilatkozta az egyikük a szertartás után.
A szertartáson felolvasták Ferenc pápa levelét, amelyet José Luis Escobar Alas San Salvador-i érseknek küldött Óscar Romero boldoggá avatása alkalmából. A Szentatya hangsúlyozta, hogy az Úr sohasem hagyja magára nehézségekkel küzdő népét, mindig kimutatja gondoskodását a rászorulók iránt. Ebben a szép közép-amerikai országban egy olyan püspököt adott egyházának, aki jó pásztora lett népének, szerette az Istent, szolgálta a népét. Védelmezte nyáját és hűséges maradt az evangéliumhoz, közösségben volt az egész egyházzal. Ferenc pápa levelében hálát adott Istennek, amiért megadta Romero érseknek a képességet, hogy lássa és hallja népe szenvedését.
A hit a béke és a szolidaritás megteremtőinek közösségét szüli – jelentette ki levelében a pápa és hozzátette, hogy ebben áll az egyház hivatása ma El Salvadorban és az egész világon: legyen gazdag az irgalomban, legyen a kiengesztelődés kovásza az egész világon. Romero érsek az élet tiszteletére és közmegegyezésre hív. Ehhez le kell mondani a kardról és a gyűlöletről, és a szeretetben kell élni, legyőzni a saját önzésünket, és hogy ne legyen közöttünk olyan sok kíméletlen egyenlőtlenség – hangsúlyozta.
Vincenzo Paglia érsek, a boldoggá avatási eljárás posztulátora a szertartás elején felidézte a vértanú érsek fénylő tanúságtételét. A katonai kormányhoz kötődő halálbrigádok az Eucharisztia bemutatása közben ölték meg Romerót, mert nem hallgatott a katonai rezsim kegyetlenkedéseiről. A mai szentmisével beteljesedik az a szertartás, amely akkor vérbe fulladt, és a temetési szertartás is, amelyet szintén félbe kellett szakítani, mert a hadsereg tüzet nyitott a hívekre – jelentette ki Paglia érsek. A vértanúság vörös színébe öltöztetett oltáron az ereklyék között ott volt Romero világoskék, vérfoltos ingje is, amely ma azt üzeni: a halál nem győzedelmeskedett – tette hozzá.
„A mártír érsek vére azon a napon, 1980. március 24-én az oltáron elkeveredett Krisztus megváltó vérével” – hangsúlyozta beszédében Angelo Amato bíboros. Erényes ember, jó pap, bölcs püspök, aki szerette Jézust, Máriát, az egyházat és a népet – így jellemezte Romerót, és hozzátette: a szegények iránti kitüntetett szeretete nem ideológiai alapokon nyugodott, hanem az evangéliumon. Ő ma is az elhagyatottak és a kirekesztett vigasztalója ezen a földön, a népek világossága, a föld sója – méltatta a vértanút a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa.
Amato bíboros hangsúlyozta, hogy Romero vértanúsága nem váratlan esemény volt, hanem egy lelki-szellemi út tetőpontja. „Te minden vagy, én semmi vagyok. A te mindeneddel és az én semmiségemmel sokat teszünk majd” – idézte fel Romero imádságát, amelyet még szeminarista korában írt naplójába. Emlékeztetett arra, hogy szelíd, szinte már félénk lelkipásztor volt, aki jezsuita barátja, Rutilio Grande – a földművesek, az elnyomottak, a kirekesztettek plébánosa – meggyilkolása után kapta a Szentlélektől az erősség ajándékát, amely egyre nyilvánvalóbbbá lett életében, ahogyan kiállt az elnyomott népért, az üldözött papokért.
Szeretete kiterjedt üldözőire is, akiknek azt hirdette, térjenek meg a jóra. Romero nem a megosztottság, hanem a béke, az egyetértés és a testvériség szimbóluma – zárta szentbeszédét Amato érsek a boldoggá avatási szentmisén.
Óscar Romerót 1980. március 24-én 18 óra 40 perckor San Salvadorban, az Isteni Gondviselés Nővérei elfekvőkórházának kápolnájában az oltárnál, misézés közben gyilkolta meg egy mesterlövész.
Romero természéténél fogva tartózkodó, sugárzó életű, mélyen jámbor pap volt. Engedelmeskedett a történelmi pillanat hívásának, lelkipásztori kötelességét komolyan vette, és a szegények mellé állt. A miséken homíliájában Romero rendszeresen összefoglalta a hét eseményeit, beszélt a parasztokkal szemben elkövetett erőszakos cselekedetekről, a brutális napi aktualitásokat szembesítette az evangéliummal. Egy nehéz, átmeneti korszakban élt. Élete kockáztatása árán is az egyházat szolgálta.
Alighogy kinevezték püspöknek, papok halálának lett tanúja. Őt magát a szegényekért gyilkolták meg, és a szegényekkel együtt is. Olyan keresztényekkel együtt, akiknek nem ismerjük a nevét. Temetésén harminc püspök, sok száz pap, szerzetes és 60-80 ezer, többnyire mezítlábas salvadori szegény ember volt jelen.
Forrás: Vatikáni Rádió olasz nyelvű portálja, Avvenire
Fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
(tzs)
