Erdő Péter bíboros két jó szava
>Erdő Péter bíboros úr interjút adott az info-rádiónak. A Magyar Kurir két részletet emel ki, amelyet mi is átvettünk. Az egyik a migrációval, a másik a halálbüntetéssel foglalkozik:
Erdő Péter bíboros a migráció kérdésében a szolidaritást hangsúlyozta
Az alábbiakban a beszélgetésnek a migráció témájára vonatkozó részét közöljük. Erdő Péter bíboros az interjúban elmondta:
– Az emberi személynek méltóságából kifolyóan megjár a szabadság, de az egyes szabadságjogokat nem lehet összefüggésükből kiszakítani és esetleg kijátszani egymás vagy mások ellen, hiszen a szabadság felelősséggel is jár. A szabadság nem puszta negatív fogalom, nem pusztán azt jelenti, hogy minden kötöttségtől mentes vagyok és a másik emberre sem kell, hogy tekintettel legyek. Ez már nem igazi szabadság. Hanem értékek megvalósítására, javak megszerzésére, szolgálatára való és szolgál az igazi szabadság. Ilyen értelemben tehát a szolidaritásnak a küldetését vagy a szolidaritásnak a feladatát is magában foglalja a helyes értelemben vett szabadság. Így kerülnek elő azok a csoportok, akiknek erre a szolidaritásra szerintünk különösen is szükségük van. Ilyenek lehetnek bizonyos országokban azok a nők, akik valamilyen elnyomásnak vagy erőszaknak az áldozatai. Aztán ilyenek lehetnek például a bevándorlók. Erről részletesen vitatkoztunk Rómában, mert ez ma valóban Európát foglalkoztató, sok arcú probléma. Bizonyos mediterrán országok, Olaszország, Görögország lakossága, de részben egyházi vezetői is látnak abban fantáziát, hogy osszuk el a bevándorlókat és a többi országok is vegyenek át egy bizonyos kontingens. Ugyanakkor érzik azt a problémát is, hogy hát valahogy azt is meg kell határozni, hogy ki léphet be, ki nem léphet be. De az egyháznak itt is van egy elsődleges küldetése, ez pedig a nyomorúságban, bajban, szükségben lévő embernek járó, embernek szóló segítség.
– Meghatározza-e az egyház a személy számára érthető cselekvési parancsot? Ha olyan helyzetben lévő emberrel találkozik, aki valahonnan bármi miatt menekül, a szolidaritás ez a parancs?
A parancs a szolidaritás, ez teljesen egyértelmű. Jézus Krisztusnak a radikális tanítása olyan tanítás, ami a saját korában is megbotránkoztatta a környezetét, mert azt mondták, hogy ki tudja ezt mind megtartani. És mégis az ellenségszeretet parancsa, azt hiszem ennek a legmagasabb foka, amikor már azt sem nézzük, hogy tulajdonképpen milyen az illetőnek a beállítottsága, hanem csak azt, hogy nyomorúságot, szükséget szenved. Természetesen az államoknak joga és kötelessége az, hogy valamilyen szinten a közrendet biztosítsák, hogy igyekezzenek annak a közösségnek az igazi javát szolgálni, akit képviselnek. Ez azonban ezzel a konkrét és nagyon közvetlen szeretetparanccsal együtt kell hogy működjön, és nekünk elsődleges az, amit a mindennapi életben közvetlenül találunk. Tehát ha találkozunk az éhezővel és tudunk enni adni neki, tegyük meg. Ez azonban önmagában még nem oldja meg ezt a hatalmas világméretű problémát. Éppen ezért azt mondja a nyilatkozat, hogy egyrészt tegyünk meg mindent, hogy megmentsük a bevándorlókat, akik a Földközi-tengeren át érkeznek, ugye Olaszországban elsősorban ezt érzik, másrészt, hogy megszüntessük a kétségbeesett elvándorlás okait, és lehetővé tegyük, hogy mindenki békében élhessen a saját eredeti hazájában. Na most ez a második rész, ez, persze sokkal nehezebb. Tehát nehezebb, mint a közvetlen humanitárius segítség, mert ehhez valóban a gazdasági világrendet kellene igazságosabbá tenni, a politikai viszonyokat kellene békésebbé tenni egész kontinenseken. Hát ez egy igen nagy feladat, és ebben biztos, hogy a vallási közösségek önmagukban inkább csak prófétai jelek lehetnek, de önmagukban ezt elintézni vagy eldönteni nem tudják.
– Addig, amíg a világrend nem változik meg és nem maradhat mindenki ott szabad akaratából, ahol született, addig akkor marad az azonnali és hatékony segítség a mi számunkra? Mi jobb helyzetben vagyunk?
– Tehát a hívő számára az azonnali és hatékony segítség, az egy abszolút parancs. Mindenki, amit tehet, tegye meg. Másrészt az államok számára pedig megmarad az igazi közjóért való felelősség, de ebbe az emberség is beletartozik.
A teljes beszélgetés meghallgatható az InfoRádió Aréna című műsorában pünkösdvasárnap reggel 8 órakor és pünkösdhétfőn 18 órától.
Erdő Péter: Nem a halálbüntetésre kell törekedni
Az alábbiakban a beszélgetésnek a halálbüntetés témájára vonatkozó részét közöljük.
– Újra vitáznak a halálbüntetésről itthon és Európában is. Mit ajánl a józanul érvelni kívánók figyelmébe?
– A katolikus egyházban erről világegyházi szintű hivatalos álláspont van, ez pedig a Katolikus Egyház Katekizmusának 2267. pontja, tehát egy külön kis fejezet foglalkozik ezzel, amelyet ráadásul a kilencvenes évek végén módosítottak és pontosítottak is a legmagasabb pápai tekintéllyel. Ebben arról van szó, hogy természetesen az államnak kötelessége megvédeni a polgárait a jogos önvédelem keretében. Majd egy olyan bekezdés következik, amely a „napjainkban” szóval kezdődik. Nagyon fontosnak tartom ezt a kifejezést, hogy „napjainkban”, mert azt mondja a katekizmus, hogy napjainkban általában lehetséges az, hogy az állam megvédje a legsúlyosabb bűncselekmények ellen a polgárait anélkül, hogy halálbüntetést alkalmazna. Majd odateszi, hogy tehát elkerülhetővé válik a halálbüntetés, és zárójelben feltételezi, hogy erre most már soha sincs szükség. Ilyen összefüggésben kell a témáról beszélni, vagyis az a cél, amire törekedni érdemes, az a bűnmegelőzés és a hatékony és emberséges igazságszolgáltatás. Ha ezt egy modern állam tudja biztosítani, márpedig elvileg a technikai eszközök meg kell, hogy legyenek erre, akkor erre érdemes törekedni, nem pedig a halálbüntetés visszaállítására.
– Van-e arról parancs, utasítás, hogy az állam ölhet-e? Megölhet-e egy embert, akiről úgy gondolja, hogy bűnös?
– Itt egy ősi kérdésről beszélünk, tehát amikor a katolikus tanítást említjük, akkor évezredek keresztmetszetét nézzük. A történelemben az igazságos háború, a jogos önvédelem és ennek kapcsán a kollektív önvédelemnek az állami joga vagy kötelessége voltak azok a témák, amelyek fölmerültek, és mindig az igazságosság volt a fő kérdés. Éppen itt van a halálbüntetésnek az egyik legnagyobb sebezhető pontja, mert hányszor előfordult bírói tévedés, hányszor voltak koncepciózus, igazságtalan perek, amelyekben ártatlan embereket halálra ítéltek és kivégeztek. Ez olyan nagy embertelenség, olyan nagy bűn és hiba, hogy mindenképpen el kell kerülni, ez megéri a fáradságot, ezért kell az összes többi eszközöket tényleg kompetensen, magas színvonalon és megbízhatóan alkalmazni. Visszatérek arra a szóra, hogy „napjainkban”. Ha napjainkban egy állam nem tudja biztosítani, hogy tárgyszerűen, hatékonyan megelőzze a bűncselekményeket, illetve a büntetés-végrehajtást így folytassa, akkor vajon azt tudja biztosítani, hogy a halálbüntetést igazságosan szabják ki, és ne bírói tévedések vagy ne elfogultság alapján? Ahol az állam olyan gyönge, hogy esetleg nem tudná a büntetés-végrehajtást halálbüntetés nélkül biztosítani, ott a halálbüntetés alkalmazásával is nagyobb a valószínűsége az embertelenségnek és az igazságtalanságnak. Visszatérek oda, hogy egyházunk álláspontja szerint az igazságos és emberséges büntetés-végrehajtásra, nem pedig a halálbüntetésre kell törekedni.
A teljes beszélgetés meghallgatható az InfoRádió Aréna című műsorában pünkösdvasárnap reggel 8 órakor és pünkösdhétfőn 18 órától.
Fotó: Thaler Tamás
Magyar Kurír
