A lelki rugalmasság tanulható, fejlessze a gyereknél!
Szülőnek lenni a világon a legkeményebb feladat. Reménykedünk abban, hogy jól csináljuk, hogy azt adjuk a gyerekünknek, amire szüksége van, hogy olyan képességekkel, tudással látjuk el, mely hozzásegíti majd a boldog, sikeres élethez – bármit is jelentenek ezek a fogalmak nekünk, és bármit is jelentenek majd neki. Azt azonban, hogy elég jó szülők vagyunk-e, nem tudhatjuk, hiszen csak évtizedek múlva, csak felnőttkorában derül ki, hogy jól szerettük-e, hogy jó-e, elég-e, megfelelő-e, amit gyerekkorában adtunk neki.
Szerencsére azonban a pszichológia fejlődésével egyre többet tudunk, értünk meg abból, hogy mire van szükség a boldog élethez, és ezt a tudást a gyereknevelésben is felhasználhatjuk. De ahhoz, hogy valaki boldog lehessen, hogy jól érezhesse magát a bőrében, szükség van arra is, hogy képes legyen megküzdeni a nehéz helyzetekkel, képes legyen jól alkalmazkodni a változó körülményekhez, a stresszhez, a traumákhoz: szükség van a rugalmasságra, az ellenállóképességre.
Azok a gyerekek, akiknél ez a képesség hiányzik, társaiknál több kognitív, érzelmi, fizikai és szociális problémával küzdenek: hajlamosabbak a memória- és tanulási zavarokra, érzékenyebben reagálnak a helyzetekre, rosszabbak az érzelmeik szabályozásában, gyengébb az immunrendszerük, jobban ki vannak téve az elhízás veszélyének, agresszívabbak, ellenségesebbek és gyakrabban közösítik ki őket társaik.
Ennek azonban nem kell így lennie, mert a lelki rugalmasság tanulható, tanítható. Az Amerikai Pszichológiai Társaság az Oxford Handbook of Poverty and Child Development című könyv alapján most gyakorlati tanácsokat szedett össze a témában, és ezek jól is jöhetnek minden olyan szülőnek, aki gyermeke pszichés alkalmazkodási készségeit, lelki rugalmasságát, edzettségét fejlesztené.
Gondoskodjon keretekről!
A gyerekeknek szükségük van arra, hogy tudják, mit várhatnak a környezetüktől, és mit várnak el tőlük. Szükségük van a kiszámíthatóságra, a következetes nevelésre. A keretek ugyanis biztonságot és kényelmet nyújtanak a káosz és a stressz elől. A keretek kialakítása megnyilvánulhat apróságokban, például a mindennapi rutinban (a lefekvés ideje, az étkezések menete, a családi szokások kialakítása), de a keretek azt is jelentik, hogy vannak általános, mindig érvényes szabályok és elvárások, amiket a szülő tisztán és egyértelműen kommunikál a gyerek felé. Ettől lesz a világ átlátható és kiszámítható, ettől tanulja meg a gyerek, hogy a viselkedésével befolyásolhatja a saját életét.
Beszéljen az érzelmekről!
A jó lelki alkalmazkodóképességgel jellemezhető gyerekek közeli és mély kapcsolatban vannak szüleikkel, elsődleges gondozóikkal. Ez a kapcsolat – ahogy a keretek esetében is láttuk – biztonságot ad, és könnyebbé teszi a stresszel való megküzdést. A meleg és mély kapcsolatok egyik jellemzője, hogy ezekben beszélnek az érzelmekről, hogy ér benne nemcsak a szeretetet, de a dühöt, a csalódottságot, a szomorúságot és a félelmeket is kifejezni. Érdemes tehát a gyerekkel tudatosan beszélni a környezetében tapasztalható érzelmekről, és beszélni vele az ő saját érzelmeiről is, arról, amit látunk, tapasztalunk rajta. Ezzel segítjük hozzá ugyanis ahhoz, hogy tisztábban felismerje, szabályozni tudja saját érzéseit.
Legyen fókuszban az önkontroll és a problémamegoldó képesség!
Amellett, hogy beszélgetünk az érzelmekről, azzal is fontos foglalkozni, hogy ezeket hogyan, milyen formában jó kifejezni. Azzal, ahogyan a dühünket, szomorúságunkat kezeljük, példát mutatunk, az irányított játékokkal önkontrollra tanítjuk, ha pedig bevonjuk mindennapi tevékenységeinkbe (a főzéstől az ügyintézésig), akkor a hétköznapi problémamegoldó készségeit fejlesztjük. Jót teszünk azzal is, ha a problémás helyzetekben gondolkodásra ösztökéljük: agyaljon, álljon elő megoldással, amit aztán közösen megbeszélhetünk, és ami mellé javasolhatunk alternatív megoldásokat is.
Fejlessze a gyerek kommunikációs képességét!
Minél jobban boldogul egy gyerek az anyanyelvével, minél jobban megérti a környezetét, annál inkább képes másokkal hatékony interakciókra, ráadásul a gazdag szókincs és a helyes nyelvhasználat a tanulmányi sikerekhez is elég jól jön. Hogy hogyan lehet a kommunikációs készséget fejleszteni? Beszéddel. Minél többet beszélgetünk a gyerekkel magunkról, róla, az életről, a világmindenségről és mindenről, minél többet olvasunk neki, minél többet kérdezzük élményeiről, gondolatairól, annál ügyesebben kommunikál majd. A közös tánc és a közös éneklés szintén jót tesz, fejleszti ugyanis az egymásra hangolódást és a gördülékeny interakciók lebonyolítását.
Vonódjon be a közösség életébe!
Bármilyen meghatározó is a szerepünk a gyerek életében, el kell sajátítania azt is, hogyan lépjen kapcsolatba a külvilággal, hogyan illeszkedjen be a tágabb környezete életébe. Minél jobban ismerjük a saját és a gyermekünk környezetét, minél több kapcsolatot alakítunk, minél több aktivitásban veszünk részt közösen, annál erősebb társas támogatást biztosítunk számára. Ezzel ráadásul erősítjük az érzést benne, hogy tartozik valahová, ami szintén erősíti a biztonságtudatot. A szervezett szabadidős klubok, az oktatási intézmény életében való részvétel, de még a környezetünkben található parkok, játszóterek rendszeres látogatása is rengeteget segít ebben, emellett a gyereknek szórakozást és fejlődési lehetőséget is biztosítanak.
Működjünk együtt az oktatási intézménnyel!
A gyermek számára az a megfelelő oktatási intézmény, ahol biztonságban érzi magát, ahol védik, értékelik, ahol odafigyelnek az érzéseire, szükségleteire, ahol nemcsak a tudását, de a képességeit is fejlesztik. Persze ahhoz, hogy a gyerek ilyen intézményben töltse a mindennapjait, leginkább mázli kell, de ha van lehetőségünk a gyerek számára ilyen külső környezetet biztosítani, azt mindenképpen érdemes kihasználni.
(Sákovics Diana, divany.hu)
