Ferenc pápa a török és az örmény nép kiengesztelődését kéri
Andrea Riccardi az olasz Corriere della Sera napilapban április 13-án Ferenc pápának az örmény népirtásra emlékező szentmisén elhangzott beszédét értelmezte. A két nép ma nem ugyanolyan, mint száz évvel ezelőtt volt: eljött az ideje a kiengesztelődésnek – írja az egyháztörténész.
A „népirtás” szó, mint egy szakadék, elválaszt egymástól két népet, az örményeket és a törököket. A törökök szerint az első világháborúban nem történt népirtás az örményekkel szemben. A diaszpórában élő örmények, a lemészárolt nép utódai viszont azt mondják, hogy az ifjútörök kormány tervezett népirtást követett el, az etnikai tisztogatás során másfél millió ember halt meg. Ez az örmény állam álláspontja is, ezért az emlékezés biztonsági kérdés is. Az ország határai Törökország felé zárva vannak, és Hegyi-Karabah miatt konfliktusban állnak Azerbajdzsánnal is.
Ferenc pápa tegnap (a Corriere della Sera-beli cikk a beszéd másnapján jelent meg – a szerk.) egyházdoktorrá avatta Náregi Szent Gergely 10. századi örmény teológust. Azonban nem feledkezett meg az 1915-ös mészárlásról, a Szent Péter-bazilika boltívei alatt az örmény vallási és állami vezetők előtt kimondta a népirtás szót. A törökök negatívan reagáltak a pápa szavaira. A kormány megbotránkozását és nemtetszését fejezte ki szavai miatt, és kijelentette, hogy ez bizalmi problémát okoz a Szentszékkel kapcsolatban.
Egészen tegnapig úgy tűnt, hogy a pápa ügyel az óvatosságra. Így tettek elődei egészen 2000-ig, amikor II. János Pál – elsőként a pápák közül – elismerte a népirtást. Ha Ferenc pápa nem beszélt volna a népirtásról, mulasztást követett volna el az örményekkel szemben, de azokkal a törökökkel szemben is (akik nincsenek kevesen), akik igaz kapcsolatokra törekszenek az örményekkel.
A pápa számára létezik azonban még egy érv ezen túl is: napjainkban „zajlik egy népirtás, amelyet az általános közöny okozott”. A mészárlás centenáriumából kiindulva (amelyre az örmények minden évben április 24-én emlékeznek, amikor az isztambuli örmény elit letartóztatásával elkezdődtek a deportálások) a pápa a 20. századról elmélkedett: „Úgy tűnik, az emberiség nem képes abbahagyni, hogy ártatlan vért ontson.” Ferenc pápa úgy véli, hogy a második világháború után megérlelődött lelkiismeret eltűnőfélben van. Az emberiség elutasítja, hogy tanuljon saját hibáiból. Éppen ezért nem szabad elfelejteni az 1915-ös őrült mészárlást: mert „ha nem működik az emlékezés, az azt jelenti, hogy a gonosz még nyitva tartja a sebet”.
Ez az a nagy lecke, amit Primo Levi is tanít a Soáról. A pápa tegnap beszélt a nácizmus és a sztálinizmus által elkövetett népirtásokról is, nem feledkezett meg Kambodzsáról, Ruandáról, Burundiról és Boszniáról sem. Az 1915-ös mészárlást a pápa a 20. század első népirtásának nevezte: ha megfeledkezünk róla, azzal utat nyitunk annak, hogy esetleg megismétlődjön.
Az 1915-ös mészárlás nemcsak az örményeket érintette, hanem az Oszmán Birodalomban élő minden keresztényt: szír katolikusokat és szír ortodoxokat, asszírokat, káldeusokat, görögöket. Most először történt, hogy egy pápa ilyen világosan emlékeztetett erre. Az ifjútörök – nem vallásos, nacionalista – kormány félt a keresztény etnikai csoportoktól (amelyek alapul szolgálhattak volna egyes nemzetek birodalomból való kiválásához), ezért a gyaurok elleni muzulmán vallási gyűlöletre buzdított, meghirdette a dzsihádot, a szent háborút, hogy ezzel tudja mozgósítani a nacionalizmusra nem fogékony anatóliai parasztokat és a kurdokat. Vége lett annak az évszázados világnak, amelyben muzulmánok és keresztények együtt éltek.
A pápa nem vett fel törökellenes pozíciót. De az nem lehet, hogy örökre egy évszázados szembenállás rabjai maradjunk. Egy mai török és örmény nem olyan, mint amilyenek száz évvel ezelőtt voltak: „Az örmény és a török nép lépjen a kiengesztelődés útjára – írja a pápa. – Olyan népek ezek, amelyek a múltban hosszú időszakokon keresztül együtt éltek”, és a mészárlás alatt is megvoltak a szolidaritás gesztusai. A századik évforduló ne arra legyen alkalom, hogy még jobban megerősítsük a kikristályosodott álláspontokat, hanem arra, hogy egy másfajta történelmet írjunk.
Fotó: IlFoglio.it
Magyar Kurír
(tzs)
