Egy protestáns pásztor tanulságos története
"Annával ma a Mamutba sétáltunk el. Ott fenn, az egyik emeleten belebotlottunk egy három-székes pultba, kellemes mályva árnyalatokkal. Felül a kiírás: „sorselemzés”, „aurafotózás”, „asztrológia”. Elég szomorú lettem, hogy nem „gyógyító-pult” kiírás volt, Jézus nevével, vagy „tanácsadás az Isten Igéje alapján”. Miért, hogy az okkult dolgok úgy tudnak hódítani, és nem tekintik gyengeelméjűeknek azokat, akik ebben hisznek, míg az evangéliumot még a keresztények is gyakran félve képviselik, hogy „mit szólnak hozzá” mások.
Még szomorúbb lettem, ahogy láttam, egy fiatal hölgyet odaülni az éltesebb, idős hölgy elé, aki kártyát terített, és kezdte magyarázni azt, amiket a lapokból „látott” meg.
Tanakodtam Annával – mit lehetne tenni? Hát, legalábbis imádkozni – volt a közös megállapításunk, de a dolog csak nem hagyott nyugodni. Úgyhogy odasodródtunk, s egyszer csak ott találtuk magunkat a pult mellett. Én imádkoztam magamban – nem feltűnően, de határozottan megkötöztem a gonosz erejét, elvágtam az érdeklődő hölgyet a gonosz hatásától, és még azt is kimondtam, hogy ne tudja az ördög az ő beszédét adni a jósnak. Gondoltam: hiszen hatalmunk van, és ezt, akár látja a hölgy, akár nem, meg fogja érezni. (Egyébként, ahogy először elmentem a pult mellett, váltottunk egy érdekes pillantást – mintha megérezte volna, mennyire más a bennem levő (Szent) Szellem, mint aminek ő szolgál.)
Tehát ott álltunk, imádkozva, s Anna egyre előrébb hajolt. A hölgy csak magyarázta a kártyák tartalmát, s a fiatalabb hölgy szemmel láthatóan érdeklődve hallgatta, mondhatnám, szinte csüggött a jós szaván. Végül, a magyarázat közben, az idősebb hölgy ránk tekintett, és Anna megkérdezte, mennyibe kerül a sorselemzés? Hát, ha csak egy kérdésre szeretnének választ, akkor az kétezer forint – hangzott a felelet – de, ha többre kíváncsiak, akkor négyezer. Erre már én is megszólaltam: „és a jövőt is megmondja?”. Igen, hangzott a felelet, a múltat is, a jövőt is. Miért – kérdeztem – a jövő nem RAJTUNK MÚLIK? Nem a mi döntéseinktől függ? De igen – próbált megnyugtatni, és hozzátette, hogy ezért fontos az, amit ő tud mondani. Megkérdeztem, hogy ismeri-e a Bibliát – mire válaszként megmutatta a nyakában függő medált, Máriával és a kis Jézussal. De engem ez persze nem nyugtatott meg – rákérdeztem, jár-e templomba? Igen, katolikus vagyok – jött a felelet, mire én ismét kérdeztem (egészen csodálatos volt, hogy egy kis párbeszéd alakulhatott ki a sorsa felől érdeklődő fiatalabb hölgy füle hallatára, s a jóshölgy nem elküldött bennünket, hanem beszédbe elegyedett velünk – szerintem kegyelem volt, elkészített lehetőség az Úrtól), hogy hová jár, melyik plébániára? Mondta, hogy a Ferenciek terére, s rákérdeztem, ismeri-e ott az atyákat? Igen, mindenkit ismer. Nos, jöttem elő a kulcskérdéssel: „és tudják az atyák, ott, ahová jár, hogy mivel foglalkozik, mármint, hogy jósol?”. Látnod kellett volna, és hallanod, ahogy az arca váltakozott. Már korábban is megakadt, és elkezdett dadogni, de most, kifejezetten zavarba jött. Azt mondta, senki nem tud róla. Erre világossá tettem, s Anna is mondta, hogy a Bibliában az van megírva, hogy a jövőjét Istentől tudakolja a nép – és nem más forrásból. És képzeld, a hölgy még mindig kedves maradt, mi pedig éreztük, eddig tartott. Amit lehetett, elmondtunk, s elbúcsúztunk. De alig mentünk tíz métert, éreztem, vigyek vissza neki meghívót a húsvéti koncertre. Megtettem. Kifejezetten kedvesen fogadta, és megköszönte. Nem tudom, miken gondolkodik, nem tudom, mennyire szakadt el Istentől, vagy éppen közeledik visszafelé, de az Úr szeretete áradt ki ott, azon a helyen, az Ő igazsága mellett. Nem egy vad „kioktatás”, és „vita” keletkezett, hanem valahogy az igazság jött elő, szeretetben.
Uram, köszönöm ezt a kicsi beszélgetést ebben a napban, köszönöm, hogy Te keresed ezt az okkult hölgyet is, és sok-sok okkultizmussal foglalkozó ismerősét, barátját, üzletfelét is. Kérlek, Uram, a Te népedet indítsd, és mentsd, mentsd, mentsd ezeket az embereket, ne tudja teljesen becsapni őket az ördög, és ne keményedjen meg szívük, hogy ne tudnának befogadni Téged. Meneküljenek meg ők is. Köszönöm, Uram. Ámen."
Ézs 8,19. „És ha ezt mondják tinektek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-e a nép? Az élőkért a holtaktól [kell-e tudakozni]?”
Ézs 42,6-7. „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.”
(Dr. Kováts György)
