Új intézet szolgálja a cigánypasztorációs munkatársak képzését
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaszi rendes ülésén megalapította a cigánypasztorációs képzésekkel foglalkozó Boldog Ceferino Képzési Intézetet, amelynek vezetésével Székely János esztergom-budapesti segédpüspököt bízták meg, akit a képzésekről, a cigánypasztoráció kihívásairól kérdeztünk.
– Milyen jelentőséggel bír a Boldog Ceferino Képzési Intézet megalapítása?
– Cigány testvéreink segítése három nagy oszlopra épül: az oktatás, a munkahelyteremtés és az emberi szív.
Az oktatás és a munkahelyteremtés szorosan összefüggenek egymással. Fontos, hogy az állam figyelmet szenteljen annak, hogyan lehet nagyszámú, kis végzettségű embernek értékteremtő, hasznos munkát biztosítani. A katolikus egyház leginkább az emberi szív kérdésében illetékes. Nagyon fontos, hogy átadjuk az evangéliumot a cigány testvéreknek. Tudjuk, hogy ha egy ember beengedi Krisztust a szívébe, akkor sok minden megváltozik az életében. A Szentszék dokumentumai hangsúlyozzák továbbá annak fontosságát, hogy ne csak kívülről jöjjön az örömhír, hanem a cigányság köréből is kerüljön ki minél több munkatárs, legyenek ők is az evangélium hirdetői. Létre kell hozni a hit iskoláit, hogy a cigányság tagjai saját közösségeik vezetőivé váljanak, legyenek közöttük olyan emberek, akiket a megyéspüspök megbízhat ezzel a feladattal.
A Boldog Ceferino Képzési Intézet egy országos egyházi jogi személy, amelynek fő célja, hogy segítse a cigánypasztorációt. Az első nagy projekt a cigánypasztorációs munkatársak, közösségvezetők képzése. Szeretnénk, ha minden olyan helyen, ahol jelentős katolikus cigány közösség él, lennének családi közösségek, imaórák, bibliaórák. Fontos, hogy legyenek olyan emberek mellettük, akik segítik elmélyíteni a hitéletüket. A cigányságnál a templomig vezető út néha nagyon hosszú. Távol vannak az egyháztól, nem ismerik a plébániai életet, félnek attól, hogyan fogadják őket a templomi közösségben. Családi körben, közösségi házakban, szabadabb stílusban, gitáros énekekkel jobban megnyílnak, könnyebben elindul a kapcsolat, és egy-két év múlva ezek a csoportok már be tudnak kapcsolódni a templomi közösség életébe.
– Milyen előzményekre épül a képzés?
– A cigánypasztorációs munkatársaknak eddig nem volt szervezett képzés. A teológiai főiskolák hittudományi karain a lelkipásztori munkatársak kapnak egy kis romológiai képzést, és néha akad olyan hallgató, aki a cigányság javára szeretne dolgozni. Vannak diakónusok, hitoktatók is, akikben feltámad ez a küldetés. Egerben minden évben rendezünk egy konferenciát, ahol megbeszélünk egy-egy érdekes témát. Ilyen intenzív képzés azonban, amelyet most tervezünk, korábban nem volt.
– Hogyan lehet jelentkezni az intézetbe?
– Egyházmegyénként fogjuk gyűjteni a jelentkezőket. Plébánosi ajánlásra lesz szükség, mert olyan embereket szeretnénk felvenni, akik tekintéllyel rendelkeznek közösségeikben, akiket elfogadnak. Azért is fontos ez, mert aki részt vesz a képzésben, a saját egyházközségébe fog visszamenni dolgozni. A cigánypasztorációs munkatársak egyik szerepe éppen az, hogy kapocsnak kell lenniük a plébános és a cigány családok között. Néha problémát jelent – például keresztelésnél –, hogy az atyák esetleg olyan feltételeket szabnak, amelyek nem egészen felelnek meg az egyházjognak és az egyház szellemének. A cigány családok pedig nem mindig értik, mit várnak el tőlük pontosan. Jól működött ugyanakkor, amikor például Arlóban [Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település az Egri Főegyházmegyében – a szerk.] a cigánypasztorációs munkatárs tartotta a keresztelési felkészítést családoknál.
Még nem indítottuk el a jelentkezést, de ha valaki érdeklődik, már most bemehet a plébánosához ajánlásért és elküldheti nekünk jelentkezését Esztergomi Hittudományi Főiskolán (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) keresztül.
– Mennyi időt vesz majd igénybe a képzés? Milyen ismereteket oktatnak?
– Úgy tervezzük, hogy idén szeptemberben indítjuk és másfél évig tart majd a képzés. Fontos lesz a lelki rész is, hogy a résztvevők hite egyre mélyebb, elevenebb legyen, áthassa a mindennapi életüket. Készen van a tanterv, megvannak az oktatók. Tanítunk majd bibliai, pasztorális ismereteket, tanítunk a szentségekről, a cigányság kultúrájáról, a magyar állami és önkormányzati szociális ellátásokról, az oktatási rendszerről.
Fontos, hogy a közösségvezetők képesek legyenek tanítani a Bibliáról. Esztergomban például több olyan csoport működik, ahol a cigány emberek összegyűlnek, imádkoznak. A cigány családok szeretik ezt a formát, aktívan részt vesznek a beszélgetésben, kérdeznek, hozzászólnak. A Biblia szavai megérintik őket, komolyan veszik és otthon is beszélgetnek róla. A hit megélése némelyik családban – ha nem is járnak vasárnap misére – nagyon fontos. Karácsony táján volt olyan család, ahol egy hosszú Jézus-filmet 20-30 ember több alkalommal végig nézett.
Szeretnénk tanítani a cigány kultúrát is. Az egyház minden kultúrát értéknek tart. Katolikus hitünk nem egy uniformis, a különböző népek sokféle módon élhetik meg. Az Úristen gazdagságát mutatja, hogy az ember különféle kultúrákban bontakoztatja ki emberségét – olyan ez, mint a réten a sokféle virág. Az evangélium átjárja, megtisztítja és megerősíti ezeket a kultúrákat. A cigány kultúrát szeretnénk megerősíteni, hiszen kevés hagyomány, népmese, tánc, ének maradt meg, a nyelv is alig él már. Sokszor tapasztalom a cigányoknak tartott szentmisén, hogy ha felolvasunk valamit cigányul is, az nagyon sokat jelent nekik, még ha sokan nem is értik. Megérzik, hogy az egyház a kultúrájukkal, az identitásukkal együtt fogadja el őket. A cigány fiatalok nagyon hálásak, amikor mesélek nekik a történelmükről, ez identitástudatot ad nekik. A kultúrájukat is szeretnénk megismertetni velük, mert ezzel erős gyökérzetet adunk nekik, amire büszkék lehetnek, amibe kapaszkodhatnak. A rendszerváltás után sok cigány ember küzdött pszichiátriai problémákkal. A munkahelyek elvesztése mellett ennek az egyik oka az volt, hogy a fiatalok el akartak szakadni cigányságuktól. Egy ember akkor tud életerősen élni, ha büszke a gyökereire.
Sok cigány ember azzal küzd, hogy önmagát értéktelennek, másodrangúnak érzi, átoknak érzik cigányságukat. Nem könnyű megélni, hogy a bőrszínük miatt lenézik, megbélyegzik őket. A keresztény örömhír nagyon sokat adhat. Hatalmas ajándék, ha valaki megérti, hogy Krisztus érte is meghalt, ő is értékes az Isten számára. 
– Gyakorlati képzést is nyújtanak majd?
– A tantárgyak egyik csoportja gyakorlati: a szociális háló, a jogszabályi háttér megismerése, az önkormányzat, az iskola működésének rendje. Megmutatunk cigánypasztorációs intézményeket is. Jelenleg a katolikus egyháznak országszerte 98 helyszínen működnek kisebb-nagyobb központjai, ahol gyerekeknek adunk segítséget az iskola utáni tanulásban; fürdési, mosási lehetőséget biztosítunk; ingyenkonyha áll rendelkezésre; van jogi tanácsadás; vannak baba-mama klubok, ahol az édesanyákat is tanítják.
– A képzésen kívül foglalkozik-e majd az intézet más, a cigányság hitének, kultúrájának előmozdítását célzó tevékenységgel?
Szeretnénk a már létező cigánypasztorációs hálózatot is támogatni, megerősíteni. Az állammal és az Európia Unióval való tárgyalásokban nagy segítség, ha képviselni tudjuk az egyházi jellegű tevékenységeket.
Nemsokára megjelenik a temetési szertartáskönyv cigány nyelven, amely bemutatja a cigány temetési szokásokat is. Ez nagy segítség lehet a papoknak ahhoz, hogy tudjanak kezelni nehéz helyzeteket. Szerepel benne néhány rész cigányul, amelyeket fel lehet olvasni a szertartáson. Nemsokára megjelenik a cigány hittankönyv is, amely a cigány hagyományokat és a kereszténység alapértékeit párhuzamba állítja. Lesznek benne cigány nyelvű részek, amelyek használhatóak az esküvő, a keresztelő szertartásán. Ebben is próbál majd az intézet segíteni, a cigánypasztoráció szakmai hátterét erősíteni.
– Hol lesz a képzések helyszíne?
– Nem egyházmegyei, hanem régiós szinten valósul meg az oktatás. Egerben hagyományosan könnyű összehívni az észak-magyarországi cigányság képviselőit. Esztergomban van egy közösségi házunk ilyen célra, és a délnyugati országrészben is szervezünk helyszínt.
– Milyen társintézményei, partnerei vannak az intézetnek?
– A katolikus egyházon belül sok intézmény létezik. Az egyik legjelentősebb, az Egyházi Szociálpedagógiai Hálózat, olyan tanodákat és közösségi házakat fog össze, amelyek általános iskolás gyerekek iskolában maradását segítik, és utána is igyekeznek kísérni őket középiskolai tanulmányaik során. Ezt a hálózatot a közelmúltban kibővítettük a Sója Miklós Nyitott Ház szövetség létrehozásával, amely az említett 98 intézményt fogja össze, amelyeket a katolikus egyház tart fenn, vagy civil szervezetek katolikus egyházhoz közeli módon működtetnek. Ez az egyik legjelentősebb intézménycsoport, amellyel már aktív kapcsolatunk van. Protestáns testvéreinknek is vannak jó kezdeményezéseik, kutatóközpontjaik, különösen jelentős a református egyház erőfeszítése a cigány kultúra és történelem megőrzése terén. Nemrég csodálkoztam rá, hogy a pünkösdi egyháznak is van a cigányság kultúráját kutató szervezete. Az állami szervekkel is állandó a kapcsolatunk. A kormány négy éve hozta létre a roma koordinációs tanácsot, amelyben a történelmi egyházak és még néhány egyház képviselői hivatalból jelen vannak. Állandó kapcsolatunk van a felzárkóztatással foglalkozó államtitkársággal is.
– Vannak társintézményeik más országokban?
– A cigánypasztoráció legfőbb irányítását Nyugat-Európában egy-egy atyára bízzák. Vannak papok, akik a karavánokkal együtt vándorolnak, lakókocsiban laknak, látogatják a táborokat. A mi helyzetünkhöz leginkább Spanyolországé áll közel, ahol több mint egymillió, hagyományosan katolikus cigány él letelepedett módon. A katolikus egyház rengeteg szociális típusú intézményt működtetett sok éven át, most azonban nagy útkeresésben vannak. Az történt ugyanis, hogy a cigányság egy sajátos cigány egyháznak lett a tagja, amit ők ’allelújáknak’, illetve ’philadelphiai egyháznak’ neveznek. Amerikai eredetű evangéliumi egyház, amely Spanyolországban önálló egyházzá lett, a cigányok a tagjai.
Karizmatikus stílusban, nagyon lelkesen énekelnek, prédikálnak, komoly és mély hitéletet élnek. A híveik egyharmada minden vasárnap elmegy az istentiszteletre, sokuk életmódja megváltozott. A katolikus egyház elgondolkodott azon, hogy talán hangsúlyt tévesztettek, amikor túlságosan csak a szociális problémákra figyeltek és az evangélium átadására nem. A cigánypasztorációért felelős püspökük úgy érzi, hogy efelé kell most lépni, meg kell próbálni átadni az evangéliumot a cigányság nyelvén, stílusában. Ők hasonló irányban indulnak el, mint mi: munkatársakat szeretnének képezni nagy számban, erősíteni akarják az evangelizációt.
– A püspöki konferencia elfogadta a cigánypasztoráció irányelveit megfogalmazó dokumentumot, amely elsődlegesen a területtel foglalkozó lelkipásztorok és lelkipásztori munkatársak részére íródott Mi a jelentősége ennek?
– A püspöki konferencia úgy döntött, hogy szisztematikusan átgondolja az irányelveket. Egy pasztorális terv első lépcsője, hogy világosan kell látni az elveket, a célokat. Az alapszöveget magam írtam, aztán Beer Miklós és Ternyák Csaba püspökökkel átnéztük, javítgattuk, majd az egész püspöki konferencia elé került. Nagy öröm volt számomra, hogy minden püspök fontosnak tartotta és szívesen fogadta.
– Mit tehetnek a papok, hitoktatók helyi szinten azért, hogy a cigányságot bevonják az egyházi közösségbe?
– Bátorítom és kérem a paptestvéreket és a hitoktatókat, hogy próbáljunk a cigányság felé lépni, akár olyan egyszerű módon is, hogy a családokat meglátogatjuk, a hittanos gyerekeket megpróbáljuk eljuttatni a templomig, bevonjuk őket a ministrálásba, a felolvasásba. Sokszor megtapasztaltam, hogy ha egy pap vagy hitoktató szeretetet, nyitottságot mutat egy cigány család felé, akkor sokszorosan kapja vissza. Sokszor átéltem, hogy ezzel együtt a hitet is nagyon nyitottan fogadják. Az első lépést azonban nekünk kell megtennünk, mi könnyebben át tudjuk hidalni a szakadékot, mint a cigány testvérek.
Kérem, bátorítom az atyákat, hogy lépjünk! A mi felelősségünk is, hogy cigány testvéreink egy befogadó közösséget találjanak és megtalálják az őket befogadó Krisztust. Az evangéliumot az Úristen mindenkinek akarta adni, de különösen a szegényeknek. A papnak, a hitoktatónak különösen oda kell figyelnie a szegényekre.
Ceferino Giménez Malla, cigány nevén el Pelé 1861-ben született Spanyolországban. Szülei vándorcigányok voltak, ő maga nem tudott írni-olvasni. Sokszor ment koldulni is, és sokat éhezett. Miután apja elhagyta családjukat, Ceferino lett a családfő, ő nevelte fel a kisöccsét, el Menino-t is. Ceferinónak és feleségének, Teresanak nem születtek gyermekei, ezért örökbe fogadták a család egyik unokahúgát.
Ceferino lókereskedőként dolgozott Barbastro városában. Naponta járt misére és a körmenetek alkalmával az egyik zászlót mindig ő vitte. Egyszer egy tüdővészes idős embert Ceferino támogatott haza, akiről kiderült, hogy a város előző polgármestere volt. A volt előljáró családjának segítségével az I. világháború után sikeres lóvásárt csinált a korábbi katonalovakból, így egyszerre gazdag ember lett. Sokat segített a cigány származásúaknak, amiért lassan vezérük, a „polgármesterük" lett.
Az 1936-ban kitört spanyol polgárháborúban néhány hónap alatt a Barbastro-i Egyházmegye papjainak 87 százalékát megölték. (Egész Spanyolországban a polgárháború alatt 4184 papot és kispapot, 2365 szerzetest és 283 apácát öltek meg hitük, hivatásuk miatt.) A polgárháború első napjaiban Barbastróban egy fiatal papot elfogtak a vörös katonák. Ceferino meg akarta menteni az atya életét, amiért ő is börtönbe került. Két héttel később, 1936. augusztus 2-án éjszaka húsz társával együtt kihurcolták a temetőbe, ott lőtték őket agyon. Ceferino kezében a rózsafüzért tartva halt meg, miközben azt kiáltotta: „Éljen Krisztus király!"
Ceferino Giménez Mallát II. János Pál pápa 1997. május 4-én, az első roma származású emberként, negyvenezer hívő jelenlétében avatta boldoggá.
Fotó: Thaler Tamás
Thullner Zsuzsanna/Kuzmányi István/Magyar Kurír
