4 ok amiért veszélyes az okostelefon a gyerekekekre
Egy amerikai édesapa tapasztalataiból: "Felsorolok négy okot, miért gondolom azt, hogy a gyermeked életében miért jobb az okostelefon ajándékozásával inkább várni, vagy annak használatát erősen korlátozni. Ezek nem egy régimódi, mutatóujját felemelő „azok az átkozott fiatalok” gondolatvilágú embertől jönnek és talán ezek a szempontok nem is lesznek annyira újak neked. Remélhetőleg megérted ezeknek a döntéseknek a komolyságát, mint például azt, hogy hogyan lépjenek be a gyermekeink az új technológiák elkerülhetetlen hullámába.
1. Az okostelefonok hajlamosak a kapcsolatok aláaknázására
Még mindig emlékszem az első mentegetőzésemre, amikor hét év körüli lehettem és szemtől szemben álltam a barátommal és az édesanyjával, mivel elloptam a srác két transformer figuráját. Az első szakításom szintén előttem van, amikor tizenhét éves voltam, szemtől szemben álltam azzal a lánnyal, akinek két hónapig udvaroltam, mivel úgy gondoltam, ő az én életem szerelme.
Mindkét esemény nehéz volt és megalázó. Ugyanakkor ezek részei voltak egy természetes fejlődésnek. Mi mindannyian keresztülmegyünk – mivel keresztül kell mennünk – magyarázkodásokon, veszekedéseken és szakításokon. Az emberi létezőkhöz hozzá tartozik az érzelmek megosztása, a kellemeseknek és a rosszaknak egyaránt, mindez pedig fizikai közelségben.
A legnagyobb probléma az okostelefonokkal az, hogy képesek meghiúsítani ezt a természetes, szemtől szemben álló fizikai interakciót. Amikor a gyerekek megtanulják, hogy gombnyomásra kérjenek bocsánatot, az egy diszfunkcionális szorongást vált ki, amely később csak egyre rosszabb lesz. Túl könnyű íly módon minimálisra csökkenteni a rossz cselekedeteink hatását, hogy aközben nem látjuk a fájdalmat, amit okoztunk. Az egész folyamat a barátságainkat átfordítja egy művészien kényelmes állapotba. Bármikor képesek vagyunk őket „kikapcsolni” és elkerülni a „piszkos munkát”, amivel egy kapcsolat rendbetétele jár.
Én nem a Skype vagy a FaceTime ellen vagyok, de ezek az alkalmazások túl kényelmesek egy valódi beszélgetéshez. Ugyanakkor hajlandó vagyok annyira messzire elmenni, hogy azt állítsam, hogy ez pont olyan mint az a kár, amit a pornó okoz. A komoly, eltökélt, valódi kapcsolatok kialakítását, az okostelefonok átfordítják a képernyőn megjelenő játékokká. Így elkerüljük a szükséges harcot a lelkiismerettel és az érzésekkel, melyeket minden érintett érez. A gyerekeknek leginkább a korai éveikben szükségük van arra, hogy fejlődjenek és rendszeresen érezzék, hogy annak amit mondanak vagy tesznek, súlya van.
Mi a megoldás? Az a legkevesebb amit meg kell tennünk, hogy a kapcsolatot gombnyomogatás helyett telefonálással teremtsük meg. A gyermekeknek szükségük van arra, hogy megtanuljanak beszélni és megtanulják értelmezni egy emberi hangon keresztül a beszélő érzelmeit. Ugyanakkor ez még mindig egy nyers, ösztönös interakció, de egy szöveges üzenet szerkesztése által még ennyi sem tud létrejönni. Az igazi kommunikációhoz kellenek a lábaink, hogy odavigyenek, és kellenek a szemek is, hogy egymásra nézzünk. Természetesen érthető, hogy nagy távolságok áthidalásához szükség van a technológiára, de ahol csak lehetséges, a teljes fizikai jelenlétünk az, ami a legkívánatosabb. Miközben a szöveges üzenetek és az email életképes kommunikációs formák, a normális kapcsolatteremtő metódusok mellett csupán kiegészítők.
2. Az okostelefonok kizárnak bennünket az elköteleződésből
Amellett, hogy a kutatások szerint a Google keresés meglehetősen elbutít bennünket, szintén nyilvánvaló tény, hogy az okostelefon rossz hatással van a minket közvetlenül körülvevő emberekkel való kapcsolatra. Amikor egy ebédlőasztalt körülülve vagy egy autót látok teli emberekkel, akik mindannyian a telefonjukat nyomkodják, mindig csodálkozom, minek vannak egyáltalán együtt?
Gabe Lyons a The Next Christians (A jövő keresztényei) című könyvében beszél Kevin Kelly-ről, a Wired magazin korábbi vezető szerkesztőjéről, aki nem használt mobiltelefont, nem volt laptopja és leginkább a kerékpárján közlekedett. Gabe azt írja, „Mi nyilvánvalóan egy olyan társadalomban élünk, amely tele van elkülönült emberekkel” vagy másképpen kifejezve, test nélküli emberi létezőkkel. A figyelmünk eltorzult, a fókuszálási képességünk leromlott és egy bármilyen átlagos megfigyelőnek úgy tűnhet, hogy azok a napok már a múltéi, amikor egy négyszemközti beszélgetés több mint öt percig fenntartható anélkül, hogy ezek az állandó impulzusok megtörnék.
Lyons és Kelly arra a következetésre jutottak, hogy ez a jelenség pontosan azt testesíti meg, amit Isten végzett el a fián, Jézuson keresztül. Isten megtestesül önmagában, hogy a jelenléte velünk legyen. Az egyik leginkább megdöbbentő igazsága a kereszténységnek az inkarnáció, a megtestesülés, amiben Isten azt akarja, hogy ahogy Ő keresztül ment ezen a folyamaton, mi is keresztül menjünk. A megtestesülés által, minket, keresztényeket úgy hívnak, hogy teljesen megtestesültünk mindenben és minden szituációban, minden személlyel, az egész létezésünkkel.
Nem azt mondom, hogy el kellene dobálnunk a laptopjainkat vagy pattanjunk biciklire és azzal járjunk dolgozni. Nem akarok semmilyen szörnyű új dologgal előállni, de a testünk elvesztése a kommunikációban már annyira akadállyá vált, hogy itt az ideje neked is letenni a telefonod.
Amikor pedig ez az egész probléma a gyerekekkel kapcsolatosan merül fel, lévén "minden az egyben" eszközről van szó amelynek a szórakoztatásban végtelenek a lehetőségei, akkor jobb ha tudjuk, hogy ez az eszköz egy gyermeket teljesen bezár egy külön világba. A játékok és a média nem szükségszerűen rosszak, de kétségtelenül károsak, amikor egy személlyel, aki szemben áll veled, csak félig veszel részt a kommunikációban.
Mi a megoldás? A gyerekeknek meg kell tanulniuk az embereket előtérbe helyezni, akik körülöttük vannak és nem máshol. Azok az emberek kell legyenek a legfontosabbak az adott pillanatban, akik fizikálisan jelen vannak. Légy jelen, légy elkötelezett. Tedd le a telefont, vedd fel a szemkontaktust, legyetek együtt. Biztos vagyok abban, hogy velem együtt ez minden felnőttnek is üzenet.
3. Ha az okostelefonok használata nincs korlátozva, hatalmas kárt képes okozni
Amikor 13 éves voltam, emlékszem, áthívtam két barátomat, hogy aludjanak nálunk. A következő nap, édesanyám a következőt mondta: „Sean-t kedvelem, de Kyle-t nem.”
Ezután hosszas beszélgetésbe kezdtünk arról, hogy miért is szereti anya Sean-t, Kyle-t pedig miért nem. Nagyon csalódott voltam, de valahogy azért túltettem magam ezen és megtanultam azon a napon a személyes benyomás erejét és azt, hogy nem mindegy, kivel barátkozom. Amint később kiderült, Sean egy olyan srác volt, aki megáll a saját lábán, miközben Kyle-t kirúgták az iskolából, mivel egy náci eszméket valló szkínhed lett. (Nem viccelek.)
Egy gyerek egy okostelefonnal egy exponenciálisan szélesedő baráti körrel és annak hatásaival találja magát szembe a kijelzőn. Természetesen ugyanúgy igaz ez a laptopokra és más eszközökre is, de ha egy folyamatos hozzáféréssel rendelkeznek a zsebükben, távol a vigyázó tekintetektől, a hozzáférés szabályozása lehetetlen feladattá válik ahogy az is, hogy megbeszéljük a történéseket. A gyerekeknek sohasem kell hazahozniuk a haverjaikat az Instagrammról, Snapchatról vagy a Facebookról, így ez nem is segíti elő a nyitott beszélgetéseket a barátoktól szerzett hatásokról.
Mi a megoldás? Időnként érdemes megnézni az előzményeket a gyermeked telefonjában, bármennyire bonyolult munka is az iránymutatás, mivel egyszerű válaszok sem léteznek. Az alapoktól kell indulni, egészséges gondolatokkal beoltani és türelmesen megtanítani a jó dolgokra. Mindez sebészi pontosságot és érzékenységet igényel nem pedig egy légkalapácsot. Nyilván nem leszel tökéletes és elmegy rá egy csomó időd, de ha rá tudod venni a gyermekedet a tudatosságra, a csatát már félig megnyerted.
4. Az okostelefonok gyakran elválasztanak bennünket a hagyományos élményektől
Kialakulóban van egy trend, mely szerint az olyan előadók mint Dave Chapelle vagy Jack White az előadásaik alatt teljesen megtiltják az okostelefonok használatát. Ez pedig nem a kalózfelvételek készítéséről szól, hanem a pillanat maradéktalan élvezéséről, amely előttünk bontakozik ki. A logikájuk szerint, amikor az köt le teljesen bennünket, hogy rögzítsük és megosszuk a pillanatot a szociális médián keresztül, mi csak másodkézből tapasztaljuk meg azt, mások visszajelzésein keresztül.
Mind a gyermekek és mind a szülők gyakran használják az okostelefonjukat nagyszerű események rögzítésére, így az életüket csak valamilyen elektronikus eszközön keresztül élik meg. Miközben a mai felnőttek biztos, hogy még azelőtt nőttek fel, hogy ez alternatíva lett volna, addig a mi gyermekeinkél csak egy nagyon keskeny határvonal húzódik a valós és a mániákusan sürgető szociális médián keresztül történő tapasztalás között. Az élet mára már felülíródott az impulzusokkal és azzal, hogy annyi látogatót valamint „lájkot” szerezzünk, amennyit csak lehetséges.
Ezért döntöttem úgy, hogy nem veszem fel a leánykérésemet. Nem gondolom, hogy bármi gond lenne a videózással, de nekem, az indítékom csupán az lett volna, hogy feltegyem a YouTube-ra és fürödjek a népszerűségben. De én egy meg nem ismétlődő pillanatot nem akartam eltorzítani egy szűrővel. Vannak olyan pillanatok, amelyeket meg akarok őrizni Isten, az emberek, akiket szeretek és a magam számára.
Mi a megoldás? Még akkor is, ha a szociális média egy jóval öszetettebb kérdés, a gyerekeknek szükségük van arra, hogy megéljék és élvezzék a legkorábbi pillanataikat és ne legyen kényszerérzésük, hogy felvételt készítsenek majd rögtön posztolják is. Néhány pillanat túl szent ahhoz, hogy besűrítsük egy telefonba. Szükség van arra, hogy ezeket alaposan megéljük és élénken megmaradjanak bennünk."
(keresztenycsalad.blog.hu)
