Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nagyböjti körlevele
"...Ehhez képest milyenné lett az emberi szó: istenkáromló, trágár, gyűlölködő, telve hazugsággal a közbeszédben, a politikában, de még a szellemi életben tevékenykedőkről is sokszor el lehet mondani, hogy megnyilatkozásaik „az írástudók árulása”..." A körlevelet február 22-én, nagyböjt 1. vasárnapján olvasták fel minden szentmisén a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye területén.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Minden nagyböjti időszak Jézus megkísértésének történetével kezdődik valamelyik evangélista tollából. Ebben az esztendőben Márk evangéliumát olvastatja Egyházunk, aki tudvalevőleg a legrövidebben, legtömörebben fogalmaz, de jelképei a többi evangélista kiegészítésével feltárják az üdvösségtörténetnek olyan mélységeit, amit ha az idők jeleit értelmezve olvasunk, örök időszerűséggel szólítanak meg bennünket. Jézust megkísértette a pusztában a sátán, akiről majd később Jézus maga mondta, hogy nem más, mint „a hazugság atyja” (Jn 8,44). Az az odavetett mondat a megkísértés Márk szerinti elbeszélésében: „vadállatok között élt és angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13), visszautal a teremtéstörténetre, amikor még az ember békességben volt Istennel és a teremtett világgal, de a bűnbeesés után – amelyre a gonosz lélek az embert hazugsággal rávette – megzavarodott az ember Istenhez, természethez való viszonya, amely mind a mai napig tart. Lelkiismeretében szembe került az Istennel és elindította az embertársai elleni bűnfolyamot, amely Jézus perében tetőzött. A perben csak hazugsággal, rágalmakkal és gyűlölettel lehetett halálos ítéletet hozni.
Jézus legyőzte a sátánt és visszaállította önmaga környezetében a paradicsomi rendet. Ő lett a második Ádám, aki egyben megváltást hozott az embernek. Ő lett az, akinek a próféták jövendölése szerint „szájában nem találtatott hazugság” (Iz 53,9), akinek szava hatalommal teljes, és Ő a megtestesült Ige. Az az Ige, aki már a teremtéskor is ott volt és az a Szó vált láthatóvá benne, amely által Isten teremtette a világot (vö. Kol 1,16). Éppen ezért az embernek adott legnagyobb ajándékok egyike és az emberben talán a legcsodálatosabb, hogy beszélni tud, mert a beszéddel a halhatatlan lélek képességeként megfogalmazott gondolatokat ki tudja fejezni. Beszéddel életeket menthetünk, életeket irányíthatunk, az életnek célt adhatunk, kapcsolatba kerülhetünk Istennel. Az egész üdvösség története a beszédnek története is, „mert sokszor és sokféleképpen szólt Isten a próféták által, a végső időkben Fia által szólt hozzánk” (Zsid 1,1). Jézus Krisztusban ez a szó megváltó Szó is lett, az ember által elrontott történelmet helyrehozta, evangéliuma pedig kijelölte számunkra az Istenhez vezető utat. Gondoljunk örökbecsű példázataira, a Hegyi Beszédre, benne a Nyolc Boldogság tanítására, utolsó vacsorai imájára, a föltámadás utáni biztatására. Szava hatalom volt, mert az ember legnagyobb vereségét, a halált is megfordította: „Én vagyok a föltámadás és az élet” (Jn 11,25). Az Ő Szava „út, igazság és élet” (vö. Jn 14,6).
Ehhez képest milyenné lett az emberi szó: istenkáromló, trágár, gyűlölködő, telve hazugsággal a közbeszédben, a politikában, de még a szellemi életben tevékenykedőkről is sokszor el lehet mondani, hogy megnyilatkozásaik „az írástudók árulása”. Mennyi szószátyárság, üres közhely van ebben a világban, pedig Jézus azt tanítja: „Minden fölösleges szóról számot adunk, szavaink alapján mentenek föl vagy ítélnek el bennünket” (Mt 12,36). Mi a fölöslegesen kimondott szó? Ami nem serkent a jóra, amiből nem épülünk hitben, szeretetben, amiből nem ismerjük meg az igazságot, ami által egymásnak nagyon súlyos kárt okozunk. Ferenc pápánk hivatalba lépése óta többször foglalkozott a pletykával, megszólással, rágalmazással, az adott szó meg nem tartásával, amit a legsúlyosabban elítélt.
A Tízparancsolatból a nyolcadik parancsolatot már az Ószövetség is alaposan földolgozta: a hamis tanúskodásnak, az esküszegésnek, a rágalmazásnak eseteit, amelyre Jézus a Hegyi Beszéd radikalizmusával egyszerűen csak annyit mondott: „Én pedig azt mondom nektek, egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert a nagy király városa. Még saját fejedre sem esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” (Mt 5,34-38) Korunkban a szavak által történő vétkezés úgy is világméretűvé lett, hogy különböző technikai eszközökkel felelőtlenül, felelősségre vonás nélkül mások becsületébe gázolhatunk és életutakat tönkretehetünk. Nemcsak a sajtónak vannak ilyen bűnei, hanem az egyes embereknek is. Az utóbbi időkben nagy vihart kavart a liberális sajtóértelmezés, amellyel bármit, bárkit, vallásos meggyőződéseket gúnyolhatnak és tönkretehetnek. A média olyan, mint minden eszköz: jóra és rosszra használható, ahogyan a késsel lehet kenyeret vágni, de ölni is. A médiával lehet lélekgyilkosságot elkövetni és a szeretet civilizációját építeni. Ez az egyes emberre is vonatkozhat.
Szomorúan tapasztalom, hogy egyházközségeinkben vannak olyan emberek, akik másokat megrágalmaznak, nevüket nem vállalva feljelentenek, féligazságot, hamis információkat közölnek. Ha rákérdezünk ezekre a vádaskodókra, honnét tudja ezt, és mivel bizonyítja, akkor nagyon sokszor ez a válasz: „Hallottam, ezt beszélik”. Pilinszky János írta, hogy minden nyelvromlás valódi oka a szeretet hiánya. Akik alaptalanul vádaskodnak, egyben azt is kinyilvánítják, hogy nincs bennük szeretet.
Nagyböjt kezdete van, Jézus fölhívó szava, hogy térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, szóljon személyesen nekem is, vizsgáljam meg a lelkiismeretemet, hogyan bánok szavaimmal, mit mondok másokról, mert ez egyben tanúságtevés is. Ugyanakkor határozzuk el, hogy vállaljuk a szó fegyelmét, amiről Jakab apostol tanítja: „Ha valaki nyelvével nem vétkezik, tökéletes ember, az képes egész testét is megfékezni” (vö. Jak 3,2). A vallásos ember meghasonlottsága az apostol szerint: „Nyelvünkkel áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem szabad volna így lennie.” (Jak 3,9-11).
A húsvéti készületben bánjuk meg beszédünkkel elkövetett bűneinket is, tegyük napi feladattá, hogy vigyázunk szavainkra és kérjük az Urat Salamon királlyal: „Adja meg nekem Isten, hogy bölcsen beszéljek.” (Bölcs 7,15)
Kalocsa, 2015 nagyböjtjén
† Balázs
é r s e k
Fotó: Érseki Hivatal, Kalocsa
Magyar Kurír
