Ferenc pápa: Ne használjuk Istent az igazságtalanságok leplezésére!
A keresztények, különösen a nagyböjtben, arra kaptak meghívást, hogy hitelesen éljék meg az Isten és az embertárs iránti szeretetet. "...Ha valaki minden vasárnap elmegy templomba, áldozik, megkérdezhetjük tőle: „...És milyen a kapcsolatod a beosztottaiddal? Feketén fizeted őket? Méltányos fizetést adsz nekik? Befizeted a járulékokat a nyugdíjra és az egészségbiztosításra?”..."
A nép panaszkodik az Úrnak, hogy miért nem fogadja el böjtjét. Ferenc pápa szentbeszédében az első olvasmány, Izajás próféta szövegéből indult ki (Iz 58,1–9a). Kiemelte, hogy különbséget kell tenni a „formális” és a valós böjt között. Az Úrnak az nem jelent böjtöt, ha nem eszünk húst, viszont vitatkozunk a dolgozóinkkal, és kihasználjuk őket. Jézus ezért ítélte el a farizeusokat, mert számos külsődleges vallási előírást megtartottak, de a szív igazsága nélkül.
A Jézus által várt böjt ehelyett azt jelenti, hogy eloldjuk a jogtalan bilincseket, szabadon bocsátjuk az elnyomottakat, betakarjuk a mezítelent, és igazságot teszünk. Ez az igazi böjt, amely nemcsak külsőség, nemcsak külsődleges vallási előírás, hanem böjt, amely a szívből jön.
A törvénytáblákon az Istenre és az embertársra vonatkozó törvény összekapcsolódik. Nem mondhatom, hogy „de én betartom az első három parancsolatot… A többit meg többé-kevésbé…”. Az Isten és a másik ember iránti szeretet egységben van. Tehát ha valós, és nem „formális” bűnbánatot akarsz tartani, akkor Isten előtt kell azt tenned, és a testvéreddel, embertársaddal.
Lehet nagy hitünk, de ha nem nyilvánul meg tettekben, halott dolog, mire szolgál? – folytatta a pápa Jakab apostolt idézve. Ha valaki minden vasárnap elmegy templomba, áldozik, megkérdezhetjük tőle: „És milyen a kapcsolatod a beosztottaiddal? Feketén fizeted őket? Méltányos fizetést adsz nekik? Befizeted a járulékokat a nyugdíjra és az egészségbiztosításra?”
Mennyi, de mennyi hívő ember van, akinek van hite, de felosztja a törvénytáblákat! Feltehetjük nekik a kérdést: „Szoktál adni alamizsnát?” – „Igen, igen, mindig küldök egy csekket az egyháznak.” Á, akkor minden rendben – jegyezte meg ironikusan a pápa, majd tovább kérdezett a képzeletbeli párbeszédben: „És a te egyházadban, a családodban, azokkal, akik tőled függenek – legyenek azok a gyermekeid, a nagyszülők vagy a beosztottak – nagylelkű és igazságos vagy?” Nem küldhetsz ugyanis pénzadományt az egyháznak az igazságtalanság terhére, amelyet alkalmazottaiddal elkövetsz. Ez súlyos bűn: Istent felhasználni az igazságtalanság leplezésére – nyomatékosította Ferenc pápa.
Ezt akarja velünk ma megértetni Izajás próféta az Úr nevében. Nem jó keresztény az, aki nem igazságos a tőle függő személyekkel. Nem jó keresztény az, aki nem fosztja meg magát egy számára szükséges dologtól, hogy egy másiknak adja, aki rászorul. Ez a nagyböjt útja, kettős jellegű, Isten és az embertárs felé irányul: tehát valós böjt, és nem pusztán formalitás. Nemcsak annyit jelent, hogy pénteken nem eszünk húst, hogy egy-két dolgot megteszünk, és aztán fokozzuk önzésünket, a másik kihasználását, a szegények mellőzését – mutatott rá Ferenc pápa. – Van, aki ha kezelésre van szüksége, elmegy a kórházba, és mivel tagja egy biztosítónak, azonnal megvizsgálják. Ez egy jó dolog – jegyezte meg a Szentatya. – De mondd, gondoltál-e azokra, akiknek nincs ilyen kapcsolata a kórházzal, és amikor odaérkeznek, 6-7-8 órát kell várniuk akár egy sürgős dologra is? – tette fel a kérdést.
Vannak itt Rómában olyanok, akik így élnek, és a nagyböjt arra szolgál, hogy gondoljunk rájuk: Mit tehetek a gyermekekért, az idősekért, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy megvizsgálja őket egy orvos? Vagy akik esetleg várnak nyolc órát, aztán a következő hétre utalják át őket? Mit teszel ezekért az emberekért? Milyen lesz a te nagyböjtöd? – hangzottak Ferenc pápa kérdései. „Hála Istennek, olyan a családom, hogy betartja a tízparancsolatot, nincsenek problémáink…” – mondhatná valaki. De ebben a nagyböjtben van hely a szívedben azok számára, akik nem tartják be a tízparancsolatot? Akik vétettek, és börtönben vannak? „Á, azokkal én nem törődöm…” – válaszolhatnánk. A pápa ezzel kapcsolatban így folytatta a képzeletbeli beszélgetést: „Ha te nem vagy börtönben, az azért van, mert az Úr segített, hogy ne bukj el. Van-e a szívedben tehát hely az elítéltek számára? Imádkozol-e értük, hogy az Úr segítse meg őket életük megváltoztatásában? Uram, kísérj el nagyböjti utunkon, hogy a külsődleges előírások megfeleljenek a Lélek mély megújulásának. Így imádkozzunk, hogy az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet” – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(Vatikán rádió, Magyar Kurír)
